Krisztus Vére, az új és örök Szövetség vére

Krisztus Vére, az új és örök Szövetség vére,

üdvözíts minket!

 

Mindennek meg van az ideje, csakhogy: „az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig”! Ez a tapasztalás szava, amire ráismert a Prédikátor. De Pál apostol valamire rá jött: hogyan lehet úrrá az ember a maga képtelenségén: Istennek való élettel, az értem lett áldozatból való élettel élni!

Pio atyának van ma az emléknapja. Aki azt a különös kegyet kapta, hogy megtapasztalhassa mit jelent az, hogy felvállalni embernek a maga keresztjét. A bűnbánat számára nem elvont fogalom volt, számára maga volt az élet: fájjon az, hogy ember vagyok! Az, aki a jóra törekszem - mert értem mit jelent az, hogy jó. Mégis, megkötözöttségem, töredékességem, gyengeségem, megsebzettségem, melyet el kell tudnom fogadni, fel kell tudnom vállalni, nem tesz rá képessé! Szüntelen a bűn tart fogságában.

Tudom, ki a Krisztus, azt is tudom, hogy mit jelentenek számomra szavai és tettei, értem, hogy mire akar tanítani, mégis képtelen vagyok véghezvinni annak akaratát, akinek a szeretete, szeretetre akar képessé tenni! Bárcsak! Szeretni tudnám magam, téged, és Istent!

De nem megy! Ezért válik értékké számomra Pio atya gondolata, értem őt, és magaménak vallom gondolatait: »Isten az örök bölcsesség. Ő tanít bennünket a jóra, erősít meg, adja fényét, hogy világítsunk. Nyitott szívvel állunk Isten elé, hogy hallgassuk szavát, és tanúságot tehessünk szeretetéről. - Erősödjön meg hitünk, hogy a bűnbánat nem megaláz, hanem sokkal inkább felemel bennünket.« Legyen nekem Istenem, a Te akaratod szerint! Pio atya nyomában járni, segíts meg engem! Ámen

 

Himnusz CCIIC.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Mint fényes hold, mint drága nap,

mint hajnalpír, mely most fakad,

száll az egek csúcsaira

a Szeplőtelen Szűzanya.

Dicső trónjára érkezett,

Királynő ég és föld felett,

ő szülte azt, ki tündökölt,

a hajnalcsillagnál előbb.

Az angyalok s az égiek

rendje fölé emeltetett:

Asszony, ki túlszárnyalta rég

a szentek minden érdemét.

Kit egykor ölben hordozott,

kit jászolyban pólyálgatott,

a mindenség Királyaként

szemléli, Atyja fényeként.

Szüzeknek Szüze, kérd Fiad,

esdjen miértünk hű szavad,

mienket vette általad,

övéből mindent visszaad.

Atya, Fiú s Vigasztaló,

köszöntse őket hálaszó,

kik minden másnál ékesebb,

dicsőbb fényt adtak fönt neked. Ámen.

Minden kész a jezsuita rend október elején kezdődő 36. általános rendgyűlésére

A "Találkozások Terme": fölülről jön a Fény 

Bemutatták az új kongregációs aulát a római jezsuita kúrián: a „Találkozás Termének” hívják

Csütörtökön este mutatták be a Jézus Társasága kúriáján, azaz rendi központjában a frissen átadott új Sala di Convegno-t, amit egyszerűen csak a „Találkozás Termének” neveztek el. A rendi központ a Vatikán tőszomszédságában székel az 1930-ban átadott új épülettömbjével, melynek főszárnya maga a kúria, ahol legfőbb rendi elöljárója, a páter generális székel, és ma éppen 50 munkatársával együtt irányítja, de még inkább koordinálja a Társaság küldetését. A másik szárny pedig a „Residenza San Canizio”, a Kaniziusz Ház, ahol a Vatikáni Rádió jezsuita közössége él együtt a rend idős és beteg tagjaival, és alkot mintegy 55 fős közösséget.

A vezetőség az ülésező közösségben, nem fölötte áll, hanem annak a része

A két épületrész közt fekvő régi konferencia termet azért kellett átépíteni és felújítani, mert főként biztonságtechnika szempontból nem felelt meg a mai szabványoknak és elvárásoknak, de nem is tükrözte a régi struktúra a rend mai benső kapcsolati rendszerét. Ovális formájú új termet alakítottak ki, melyben a vezetőség nem a tanácstagokkal szemben foglal helyet, hanem magában az ülésező közösségben, nem fölötte áll, hanem annak a része. Mindenki lát mindenkit és együtt alkotják a legfőbb döntéshozó fórumot, a congregatio generalis-t, az általános rendgyűlést, melynek elnöke a mindenkori generális.

Az alapító elgondolása a mobilitás volt

Jelenleg 18.000 jezsuita szerzetes működik a világ 122 országában. A Társaság születése óta, az 1537-es párizsi montmartre-i fogadalom és az 1540-es római alapítás jegyében eleve egy kis nemzetközi csapatként - Loyolai Szent Ignác elnevezésével compañia - indult és ezt az univerzalitását mind a mai napig megtartotta. Ignác atya alapelgondolása az új közösség felállása szempontjából a mobilitás volt, ami az éppen akkori nagy földrajzi felfedezések és az annak nyomán induló lendületes misszió szempontjából eleve erre a célra, belülről lelkileg felkészített és szakmailag képzett közösség gyors használatbavételét biztosította. Az olasz jezsuiták honlapja ezt ma így fogalmazza: „Az egyetemesség számunkra azt jelenti, hogy a világ polgárai vagyunk, hogy annak a határain lakjunk és hidakat építsünk ott, ahol elkülönülés, kizárás és igazságtalanság történik”. Ez az egyetemes nyitottság Isten üdvözítő tervének felel meg, aki a teremtésben minden népnek Atyja, és aki egyszülött Fián keresztül minden ember egyetemes Megváltója.

A 215 küldött 83 rendtartományt képvisel, a világ 122 országából

A Találkozás Termében 220 számozott szék található, ovális formában és körbe-körbe emelkedő szintekkel. 215 küldött képviseli a jezsuita rend 83 provinciáját, rendtartományát. Az egyes rendtartományok küldötteit maguk a provincia tagjai választották demokratikus szavazás formájában. Ahol egy provinciában a rendtagok létszáma száz alatt van, ott egy jelöltet választanak, százas létszám fölött pedig a megválasztott küldött mellé a tartományfőnök automatikusan társul. Külön sajátossága a mostani rendi nagygyűlésnek, hogy tagjai között számlál hat jezsuita testvért, akik éppúgy teljes jogú tagjai a Társaságnak, mindössze őket nem szentelték pappá. Az általános rendgyűlés küldöttei a jezsuiták római házaiban kapnak szállást: harminc-harminc fő a kúrián és a Kaniziusz Házban, ötvenen a Bellarmino jezsuita papi továbbképző kollégiumban, közel negyvenen a Gregoriana egyetem jezsuita otthonában illetve még több kisebb római rendházban fognak lakni.

A magyar provincia választott küldötte Vizi Elemér atya

A magyar provincia választott küldötte a rend 36. általános rendgyűlésére Vizi Elemér atya, aki jelenleg a dobogókői lelkigyakorlatos ház vezetője. A 42 éves, székelyföldi származású Elemér atyát 2000-ben szentelték pappá, a gyulafehérvári főegyházmegyében végzett három éves papi szolgálata után lépett be a Jézus Társasága magyarországi rendtartományába. Tanulmányait német és angol nyelvterületen folytatta és a szentignáci spiritualitásban szerzett alapos jártasságot.

Négy napig imádságban, kenyéren és vízen, aztán választás…

A rendgyűlés szeptember 30-án pénteken este kezdődik a Gesù rendi főtemplomban bemutatott szentmisével. Nincs meghatározott ideje a tanácskozásnak, hanem a konkrét igényeknek megfelelően rugalmasan bánnak az idővel: ha több nap szükséges akkor meghosszabbítják, ha gyorsabban megy minden, akkor előbb véget ér a rendgyűlés, ahogy a személyesen kísért klasszikus harmincnapos szentignáci lelkigyakorlat is mindig a lelkigyakorlatozó személyes benső útjától, előrehaladásának a mértékétől függ.

A mostani 36. rendgyűlés kezdetén P. Adolfo Nicolas generális atya formálisan is benyújtja lemondását, korára és egészségi állapotára való tekintettel. Amennyiben a rendgyűlés elfogadja a lemondását, kezdődik az új elöljáró megválasztása, melynek első részében azt beszélik meg, milyen elöljáróra van szükség a világ, az egyház és a Jézus Társasága mai állapotában. Után négy napos csendes imádság következik, a megkülönböztetés, az úgynevezett „murmuratio időszaka, amikor a rendgyűlés tagjai kenyéren és vízen élnek, csak négyszemközt, tehát csoportosan nem beszélhetnek egymással és csak a választás témáját érinthetik. Ezt követi a szavazás, az új elöljáró megválasztása. Az ő kinevezésével veszi kezdetét a tulajdonképpeni rendgyűlés, melynek alapvető feladata lesz, hogy meghatározza és az adott körülményekhez igazítsa a jezsuita rend konkrét mai alapcélkitűzéseit.

Ferenc pápa találkozik majd a rendi nagygyűlés tagjaival

Ferenc pápa már előre jelezte a rend felé a szándékát, hogy szeretne találkozni a rendgyűléssel, bár ő tapintatból, mindenképpen az új elöljáró megválasztása után, sőt a lényegi munka elvégzését követően, október utolsó harmadában szeretne szólni a közösséghez. A rendgyűlés munkáját könnyíti meg, hogy minden résztvevő kap egy tablet készüléket, amin keresztül fülhallgató segítségével követheti a felszólalások szimultán fordítását. A kicsi számítógépen egyébként az összes információt, dokumentumot megkapják és tárolhatják, így nem lesz szükség az óriási mennyiségű papírhalmazra. A hivatalos nyelv az angol és a spanyol, de olasz és francia nyelvre is azonnal fordítanak. A tanácskozás zártkörű, a tagok nem nyilatkozhatnak menet közben az elhangzottakról, de a rendgyűlés titkársága időről időre hivatalos tájékoztatást ad a sajtónak a tárgyalásokról.

Rendgyűlések átlagban 13 évente, az utóbbi 50 évben 7-8 évenként

A rend eddigi 476 éves történetében átlagban 13 évente tartottak rendi nagygyűlést, ám az utóbbi időszakban a világ gyorsabb változásai miatt ez az intervallum majdnem  a felére csökkent és ennek megfelelően 7-8 évente került sor a congregatio generalisra. Az utóbbi évtizedek rendgyűlései időrendi sorrendben: 32. általános rendgyűlés 1975-ben a baszk P. Pedro Arrupe generális alatt, 1983-ban az időközben megbetegedett Arrupe atya helyett a 33. rendgyűlés megválasztja a holland Peter Hans Kolvenbach generálist, 1995-ben az ő vezetésével folyik a 34. rendgyűlés, míg végül az utolsó congregatio, immáron XVI. Benedek pápasága alatt 2008-ban, a spanyol Adolfo Nicolas atya megválasztásával és vezetésével.

Évközi huszonötödik hét péntekje

Évközi huszonötödik hét péntekje

Heródes vélekedése kapcsán a tegnapi elmélkedésben megemlítettük, hogy a nép körében sokan hiszik azt, hogy Jézus a Messiás, mert tanítása és rendkívüli cselekedetei egyre ezt igazolják, vagy legalábbis erre utalnak. Ez a gondolat folytatódik a mai evangéliumban, s ez alapján már könnyen megértjük, hogy miért kérdezi Jézus tanítványait arról, hogy mit gondolnak, mit hisznek róla az emberek. A tanítványok válaszából kiderül, hogy a nép már sejti, hogy Jézus lehet a Messiás, és ez a vélemény juthatott el Heródeshez is.
Ezt követően a tanítványok véleményére kíváncsi Jézus, s Péter válaszából kiderül, hogy ők is Isten küldöttének, Isten Fölkentjének tartják Jézust, mondhatjuk így is: Jézus az Isten által Fölkent Messiás. E válaszokból Jézus tehát megtudja, hogy kezd kialakulni, formálódni, hogy az ő személyéhez kötik a messiásra vonatkozó ígéretek beteljesedését. A messiási küldetésről, szerepről alkotott emberi elképzelések azonban nem egyeznek azzal, amit Isten akar. A nép uralkodót, politikai vezetőt vár, Isten viszont olyan Messiást küld, aki szenvedéssel és halállal teljesíti megváltói küldetését. Erről az isteni szándékról beszél a mi Urunk tanítványainak, amikor megjövendöli a rá váró szenvedést és halált.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Életem Ura, Jézus Krisztus! Te teljes odaadással figyelsz a betegekre, mindazokra, akik testi vagy lelki bajban szenvednek. A szeretet és az irgalom nyelvén szólsz hozzájuk. Megérinted őket, hogy meggyógyuljanak. Kezed gyógyítja a beteg testrészeket, irgalmad gyógyítja a bűnös lelket. A te gyógyító érintésedet várja a testem. A te irgalmas érintésedet várja a lelkem. A te szeretetteljes érintésedet várja a szívem. Megnyitom előtted szívemet: érints meg engem irgalmaddal! Érints meg és segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!

Krisztus Vére, az Isten megtestesült Igéjének vére,

Krisztus Vére, az Isten megtestesült Igéjének vére,

üdvözíts minket! 

Érdemes olykor elgondolkodni azon, mit is jelent, hogy egy napon el kell távoznunk az élők sorából, s szinte semmi nem marad utánunk. Nagynak hitt műveink, az utókornak szánt alkotásaink hamarosan egytől egyig megsemmisülnek. A nevünket talán még emlegetik néhányan egy darabig, hogy azután az emlékezetünk is örökre kivesszen a földről. Mit számít a gazdagság és a siker, a szépség és a hatalom, mit a röpke emberi létezés a maga örömeivel és gondjaival a hegyekhez és az óceánhoz képest, a csillagmilliárdokhoz és azok éveihez képest? Az effajta szembesülés a valósággal segít leszámolni az illúziókkal, s ezért a lelki életre nézve is hasznos; ha tetszik, vallási értéke van.

Ám Isten igéje, még ha látszólag csupán egy általános emberi tapasztalatot fogalmaz is meg, nem csupán egyszerű tényközlés, mely hírt ad a valóságról, hanem maga a valóság. A Prédikátor könyvének ma olvasott nyers és súlyos mondatai nemcsak szembesítenek azokkal a nagy tényekkel, melyek mellett könnyedén elsiklik az ember figyelme, hanem arra késztet, hogy e tények mögé is nézzünk. Mert bár hozzánk, a mi pár évtizednyi életünkhöz képest a föld és a kozmosz éveinek száma szinte örökkévalóságnak tűnik, Jézus mégis ezt mondja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Az arányok most megfordulnak: Krisztus nélkül minden hiábavalóság, a hegyek és vizek, az egész naprendszer értelmetlen, vele azonban a legkisebb dolog, egy asztal megterítése, egy dolgozat kijavítása vagy egy szenvedő könnyeinek letörlése is világépítő tett. Azt az új világot építi, mely Jézus megdicsőült testében már részesült az örök isteni létezésben.

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked a mai Olvasmányban adott tanítást, mely szívünket a Te méreteidre tágítja. A lélek szanatóriumi kezelése ez az elmélkedés: tüdőnk megtelik egészséges hegyi levegővel, szemünk végre nyugalmat talál a hiúság vásárán páváskodó karrierizmus és testiség látványaitól, s lelkünk örömmel telik el, hogy a teremtett világ csodái, az értelmünk számára befoghatatlan méretű világegyetem csakis Érted, Általad és Benned áll fenn, aki a mi testvérünkké lettél, s nem mulandóságra, hanem el nem múló boldogságra szánsz bennünket.

Himnusz CCIIIC.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunk, hatalmas Istenünk,

te mindazt, amit víz fogant,

vagy mély örvénybe juttatod,

vagy fel, magasba emeled.

A vízi lényt habhoz kötöd,

a szárnyasnak fenn szabsz határt,

hogy egy közös törzs sarjai

sok-sok helyet betöltsenek.

Hű szolgáidnak adj erőt,

akikre véred harmatoz,

ne ismerjék meg a bukást,

sem a halálos borzadást.

Vétkek senkit ne sújtsanak,

senkit ne fűtsön büszkeség,

ne hulljon porba a bukó,

s ki felkelt, már ne essen el.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

 

Ferenc pápa: A kapzsiság, hiúság és büszkeség minden rossz gyökere

A Szentlélektől származó jó nyugtalanságról és a rossz lelkiismeret okozta rossz nyugtalanságról, valamint a hiúság veszélyeiről beszélt a Szentatya a szeptember 22-i, csütörtök reggeli szentmisén a Szent Márta-házban.

A napi evangéliumi szakasz a nyugtalan Heródes Antipászt állítja elénk, aki miután megölette Keresztelő Jánost, most Jézusban lát veszélyt. Úgy aggódik, mint apja, Nagy Heródes a napkeleti bölcsek látogatása után. Kétféle nyugtalanság rejtőzhet lelkünkben: a jóféle, melyet a Szentlélektől kapunk, hogy jó dolgokra legyünk képesek, és a rossz nyugtalanság, amely a rossz lelkiismeretből fakad. A két Heródes pedig úgy lett úrrá nyugtalanságán, hogy gyilkolt, emberek holttestein gázolt át.

Ezek az emberek, akik nagyon sok rosszat tettek, sokat ártanak, és rossz a lelkiismeretük, nem élhetnek békében, mert mintha csalánkiütésük lenne, folyamatos viszketést éreznek, ami nem hagyja őket nyugodni. Ezek az emberek ártottak, és a rossznak mindig ugyanaz a gyökere, bármi is legyen: a kapzsiság, a hiúság és a büszkeség. Ezek pedig soha nem hagyják békében a lelkiismeretet, nem hagyják, hogy belépjen a Szentlélek jófajta nyugtalansága, hanem félelemben tartanak. A kapzsiság, hiúság és büszkeség minden rossz gyökere.

A szentmise első olvasmánya a Prédikátor könyvéből a hiábavalóságról szól. A hiúság felfúj bennünket. Nem hosszú életű, mert olyan, mint a szappanbuborék. A hiúság nem hoz valódi nyereséget. Mit nyer az ember a sok vesződséggel, amellyel bajlódik? Azért fárad, hogy feltűnjön, hogy tettessen, hogy valaminek látsszon. Ez a hiábavalóság. Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni: a hiúság saját életünk meghamisítása. Ez pedig megbetegíti a lelket, mert ha valaki meghamisítja az életét azért, hogy feltűnjön, valaminek látsszon, és mindent csak tettetésből, hiúságból csinál, akkor végül mit nyer vele? – kérdezte a pápa, majd így felelt: A hiúság olyan, mint a lélek csontritkulása: a csontok jónak tűnnek kívülről, de belül mind tönkrement. A hiúság hamisításhoz vezet.

A kártyacsalók megjelölik a lapokat, hogy nyerjenek, de ez a győzelem nem valódi. Ilyen a hiúság is: azért él valaki, hogy tettessen, hogy másnak látsszon, mint ami; hogy feltűnjön. Ez pedig nyugtalanítja a lelket. Szent Bernát keményen szólt a hiú emberekhez: „Gondold végig, hogy mivé leszel. Férgek eledele. Ez az egész, hogy kozmetikázod az életed, egy nagy hazugság, mert fölfalnak a férgek, és semmi nem marad belőled.” De hol rejtőzik a hiúság ereje? A gonoszságra hajló gőgtől hajtva nem engedi meg, hogy kiderüljön, ha hibázik, mindent, de mindent elfed.

Hány ilyen embert ismerünk, aki csak látszik valaminek… „Milyen jó ember! Minden vasárnap misére jár.” Ez az, ami kívülről látszik, de a „csontritkulás” a romlottság, amit belül hordoznak. Vannak ilyen emberek, akik így tesznek, de vannak szentek is. A hiúság ilyen: szent ábrázatúnak mutat, de a valóság más.

És hol a mi erőnk és biztonságunk, a mi menedékünk? A mai válaszos zsoltárban olvastuk: Uram, menedékünk lettél nemzedékről nemzedékre (vö. Zsolt 89,3–6.12–14.17). Az evangélium előtt pedig Jézus szavaira emlékeztünk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut Atyámhoz, csak általam.” Ez az igazság, nem pedig a hiúság trükközése. Fohászkodjunk az Úrhoz, hogy szabadítson meg minden rossz e három gyökerétől: a kapzsiságtól, a hiúságtól és a büszkeségtől. De főként a hiúságtól, mely sokat árt nekünk – mondta végül csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.