Himnusz CVI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Megszentelt régi szép szokás

a böjti megtartóztatás;

tartsuk meg újra gondosan,

mi negyven napra szabva van.

Mózes és a szent látnokok

példája már elénk ragyog,

s Krisztus, ki Úr minden fölött,

magára vett ily böjtidőt.

Kímélőn szóljon hát szavunk,

legyen szegényebb asztalunk,

ne győzzön pajzán tréfaság,

se álmos, tétlen lustaság.

Kerüljünk minden vétkeset,

szívünket rossz ne rontsa meg,

ellenség hogyha megkísért,

hitünk a csapdát zúzza szét.

Boldog Háromság, add meg ezt,

osztatlan Egység, tedd meg ezt,

nekünk az üdvös böjtidő

legyen sok jót gyümölcsöző. Ámen.

Ferenc pápa: Isten nem azonosít minket a bűnnel, amelyet elkövettünk!

Március 13-án, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa a házasságtörő asszony és Jézus találkozásáról elmélkedett. Jézus irgalommal és szeretettel tekint ránk is, mi is új életet kezdhetünk. A Szentatya ajándékaként negyvenezer zsebméretű evangéliumot osztottak szét a jelenlévők között.

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Nagyböjt ötödik vasárnapjának mai evangéliuma (vö. Jn 8,1–11) nagyon szép, és én annyira szívesen olvasom el újra meg újra. A házasságtörő asszony történetét beszéli el. Isten irgalmasságának témáját állítja előtérbe, Istenét, aki sosem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. A jelenet a templom terében zajlik, képzeljétek csak el, ott [a Szent Péter-bazilika] előterében. Jézus az embereket tanítja. Egyszer csak írástudók és farizeusok érkeznek, akik eléje vonszolnak egy házasságtörésen ért nőt. Így az a nő Jézus és a tömeg, Isten Fiának irgalmassága és vádlóinak erőszakossága, haragja közé kerül (vö. Jn 8,3). Ők igazából nem azért jöttek a mesterhez, hogy kikérjék véleményét – gonosz emberek voltak –, hanem azért, hogy csapdába csalják. Ha ugyanis Jézus a törvény szigorúságát követi, és jóváhagyja a nő megkövezését, elveszíti szelídségének és jóságának hírét, amely annyira elbűvölte a népet; ha viszont irgalmasnak akar bizonyulni, szembe kell fordulnia a törvénnyel, amelyről maga mondta, hogy nem eltörölni, hanem beteljesíteni jött (vö. Mt 5,17). Ilyen helyzetbe hozzák Jézust.
Ez a rossz szándék rejtőzik a mögött a kérdés mögött, amelyet Jézusnak feltesznek: „Te mit mondasz?” (Jn 8,5). Jézus nem válaszol, hanem hallgat, és egy titokzatos cselekedetet hajt végre: „Lehajolt, és írni kezdett ujjával a földön” (Jn 8,7). Talán rajzolt, egyesek szerint a farizeusok bűneit írta… mindenesetre írt, úgy volt ott, mint aki a másik oldalon áll. Ily módon mindenkit arra hív, hogy nyugodjon le, ne indulatai által vezérelve cselekedjen, és keresse Isten igazságosságát. Ám azok, gonoszak lévén, tovább erősködnek, és választ akarnak hallani. Vérszomjasnak tűnnek. Akkor Jézus feltekint, és ezt mondja: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van” (Jn 8,7). Ez a válasz sarokba szorítja a vádlókat, mindnyájukat lefegyverzi a szó teljes értelmében: mindnyájan leteszik a „fegyvert”, vagyis a megkövezésre szánt követ, a nőnek szánt láthatókat, és a Jézusnak szánt láthatatlanokat is. Miközben pedig az Úr tovább ír a földre, vagy rajzol, nem tudom…, a vádlók egymás után eloldalognak, lehorgasztott fejjel, kezdve a legidősebbeken, akik jobban tudatában vannak annak, hogy nem mentesek a bűntől. Mennyire hasznunkra válik, ha tudatosítjuk, hogy mi is bűnösök vagyunk! Amikor megszólunk másokat – mindenféle dolgot mondunk róluk, ezt jól ismerjük –, mennyire hasznunkra válik, ha vesszük a bátorságot, és elengedjük a köveket, amelyeket előkészítettünk, hogy másokra vessük, és egy kicsit a bűneinkre gondolunk!

Egyedül az asszony és Jézus maradt ott: a nyomorúság (miseria) és az irgalmasság (misericordia), egymással szemközt. Milyen sokszor megesik ez velünk is, amikor megállunk a gyóntatószék előtt, szégyenkezve, hogy feltárjuk nyomorúságunkat, és bocsánatot kérjünk! „Asszony, hol vannak [a vádlóid]?” (Jn 8,10) – kérdezi Jézus. Elegendő volt ez a megállapítás, elegendő volt Jézus irgalommal és szeretettel teli tekintete, hogy megéreztesse ezzel a nővel – talán első alkalommal! –, hogy méltósága van, hogy nem azonos a bűnével, hogy személyi méltósága van, megváltoztathatja életét, kitörhet a szolgaságból, és új útra léphet.

Kedves testvéreim! Az a nő mindannyiunkat képvisel, hiszen bűnösök vagyunk, vagyis házasságtörők Isten színe előtt, hűségének elárulói. Ennek a nőnek a tapasztalata megmutatja Isten valamennyiünkre vonatkozó akaratát is: ő nem elítélésünket akarja, hanem üdvösségünket, Jézuson keresztül. Ő a kegyelem, amely megvált minket a bűntől és a haláltól. Jézus a földre írt, amelyből minden emberi lény alkottatott (vö. Ter 2,7), Isten pedig azt mondta: „Nem akarom, hogy meghalj, hanem hogy élj!” Isten nem szögez hozzá minket bűneinkhez, nem azonosít minket a bűnnel, amelyet elkövettünk. Van nevünk, és Isten nem azonosítja ezt a nevet azzal a bűnnel, amelyet elkövettünk. Meg akar szabadítani minket, és azt szeretné, ha ezt vele együtt mi magunk is akarnánk. Azt akarja, hogy szabadságunk elforduljon a rossztól a jóhoz, és ez lehetséges – lehetséges! –, a kegyelem segítségével.

Szűz Mária segítsen minket, hogy teljesen rá tudjuk bízni magunkat Isten irgalmasságára, hogy új teremtményekké váljunk.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Köszöntelek mindannyiatokat, akik Rómából, Olaszországból és más országokból érkeztetek, külön is köszöntöm azokat, akik Sevillából, Freiburgból (Németországból), Innsbruckból és Ontarióból (Kanadából) jöttek.

Köszöntöm a Vittorio Venetó-i Mater Dei-ház önkénteseit, a számos plébániai csoportot, köztük a boianói, potenzai, calenzanói, zeviói és agropoli híveket. Hasonlóképpen az Olaszország különböző részeiből érkezett fiatalokat: nem említhetem meg mindegyiket, de megemlékezem a compiobbi és mozzanicai fiatalokról, a Katolikus Akció tagjairól a Latina-Terracina-Sezze-Privernó-i egyházmegyéből, a scandicci és a Milano-Lambrate-i bérmálkozókról.

Most pedig szeretnélek újból megajándékozni benneteket egy zsebméretű evangéliummal. Lukács evangéliumáról van szó, amelyet a mostani liturgikus év vasárnapjain olvasunk. A zsebkönyv címe: Az irgalmasság evangéliuma Lukács szerint. Ez az evangélista közli ugyanis Jézusnak ezeket a szavait: „Legyetek irgalmasak, amint Atyátok irgalmas!” (Lk 6,36), ez lett a mostani szentév témája. A Vatikánban működő Szent Márta gyermekorvosi rendelő önkéntesei fogják kiosztani, római idősekkel és nagyszülőkkel. Milyen sok érdemet szereznek a nagypapák és nagymamák, akik átadják a hitet unokáiknak! Arra hívlak benneteket, hogy vegyétek kézbe ezt az evangéliumot és olvasgassátok, egy szakaszt mindennap. Így az Atya irgalmassága szívetekben fog lakni, és képesek lesztek elvinni mindenkihez, akivel csak találkoztok. A végén, a 123. oldalon ott találjátok az irgalmasság hét testi és hét lelki cselekedetét. Szép lenne, ha megtanulnátok kívülről, így könnyebb lesz meg is tenni azokat! Arra hívlak tehát benneteket, hogy vegyétek kézbe ezt az evangéliumot, hogy az Atya irgalmassága tettekké váljon bennetek. Ti pedig, önkéntesek, nagypapák és nagymamák, akik kiosztjátok az evangéliumot, gondoljatok a XII. Pius téren lévőkre is – látszik, hogy nem tudtak ide, a térre belépni –, hogy ők is kapjanak evangéliumot.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Nagyböjt ötödik vasárnapja

Nagyböjt ötödik vasárnapja

Az irgalom felemel

 
A házasságtörő asszony történetében csodálatosan megnyilvánul az isteni irgalmasság és megbocsátás. Ezt a szempontot figyelembe véve úgy érezzük, hogy jobb helye volna Szent Lukács írásában, amely a négy evangélium közül elsősorban Jézus példabeszédei alapján a leggazdagabban fejti ki az irgalmasság témáját. János evangélista gondolatmenetébe más szempontból illeszkedik az esemény. Ő azt akarja bemutatni, hogyan formálódik idővel a Jézussal szembeni ellenállás. Az előzményekben és az eset utáni történésekben arról van szó, hogy a farizeusok és az írástudók bele akarnak kötni Jézus tanításába. A viták általában megmaradnak elméleti szinten, a házasságtörő asszony esete azonban kivétel. A farizeusok és az írástudók feltehettek volna egy kérdést azzal kapcsolatban, hogy mi az eljárás egy olyan esetben, amikor valakit hűtlenségen érnek. Ők azonban továbbmennek, odacipelnek Jézus lábaihoz egy asszonyt, aki ellen házasságtörés a vád, és ítéletet várnak tőle. Az elméleti kérdés azonnal gyakorlativá válik, s Jézus válasza nem csupán elméleti felelet lesz, hanem döntés egy ember sorsáról, életéről vagy haláláról. „Te mit mondasz?” – hangzik Jézus felé a kérdés.
János evangélista leszögezi, hogy a kérdezők vádolni akarják Jézust. Ismerik, hogy Jézus mit tanít az Isten irgalmáról. Jól tudják, hogy szóba áll a bűnösökkel, betér házukba, együtt étkezik velük. És azt is tudják, hogy egy tanítónak az ad tekintélyt, ha ő maga is megtartja a törvényeket, s nem csak másokat buzdít azok követésére. Ha Jézus kimondja a halálos ítéletet az asszonyra, akkor szembekerül korábbi kijelentéseivel és magatartásával. Szépeket mond ugyan a megbocsátásról, de az adott esetben szemrebbenés nélkül képes kimondani valakire a halálos ítéletet. Ha viszont ellenzi az asszony megbüntetését, akkor semmibe veszi a mózesi törvényeket. Az ő szemszögükből a csapda tökéletes. Arra számítanak, hogy akár egyiket, akár a másikat válaszolja Jézus, valamivel mindenképpen vádolni tudják majd őt. Arra viszont nem számítanak, hogy van harmadik lehetőség. Az igazi bölcsesség szólal meg Jézusból: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Ő tehát fordít a helyzeten, a vádlók tulajdonképpen maguk is vádlottakká válnak, ez a felelet szembesíti őket saját magukkal és bűneikkel. Jézus bölcs válasza megmenti az asszonyt, a korábbi vádlók távoznak.
Az Irgalmasság Évében térjünk vissza egy gondolat erejéig a megbocsátásra. Jézus nem az asszony múltjára kíváncsi, ezért nem faggatja őt és nem vár tőle beismerést. Az asszony pedig nem áll neki mentegetőzni, nem akarja titkolni bűnét és nincs szándékában személyes felelősségét kicsinyíteni. Mindkettőjük figyelme a múlt helyett a jövőre irányul. Jézus ezt mondja neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” A bűnt tehát helyteleníti, elítéli, de az embert nem akarja elítélni. Ő azért jött, hogy megmentse a bűnösöket és megtérésre indítsa őket. Az isteni irgalmasság túllép az ember bűnös múltján és elindítja a remény, a megigazulás útján. Az emberi ítélkezés a porba alázza az embert, de az isteni irgalmasság felemel, talpra állít, lehetőséget ad egy új életre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

Nagyböjti kalendárium – március 12.

Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„[...] íme, pontosan Őbenne, Krisztusban nyeri el büntetését a bűn, az Ő áldozatának és »egészen a halálig« tartó engedelmességének árán (Fil 2,8). Őt, aki nem ismerte meg a bűnt, Isten »értünk bűnné tette« (2Kor 5,21). De bekövetkezett az igazságszolgáltatás a halál fölött is, mely az emberi történelem kezdete óta társa a bűnnek. És hogy ilyen ítélet történhetett, az annak halálának köszönhető, aki nem ismerte a bűnt, és egyedül volt képes arra, hogy halálával megölje a halált (vö. 1Kor 15,54). Ily módon Krisztus keresztje, melyen az Atyával egylényegű Fiú eleget tesz Isten igazságosságának, gyökerében mutatja meg az irgalmat, helyesebben a szeretetet. Azt a szeretetet, mely ellentmond a gyökérnek, melyből az emberi történelemben a rossz származik, nevezetesen a bűnnek és a halálnak.”

(Dives in misericordia, 48.)

Urunk, Istenünk, könyörülj rajtunk és irányítsd szívünket, mert csak a te segítségeddel lehetünk kedvesek előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Himnusz CV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Krisztus, tündöklő nappalunk,

az éj árnyát eloszlatod,

kit fényből fénynek vall a hit

és fénnyel áldod szentjeid.

Esengünk hozzád, szent Urunk,

míg tart az éj, vigyázz reánk,

találjunk benned pihenést,

adj nyugodalmas éjszakát.

Mikor lecsukjuk két szemünk,

a szívünk virrasszon veled,

őrködjék mindig jobb kezed

hűséges híveid felett.

Védelmezőnk, tekints le ránk,

igázd le ellenségeink,

vezesd szolgáidat, kikért

véred váltsága volt a bér.

Legyen most néked, Krisztusunk,

és szent Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

zengjen dicséret szüntelen. Ámen.

A pápai lelkigyakorlat kilencedik elmélkedése: A szentség nem kialudt, hanem megtért szenvedély

Ermes Ronchi szervita szerzetes március 10-én délután tartotta meg kilencedik elmélkedését a pápa a és a Római Kúria lelkigyakorlatának ötödik napján.

Az evangéliumi Jézus-kérdések mélységét elemző prédikátor a Tibériás-tó partjára „vitte ki” Ferenc pápát a munkatársaival együtt, hogy ott legyenek tanúi a Mester és az első tanítvány feltámadás utáni legszemélyesebb beszélgetésének. Húsvét és pünkösd között, „egy csillagtalan, keserű éjszaka végén, hajnalban Jézus megjelenik a tanítványainak”. A hálóihoz visszatérő és ott ismét eredménytelenül halászgató Pétertől kérdezi Jézus, háromszor is: „Simon, János fia, szeretsz engem?” (Jn 21,16) Szeretetből fakadó kérdés ez a szeretetről, minden ember számára, aki új utat kezd.

Ronchi atya többször is hangsúlyozta Jézus emberszeretetének dinamikáját, ami mindent átalakít: „Ez a történet a szentségről beszél, amely nem bűntelenséget jelent, egy gyomok nélküli zöld mezőn, hanem egy megújított szenvedélyben áll, abban, hogy itt és most megújítom a szenvedélyemet Jézus és az evangélium iránt. Most!”

Isten szeretete fellobbantja a szíveket és a szenvedélyt. A szentség nem kialudt, hanem megtért szenvedély. Amikor van szeretet, akkor nem hibázhatsz, mert az nyilvánvaló, napnál világosabb és elvitathatatlan.

Isten az, aki szereti az embert, betölti a hiányosságait, és nem a tökéletességet keresi benne, hanem a hitelességet. Nem azért vagyunk a világon, hogy szeplőtelenek legyünk, hanem hogy útnak induljunk. Ez a szeretet felborít minden sémát, és úgy beszél Jézusról mint a szeretet koldusáról, aki követelés nélkül koldul, aki ismeri a mi szegénységünket, aki egy morzsányi barátság igazságát kéri. A hit három lépése: szükségem van rá, bizakodom, ráhagyatkozom.

Hinni abban, hogy szükség van a szeretetre, bizakodni és ráépülni erre a szeretetre mint Isten formájára, mint az ember, a világ, a jövő és az élet megjelenési formájára. A bizalom azt jelenti, hogy erre a feltevésre építek: a több szeretet a jó, a kevesebb szeretet a rossz. Mindeközben a világ a maga hitét és meggyőződését hirdeti: a több pénz a jó, és a kevesebb pénz a rossz. Ma minden hívő olyan ember, aki hisz a szeretetben, vagyis újraéleszti a kapcsolatokat, olyan ember, aki segíti a többieket, hogy megtalálják a bizalmat a szeretetben. Mert mi hittük a Szeretetet – fogalmazott a szónok.

Ermes Ronchi a jézusi szeretet kérdéséről szóló elmélkedésében leszögezte, hogy a hit történelmi kapcsolatot jelent az Istennel, közös úton járást a szeretetben egy személlyel. Az üdvösség abban a bizonyosságban áll, hogy Ő az, aki szeret. A nyugati világ hitének válsága éppen az emberi hit válságával kezdődik, mert nem hisz a szeretetnek. A szeretet az adás.

A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség, mely a minden rosszat tápláló életnedv, a bűn titkos életnedve. A közömbösség, aminek révén a másik nem létezik a számodra, nem számít, nem érvényes, valójában nincs.

„Ma újra bele kell szeretnünk! Megszeretni Istent egész valónkkal, testtel és lélekkel. Hagyd abba, hogy Istent alávetettségből szeresd, mint egy rabszolga, kezdd el szeretni szerelmesként. Ekkor lesz úgy, hogy az élet és a hit megtelik mosollyal” – zárta Ermes Ronchi atya kilencedik nagyböjti elmélkedését.

Nagyböjt negyedik hét szombatja

Nagyböjt negyedik hét szombatja

Miután János evangélista bemutatta Jézus önmagáról, küldetéséről és az Atyával való kapcsolatáról szóló kinyilatkoztatását, amiről az előző napok evangéliumaiban olvastunk, rátér a hallgatóság reakciójára, válaszára. Jézus beszéde különféle hatást vált ki az emberekből. Szavai alapján egyesek felismerik személyében az Isten által küldött prófétát, mások pedig kijelentik róla, hogy ő a Messiás. E pozitív reakciók mellett megjelenik azonban az ellenvélemény is. Jézus személyét és származását illetően a nép körében nincs egységes vélemény, megjelennek a kételkedők is. A főtanács tagjai sem képviselnek egységes álláspontot, de itt már mások az arányok. A leírásból úgy tűnik, hogy a tanács tagjainak többsége Jézus ellen van. Egyedül Nikodémus az, aki mintegy védelmébe veszi Jézust azzal, hogy felhívja a figyelmet a törvény előírására, miszerint senkit sem szabad elítélni az illető meghallgatása nélkül.
Minden bizonnyal Nikodémus tekintélyének volt köszönhető, hogy a főtanácsban a felfokozott hangulat alábbhagy, az indulatok legalább egy időre elcsitulnak, és mindenki hazatér. Ez azonban nem jelenti Jézus elfogadását a főtanács tagjai részéről, hanem inkább azt, hogy állásfoglalásukat, döntésüket, ítélkezésüket későbbre halasztják.
Ma határozott leszek döntéseimben és nem halasztom azokat későbbre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége.