Évközi tizenhetedik hét vasárnapja
Szénánál
értékesebb kincs
Az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat három rövid hasonlattal zárul, amelyek a földbe rejtett kincsről, a kereskedő által megtalált igazgyöngyről és a tengerből mindenféle halat kifogó halászhálóról szólnak. Jézus így fejezi be tanítását: „Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.” Bár Máté evangélista nem jegyzi le, de azért tegyük hozzá az érem másik oldalát is: az igazak pedig a mennyország örökké tartó boldogságába jutnak.
Sablonosan fogalmazva most az következne, hogy „manapság úgy élnek az emberek, mintha nem volna végső számonkérés”, pedig valójában régen is legalább ennyien gondolkodtak, éltek hasonlóan. Jó példa erre a híres németalföldi festő, Hieronymus Bosch: A szénásszekér című alkotása, amely az 1500-1502-es években készült, s amely jól szemlélteti a középkori gondolkodást. Egy korabeli holland mondás szerint „a világ egy szénaboglya, amelyről mindenki annyit markol, amennyit csak tud.” Bosch festménye éppen ezt szemlélteti. A jól megrakott szénásszekeret ördögök húzzák a pokol felé. Körülötte létrákkal és hosszú favillákkal felszerelkezve tolonganak az emberek, és próbálnak maguknak minél több szénát megszerezni. Az emberek ruházata elárulja, hogy mindenféle társadalmi osztályba tartoznak: vannak köztük szegényebbek és tehetősebbek, gyalogosan és lóháton érkezők, de még az egyházi és világi méltóságok, a pápa és a császár sem hiányoznak. A szénásszekér tetején gonosz szellemek csábítják az embereket a bűnre. Az égből Krisztus figyeli a menetet. Egy angyal ugyan az ég felé, Krisztusra nézve imádkozik, de rá nem figyel senki. Az az érzésünk, hogy a szekér megállíthatatlanul halad előre. A festmény egy három képből álló sorozat (triptichon) középső eleme. Tőle balra a bűnbeesést és az Éden-kertből való kiűzetést ábrázolja a festő, a jobb oldalon pedig a pokol látható. A három kép így jól összefoglalja a bűn eredetét a régmúlt időkből, a bűn kibontakozását a világ jelen idejében és a bűn következményét, a kárhozat állapotát, ami a jövőben vár a bűnösökre.
Első pillantásra talán úgy tűnhet, hogy Jézus hasonlatai arról szólnak, hogy az ember próbáljon minél többet megszerezni magának. A földműves birtokolni akarja a megtalált kincset, a kereskedő szintén meg akarja szerezni az igazgyöngyöt, mintha ők is arra törekednének, hogy minél több szénát markoljanak maguknak a szekérről. Jézus példázataiban azonban másról van szó, mert amíg a széna a bűnök sokaságát szemlélteti a festményen, addig a kincs és az igazgyöngy az Isten országát, azaz olyan értéket, amely valóban megszerzendő, elérendő az ember számára. A földműves és a kereskedő egyaránt lemond minden evilági vagyonáról, eladják mindenüket, mert Isten országát minden földi vagyonnál értékesebbnek tartják. Ők nem földi kincseket akarnak tehát birtokolni, hanem élni akarnak Isten országában és ennek megfelelően cselekszenek.
Ha becsukják Bosch festményének oldalsó részeit, akkor egy új alkotás, a Csavargó című kép látszódik. Ő azokat jelképezi, akik keresik az igaz utat. Talán engem is jelképez e csavargó. Megtehetem, hogy egy maroknyi szénáért, elszáradt fűcsomóért küzdök egész életemben, de választhatom azt is, hogy keresem az Isten országának kincsét. Ha látod a házad ablaka előtt elhaladó szénásszekeret és a körülötte tolongó népet, ne szaladj utánuk! Isten a szénánál értékesebb kincset tartogat számodra.
© Horváth István Sándor
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése