Ferenc pápa a fiataloknak: A boldogság nem egy letölthető alkalmazás!

Április 24-én délelőtt Ferenc pápa hatvanezer ünneplő fiatallal együtt mutatta be a szentmisét a Szent Péter téren, akik az irgalmasság szentévének alkalmából zarándokoltak Rómába. A Regina caelit a szentmise végén imádkozta el.

Szentbeszédét és a mise végén mondott szavait teljes terjedelmükben közöljük.

A Szentatya homíliája:

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35).

Kedves fiúk és lányok, milyen nagy felelősséggel járó feladatot bíz ma ránk az Úr! Azt mondja, hogy az emberek arról ismerik majd fel Jézus tanítványait, hogy mennyire szeretik egymást. Más szóval a szeretet a keresztény ember személyazonosító igazolványa, az egyetlen érvényes dokumentum, amely alapján Jézus tanítványaiként azonosítanak minket. Az egyetlen érvényes dokumentum! Ha ez az okmány lejár, és nem újítjuk meg rendszeresen, nem vagyunk többé a Mester tanúi. Ezért kérdezem tőletek: el akarjátok-e fogadni Jézus meghívását arra, hogy tanítványai legyetek? Akartok-e az ő hű barátai lenni? Jézus igaz barátja lényegileg a konkrét szeretettel tűnik ki, nem „felhőkanalazó” szeretettel, nem, hanem a konkrét szeretettel, amely ott ragyog az életében. A szeretet mindig konkrét. Aki nem konkrét, hanem csak beszél a szeretetről, az szappanoperába való. Meg akarjátok-e élni ezt a szeretetet, amelyet ő ad nekünk? Akarjátok vagy nem? Igyekezzünk hát az ő iskolájába járni, amely egy életiskola, hogy megtanuljunk szeretni. És ez minden napnak a munkája: megtanulni szeretni.

Először is, ha valaki szeret, az szép, az olyan út, amelyen járva boldogok vagyunk. De ez egyáltalán nem könnyű, hanem erőfeszítést igényel, fáradsággal jár. Gondoljunk arra például, amikor ajándékot kapunk: az boldoggá tesz minket, de az ajándékot nagylelkű emberek készítették el, olyanok, akik rászánták az idejüket és energiájukat, és így, azáltal, hogy valamit ajándékba adnak nekünk, önmagukból is nekünk adnak valamennyit, amit meg tudnak vonni maguktól. Gondoljunk arra az ajándékra is, amelyet szüleitek és vezetőitek adtak nektek azzal, hogy lehetővé tették számotokra, hogy eljöhessetek Rómába erre a nektek szervezett jubileumra. Elterveztek, megszerveztek, előkészítettek mindent nektek, és ez örömet adott nekik, még ha esetleg nekik le is kellett mondaniuk egy utazásról. Ez a szeretet konkrétsága! Szeretni ugyanis azt jelenti, hogy adunk, de nemcsak valami foghatót, hanem valamit önmagunkból: időnket, barátságunkat, képességeinket.

Nézzünk csak az Úrra, akit nem tudunk felülmúlni nagylelkűségben! Oly sok ajándékot kapunk tőle, és nap mint nap meg kellene köszönnünk neki… Azt szeretném kérdezni tőletek: ti mindennap köszönetet mondotok az Úrnak? Még ha mi meg is feledkeznénk róla, ő nem feledkezik meg arról, hogy mindennap valami különleges ajándékot adjon nekünk. Ez nem olyan ajándék, amelyet kezünkbe foghatnánk és használhatnánk, hanem annál nagyobb, az életünk szempontjából fontos! Mit ajándékoz nekünk az Úr? Az ő hűséges barátságát ajándékozza nekünk, amelyet soha nem von vissza! Az Úr örök barát! Ha te csalódást okozol is neki, és eltávolodsz tőle, Jézus továbbra is szeret téged, melletted van, és jobban hisz benned, mint te hiszel magadban. Ez a szeretet konkrétsága, amelyre Jézus tanít minket. És ez rendkívül fontos! Mert az a legnagyobb akadálya annak, hogy megfelelőképpen nőj fel, ha senkinek sem vagy fontos – és ez szomorú! –, ha mellőzöttnek érzed magad. Az Úr azonban mindig veled van, és örül annak, hogy veled lehet. Ahogyan fiatal tanítványaival tette, neked is a szemedbe néz, és hív, hogy kövesd, hogy „evezz ki a mélyre”, és „vesd ki a hálót”, bízva az ő szavában, vagyis arra hív, hogy kamatoztasd talentumaidat az életben, vele együtt, félelem nélkül. Jézus türelmesen vár rád, várja a válaszod, várja az igened.

Kedves fiatalok, a ti korotokban új módon jelentkezik bennetek a vágy, hogy szeressetek és szeretetet kapjatok. Ha jártok az Úr iskolájába, ő megtanít arra is, hogyan tegyétek szebbé a szeretet és a gyengédség kifejezését. Szívetekbe ülteti azt a jó szándékot, hogy birtokolni akarás nélkül szeressetek: vagyis hogy úgy szeressétek a másikat, hogy ne akarjátok kisajátítani, hanem hagyjátok meg a szabadságát. Mert a szeretet szabad! Nem igazi a szeretet, ha nem szabad! Az Úr meghagyja szabadságunkat, amikor szeret minket. Ő állandóan közel van hozzánk! Mi mindig kísértést érzünk arra, hogy a szeretetet beszennyezzük azzal az ösztönös igénnyel, hogy megszerezzük és „birtokoljuk” azt, amihez kedvünk van, és ez önzőség. A fogyasztói kultúra is csak erősíti ezt a tendenciát. De minden dolog, ha túlságosan szorítod, tönkremegy, elromlik; aztán ott maradsz csalódva, belül üresen. Ha viszont hallgatjátok az Úr szavát, ő feltárja előttetek a gyengédség titkát: gondját viselni a másiknak, vagyis tisztelni, védelmezni és megvárni őt. Ez a gyengédség és a szeretet konkrétsága!

Ifjúságotok ezen éveiben nagy szabadságvágyat is észleltek magatokban. Sokan azt mondják majd nektek, hogy szabadnak lenni azt jelenti, hogy azt tesszük, amit akarunk. Itt viszont tudnunk kell nemet mondani. Ha nem tudsz nemet mondani, nem vagy szabad! Az az ember szabad, aki képes igent mondani, és képes nemet mondani. A szabadság nem az, hogy mindig azt teszem, amihez kedvem van: ez zárttá, távolságtartóvá tesz minket, meggátolja, hogy nyitott és őszinte barátok legyünk; nem igaz az, hogy ha én jól érzem magam, akkor minden rendben van. Nem, nem igaz! A szabadság ezzel szemben az az ajándék, hogy képes vagyok a jót választani: ez a szabadság! Az a szabad, aki a jót választja, aki azt keresi, ami Istennek tetszik, még ha az fáradságos, még ha az nehéz is. Én azonban hiszek abban, hogy ti, fiatalok, nem féltek az erőfeszítéstől, és bátrak vagytok! Csakis bátor és határozott döntésekkel valósulnak meg a legnagyobb álmok, azok, amelyekért érdemes odaadni az életünket. Bátor és határozott döntésekkel! Ne elégedjetek meg a középszerűséggel, a „tengődéssel”, azzal, hogy kényelemesen csak úgy elvagytok! Ne bízzatok abban, aki elvonja figyelmeteket az igazi gazdagságtól, amely ti magatok vagytok, és azzal ámít titeket, hogy az élet csak akkor szép, ha sok mindenetek van! Ne higgyetek annak, aki el akarja hitetni veletek, hogy akkor vagytok értékesek, ha olyan erőssé gyúrjátok magatokat, mint a filmhősök, vagy ha a legújabb divat szerint öltözködtök! Boldogságotoknak nincs ára, és nem lehet megvásárolni; nem egy alkalmazás, amelyet letölthetnétek a mobilotokra: még annak legújabb változata sem tudna segíteni titeket, hogy szabaddá és a szeretetben naggyá váljatok. A szabadság más dolog.

Mert a szeretet annak az embernek a szabad ajándéka, akinek nyitott a szíve. A szeretet felelősség, de egy szép felelősség, amely egész életen át tart. A szeretet annak az embernek a mindennapi igyekezete, aki nagy álmokat képes megvalósítani! Ó, jaj azoknak a fiataloknak, akik nem képesek, akik nem mernek álmodni! Ha egy a ti korotokban lévő fiatal nem képes álmodni, az már nyugdíjba is ment, nem fog előrelépni. A szeretet bizalomból, tiszteletből, megbocsátásból táplálkozik. A szeretetet nem azáltal valósítjuk meg, hogy beszélünk róla, hanem azzal, hogy megéljük: nem egy kedves költemény, amelyet kívülről meg kell tanulni, hanem egy életdöntés, amelyet gyakorlatba kell ültetni! Hogyan fejlődhetünk a szeretetben? A titok még mindig az Úr: Jézus önmagát adja nekünk a misében, megbocsát és békével tölt el minket a gyónásban. Ott tanuljuk meg befogadni az ő szeretetét, magunkévá tenni és továbbadni azt a világba. És amikor úgy érzitek, hogy nehéz szeretni, amikor nehéz nemet mondani a rosszra, nézzetek Jézus keresztjére, öleljétek át, és ne engedjétek el a kezét, amely felfelé vezet benneteket, és felemel, ha elestek.

Az életben állandóan elesünk, mert bűnösök, gyengék vagyunk. De ott van Jézus keze, amely felemel és talpra állít minket. Jézus azt akarja, hogy álljunk! Milyen szép az a szó, amelyet Jézus a bénáknak mond: „Állj fel!” Isten azért teremtett minket, hogy álljunk. Van egy szép ének, amelyet a hegymászók énekelnek, miközben felfelé haladnak; az ének így szól: „A hegymászás művészetében nem az a fontos, hogy ne essünk el, hanem az, hogy ne maradjunk elesve!” Bátran fel kell egyenesednünk, engednünk kell, hogy Jézus keze felsegítsen minket. És nagyon sokszor ez a kéz egy barátunk keze által, szüleink keze által, olyanok keze által ér el minket, akik elkísérnek minket életünkben. Maga Jézus is ott van. Álljatok fel! Isten talpon állva, mindig állva akar látni titeket!

Tudom, képesek vagytok nagy barátságról és jóságról tanúskodó tettekre. Arra kaptatok meghívást, hogy így építsétek a jövőt: együtt a többiekkel és a többiekért, és sohasem valaki ellen! Építeni nem lehet valaki „ellen”: azt rombolásnak hívják! Csodálatos dolgokat visztek majd végbe, ha már mostantól jól felkészültök, ha teljes mélységében megélitek mostani életkorotokat, mely oly gazdag ajándékokban, és ha nem féltek az erőfeszítéstől. Olyanok legyetek, mint a bajnok sportolók, akik magas célokat érnek el, mert nap mint nap alázattal és keményen edzenek. Mindennapi programotok az irgalmasság cselekedetei legyenek: azokban eddzétek magatokat lelkesen, hogy az élet bajnokai, a szeretet bajnokai legyetek! Így majd Jézus tanítványaiként ismernek fel az emberek titeket. Így nálatok lesz a keresztények személyazonosító igazolványa. És biztosíthatlak titeket: az örömötök teljes lesz!

A Szentatya szavai a szentmise végén, a Regina caeli elimádkozása előtt:

E jubileumi szentmise végén különösen rátok gondolok, kedves fiúk és lányok! Olaszországból és a világ különféle tájairól érkeztetek, hogy testvériesen együtt töltsetek pár napot, és megosszátok hiteteket egymással. Köszönöm örömteli és harsány tanúságtételeteket! Bátran haladjatok előre!

Tegnap Burgosban (Spanyolországban) boldoggá avatták Valentín Palencia Marquina áldozópapot és négy vértanútársát, fiatalokat, akiket hitük miatt öltek meg a spanyol polgárháború alatt. Áldjuk az Atyát e bátor tanúságtevőiért, és könyörögve kérjük, hogy közbenjárásukra szabadítsa meg a világot minden erőszaktól.

Folytonosan aggódom azokért a püspök, pap és szerzetes testvéreinkért, katolikusokért és ortodoxokért, akik már régóta raboskodnak Szíriában. Az irgalmas Isten érintse meg elrablóik szívét, és adja meg testvéreinknek, hogy minél előbb kiszabaduljanak, és visszatérhessenek közösségeikbe. Mindannyiatokat kérem, hogy imádkozzatok ezért, és ne feledkezzünk meg a többi elrabolt emberről sem a világban.

Ajánljuk minden vágyunkat és reményünket Máriának, az irgalmasság anyjának közbenjárásába!

[Az áldás után:]

Kedves fiatalok, megünnepeltétek a jubileumot, és most keresztény önazonosságotok örömével tértek haza. Egyenesen állva, felemelt fejjel, személyazonosító igazolványotokkal kezetekben és szívetekben! Az Úr kísérjen titeket! Kérlek titeket, imádkozzatok értem is! Köszönöm!

Himnusz CIIIL.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Húsvét ötödik vasárnapja

Húsvét ötödik vasárnapja

A szeretet útja

 
A Szentírás egyik legtöbbet idézett részlete a szeretet-himnusz, amely Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első levelében található, a 13. fejezetben. Olyan irodalmi remekmű ez, amely csodálatosan foglalja össze a szeretet lényegét. Az apostol így kezdi: „Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem” (1Kor 13,1-3). Sajnos könnyen megfeledkezünk a szeretet-himnusz bevezetéséről, most viszont mégis idézzük fel. Szent Pál így vezeti fel mondanivalóját: „Egy mindennél kiválóbb utat mutatok nektek” (1Kor 12,31), a szeretetet tehát útnak nevezi.
Korábban felsorolja azokat a feladatokat, amelyeket Isten ad az embereknek: egyesek apostolok, mások próféták, ismét mások tanítói vagy csodatevő hatalmat kapnak. Ezt követik az Istentől származó adományok, a gyógyítás, a segítségnyújtás, a kormányzás és a nyelveken való szólás adománya. A keresztény ember jól teszi, ha ezen adományokért imádkozik, hiszen ezek teszik őt képessé, hogy ellássa azt az apostoli, prófétai vagy tanítói feladatot, amellyel Isten megbízta. Az apostol a szeretetet nem adománynak vagy erénynek, hanem útnak nevezi, és ez egy nagyon érdekes megközelítés. Mert ha a szeretet út, akkor azon nem csak járni kell, hanem valahonnan indul és valahová vezet. Vajon honnan indul a szeretet útja? És hová juthatunk, ha a szeretet útján járunk életünkben? A szeretet Istentől indul, ő a szeretet forrása, ő maga a szeretet. És a szeretet Istenhez vezet, aki az örök szeretet.
Mindezek fényében könnyebben megértjük Jézus kijelentését, amit a mai vasárnap evangéliumában olvasunk: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!” Mintha csak ezt mondaná: Induljatok a szeretet útján! Járjatok a szeretet útján! Közeledjetek Istenhez a szeretet útján! Induljatok embertársaitok, felebarátaitok felé a szeretet útján! Ha valaki úgy érzi, hogy elszakadt Istentől, akkor ez amiatt van, mert nem élt Isten szeretetében. Ha tehát újra találkozni szeretne Istennel, akkor el kell hagynia a bűn útját és rá kell lépnie a szeretet útjára. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy megromlott embertársaival a kapcsolata, szakadék választja el őt családjától vagy másoktól, akkor rá kell lépnie a szeretet útjára, mert ez vezet a másik emberhez. A szeretet nem egy kellemes érzés az ember szívében, hanem olyan út, amelyen szüntelenül haladnunk kell. A szeretet gyakorlásában példaképünk Jézus, aki ezt kéri tőlünk, követőitől: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Ebben az értelemben a felebaráti szeretet tanúságtétel a világ előtt. Olyan jel a világ számára, amelyből felismerhető Krisztushoz tartozásunk. Legyen bátorságunk megtenni az első lépést a szeretet útján, és legyen erőnk hozzá, hogy életünk minden napján tegyünk egy lépést a szeretet útján!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

 

Az Atya 19.

Te kis hitű

"Te kishitű! Miért kételkedtél?”
A csodálatos kenyérszaporítást követően Jézus csónakba ültette tanítványait, és elindította Kafarnaum irányába. ő még a néppel maradt, de a következő hajnalban utánuk indult a vízen járva. Amíg fel nem ismerték a Mestert, a tanítványok féltek, mert kísértetnek vélték. A hangját megismerve, Péter indítva érezte magát engedélyt kérni, hogy ő is sétálhasson a vízen. Ezt Jézus meg is engedte, de Péter egy igen nagy hullámtól megrémült, hite megroggyant, süllyedni kezdett, és Jézusnak kellett őt kimentenie. Ezek a történetek az Eucharistiát jelezték előre: Jézus a kenyér-színében korlátlanul meg tudja szaporítani teste anyagát, és el tudja venni teste súlyát és ezzel együtt testének tömegét. Péter merész kérése viszont arra utalhat, hogy Jézus előre biztatást kínál minden hívének, hogy mellette bátran lépjenek a történelem hullámaira, az élet hányattatásától ne féljenek, hiszen Jézus itt van a világ minden táján a katolikus templomok tabernákulumában.Ezt érzik meg a jól felkészített elsőáldozó gyerekek, ebből a hitből nyernek igazán komoly erőt a templomba misére járó, szentséglátogatást végző felnőttek. Mindez a biztonság addig tart, amíg erős az Eucharistiába vetett hitünk. Korunk nagy tragédiája, hogy ez a hit nagyon meggyöngült. Ha a vihar a családot rázza meg, vagy az életet kezdő fiatalokat, betegségbe, magányba süllyedt egyéneket, és nincs erő, hit az Eucharistiában, elengedik Jézus kezét, menthetetlenül elmerül az ember. Jézus kérdi tőlünk ilyenkor: „Mit féltél, kicsinyhitű?” Érted élek itt, én nyúlok utánad. Megmenekülsz.

Himnusz CIVL.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

 

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Világmegváltó Jézusunk,

örök fönségben szült Ige,

a titkos fényből fénysugár,

népednek őrző pásztora.

Mindent hatalmad alkotott,

törvényed rendelt éjt, napot,

a munkás, fáradt testeket

az éj csendjén pihenteted.

Poklok hatalmát Megtörő,

légy ellenségtől őrizőnk,

ne tudja bűnbe rántani,

kiket szent véred újraszült.

Amíg mulandó életünk

e földi testhez kötve tart:

testünk ha álom nyomja el,

lelkünk virrasszon éberen.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ferenc pápa is gyóntat a fiatalok általa meghirdetett szentévi zarándoklata keretében

Április 23. és 25. között tartják Rómában a fiatalok jubileumát, Ferenc pápa külön kérésére, az irgalmasság szentévéhez kapcsolódva. A találkozó témája: „Növekedni az irgalmasságban, az Atya nyomán”.

A Vatikáni Rádióban tették közzé az eseménnyel kapcsolatban Vértesaljai László jegyzetét.

Április 23-án, Ferenc pápa névnapján 13-16 éves fiúk és lányok ezrei lepték el a várost. Színes ruhában, vállukon kicsi hátizsákkal, arcukon széles mosollyal és alapos visongással adnak az Örök Városnak igazi tavaszi üdeséget. Ez az ő napjuk, a kamaszok jubileumi napja. A mai nap a nekiindulásé. Mindenki áthalad a Szent Péter-bazilika szentkapuján, ehhez pedig az utat a Tiberisz partjától kezdik, a Via della Conciliazione elején. Csoportokba szerveződnek és az irgalmasság keresztjét magasba emelve imádkozva, de inkább énekelve vonulnak a Szent Péter térre.

Bernini híres kolonnádjai pedig ölelő karokként fogadják a kamaszokat. Az oszlopok tövénél papok százai ülnek és várják a fiatalokat, hogy elvégezzék a szentgyónásukat. A gyóntató papok közé „beült” Ferenc pápa is a délelőtt folyamán és ott a nagy nyilvánosság előtt, a papok elé térdelve vagy ülve vallották meg bűneiket a fiatalok. Ilyet is régen látott a jó öreg bazilika: tékozló fiúk és lányok térnek vissza vallomásaik révén az atyai házába és a megtisztulás, a kiengesztelődés szentsége révén lelkük ünnepi köntösbe öltözik.

Van-e szebb a tiszta-szemű, tisztaszívű gyerekeknél?

Húsvét negyedik hetének szombatja

Húsvét negyedik hetének szombatja

Tamás apostol után a mai napon Fülöp lép Jézushoz: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Ez a megjegyzés azt mutatja, hogy ő már megértett valamit abból, amit Jézus mondott. Ő már megértette, hogy Jézus az Atyához akar visszatérni, és azt is érti, hogy az Atyát látni, az Atyához eljutni, ez a Krisztushoz tartozók feladata. Fülöp azonban mégsem arra gondol, hogy földi életünk után eljuthatunk a mennybe az Atyához, hanem ő most, azaz evilági élete során akarja az Atyát látni.
Jézus szavai, tanítása tehát részben elérték a kívánt eredményt, tanítványai vágyakoznak az Atya után, látni akarják őt, de még nincsenek helyes elképzeléseik arról, miként láthatják meg őt. Mesterük ezért tovább tanítja őket a Fiú és az Atya egységéről. Aki őt, a Fiúistent látja, az a mennyei Atyával találkozik, mert az ő tetteiben az Atya cselekedetei nyilvánulnak meg és tanításában is az Atya igazsága hangzik el.
Fülöp apostol vágya mindannyiunkban jelen van. Mi is látni szeretnénk Istent. Jézus viszont figyelmeztet minket és helyére teszi az ilyen irányú vágyainkat. A földi élet minden ember számára a hit időszaka. Isten létezéséről bizonyosságot majd a túlvilágon kapunk. Ha hiszünk benne és a szeretet irányítja cselekedeteinket, akkor az Isten-látás vágya teljesülni fog számunkra. Ez az üdvösség boldogsága.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz! Az ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké!