Ferenc pápa a káld egyház szinódusához: Szerezzetek békét Irakban és Szíriában!

Imádkozom azért, hogy a keresztények ne legyenek kénytelenek elhagyni Irakot és a Közel-Keletet – mondta Ferenc pápa a káld szinódus résztvevőinek, akiket október 26-án délelőtt fogadott a Vatikánban Louis Raphael Sako iraki káld pátriárka vezetésével.

A Szentatya ismételten azt kérte a nemzetközi közösségtől, hogy hatékony stratégiákkal szerezzenek békét a térségben.

Több ezer éves műemlékeket rombolnak le buldózerekkel, a lánctalpak maguk alá gyűrik a keresztény és a zsidó történelem emlékeit. Gépfegyverlövések szaggatják szét a templomokat és a szíveket, félelem vesz erőt az embereken, akik mindenüket hátrahagyják, hogy életüket mentsék. Irakban és Szíriában már évek óta erőszak dúl, és ennek első számú szenvedői az ott élő keresztények, akiknek megmaradása életbevágóan fontos. Ferenc pápa ezért a Szentszék nevében támogatásáról és szolidaritásáról biztosította a káld egyházat és az ott élőket.

Az elmúlt évszázadokat az iszlámmal való békés együttélés jellemezte, mára azonban veszélybe került a keresztény közösség léte, száműzetés vagy vértanúság vár rájuk. A pápa azt kéri a káld egyház szinódusától, hogy segítsék elő a párbeszédet a közéletben és igyekezzenek orvosolni a megosztottságot.

Imádkozom azért, hogy a keresztényeknek ne kelljen elhagyniuk Irakot és a Közel-Keletet, gondolok itt elsőként a gazdag hagyománnyal rendelkező káld egyház híveire – mondta a Szentatya.

Ferenc pápa megerősítette felhívását a nemzetközi közösséghez, amelynek feladata hatékony stratégiákkal elérni a békét azokban az országokban, ahol a gyűlölet szörnyű pusztítást végzett; valamint kieszközölni, hogy az erőszak gyászos meddőségét váltsa fel az építő együttélés légköre.

A káld főpásztorokhoz fordulva a Szentatya azt kéri, hogy álljanak papjaik és szerzeteseik mellett, segítsék a világiakat és minden hívőt. Ezáltal ugyanis sikerül közelíteni egymáshoz az embereket, és válaszokat találhatnak a diaszpórában szétszóródott káld egyház sürgető kihívásaira is.

A káld egyház éves szinódusára az iraki Kurdisztánban, Ankawában került volna sor, ám a több ezer menekült keresztény jelenléte miatt Rómában tartották meg az összejövetelt.

A Megszentelt Élet Éve 297.

október 26.

Rózsafűzér Királynője (október 7.)

Imádkozzunk Teréz Anya nővéreiért!

• Szeretet Misszionáriusai

Alapítójuk: Boldog Kalkuttai Teréz

Boldog Kalkuttai Teréz Anya Indiában alapította a rendet. Jézus kérésére tette ezt, hogy az Ő végtelen szomját a lelkek és a szeretet után csillapítsa. A hármas szerzetesi fogadalom (tisztaság, engedelmesség, szegénység) mellett egy negyedik fogadalmat is leteszünk, a legszegényebbek szabad és térítésmentes szolgálatára.

Lelkiségünkből:

„Amit a legkisebb testvérek közül egyel is tettetek, velem tettétek.” Mt 25,40

 

Évközi harmincadik hét hétfője

Évközi harmincadik hét hétfője

Lukács evangélista nem nevezi meg a várost, ahol a mai evangélium gyógyítása történt, de feltehetően valamelyik Kafarnaum közeli település zsinagógájában járunk. Jézus szokása szerint részt vesz a szombati istentiszteleten. Talán nem mindenhol olvasott fel a szent szövegekből és nem mindenütt tanított, de jelenléte nem maradt titokban, bárhol is járt. Az emberek keresték őt, s tudhatták, hogy a zsinagógában biztosan megtalálják szombatonként, ezért is vihették oda betegeiket, miként erre a zsinagóga elöljárójának szavai utalnak. Lukács röviden írja le a meggörnyedt asszonnyal való találkozást, csupán az Úr együttérzésére és az eredményre koncentrálva. A sikeres gyógyítás tényét így emeli ki: „Az asszony rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent” (Lk 13,13). Aki tehát korábban erősen meghajolva csak a földet nézhette, most felegyenesedve az égre emeli tekintetét és hálát ad a mindenható Istennek gyógyulásáért. Ezzel kapcsolatban két dologra gondolhatunk: egyrészt hitt abban, hogy Jézus valóban Isten és isteni erejével tudta őt meggyógyítani. Másrészt megérthette, hogy Jézus gyógyító cselekedete mögött a hozzá lehajló irgalmas Atya áll.
A csodás gyógyítás, amely minden jelenlévő számára nyilvánvaló volt nem hagyta közömbösen az embereket. A zsinagóga elöljárója bosszankodik, a nép pedig örvendezik. Én hogyan fogadom Isten érintését?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Köszönöm, Uram, hogy szereteted egyesít minket. És megköszönöm azokat az embereket, akiket rám bíztál. Köszönöm, hogy egymásnak szolgálhatunk. Tarts meg a szeretetben, hogy egymás számára követeid legyünk. Add, hogy egyetértésünk jele legyen annak, hogy te egyesítesz minket.
A. Pereira 

Zsolozsma CCCXXX.

Kezdődik a Bölcsesség könyve

 1,1-15 
Isten bölcsességének dicsérete

Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát. De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít. Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belát a veséjébe, ismeri a szívét, és hallja a szavait. Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, és aki egybefogja a mindenséget, tud minden szóról. Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság. Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket, hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban. Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket. Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlástokat kezetek tetteivel! Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Mert az igazságosság örök és halhatatlan.

Ferenc pápa Úrangyala imádsága: a családok családja együtt halad minden nehézséggel együtt

Örömteli Úrangyala imádság - AP

Az együtt-járás szinódusi tapasztalata

A szinódust lezáró szentmise után Ferenc pápa az Apostoli Palota dolgozószobájából köszöntötte a híveket az Úrangyala imádsága előtt mondott beszédében. Emlékeztetett a most lezárt szinódusra, amely „együttjárást jelent és a három hét alatt a szinódusi atyák erről szereztek tapasztalatot egymás között és Isten Szent Népének családjaival együtt”. A pápa felidézte a szentmise-olvasmány prófétai üzenetét, mely nagyon megérintette a szívét. Izajás próféta szavai: „Íme, visszavezetem őket az északi földekről és a föld minden határáról. Vannak köztük vakok és sánták, várandós és szülő asszonyok, mind visszatérnek ők nagy tömegben”.

Isten együtt jár a népével, szinódust akar velük

„Isten együtt jár a népével, szinódust akar velük. Az ő nagy „álma” az volt, hogy egy népet alkot, összegyűjti és elvezeti őket a szabadság és a béke földje felé. Ez a nép családokból tevődik össze. Vannak köztük vakok és sánták, várandós és szülő asszonyok, - egy nép halad az útján és közben életet küld előre Isten áldásával”.

Utolsónak marad, hogy megmentsen mindenkit

„Ez a nép nem zárja ki a szegényeket és a hátrányos helyzetűeket, sőt magába fogadja őket. Ez a nép családok családja, amelyből nem rekesztik ki a gondokkal küzdőt, a peremre szorultat, a lemaradókat. Lépésről lépésre együtt maradnak, az utolsók lépései szerint, ahogy ezt a családban teszik, az Úr tanítása szerint, amiként ő szegénnyé lett a szegények között, kicsi a kicsik, utolsó az utolsók között” - mondta a pápa. „Nem azért csinálta ezt, hogy kizárja a gazdagokat,  nagyokat és az elsőket, hanem csak ez az egyetlen módja, hogy megmentse őket és így megmentsen mindenkit”.

Az Európa útjain haladó migránsok tömegei szintén az Isten népéhez tartoznak

Végül Ferenc pápa „megemlékezett az Európa útjain napjainkban haladó migránsok tömegeiről, akikre szintén vonatkozik az Úr ígérete: „Sírva indultak el, és én visszatérítem őket vigasztalásokkal”. Ők is velünk voltak a szinóduson az imádságainkban és a munkáink során és velünk is maradnak. Az egyház nem hagyja el őket, mert ők is Isten népéhez tartoznak, amit Isten meg akar szabadítani a szolgaságtól és vissza akarja őket vezetni a szabadságra” – fejezte be az Úrangyala imádság előtt mondott beszédét Ferenc pápa.

A Megszentelt Élet Éve 296.

október 25.

Pannonhalmi Szent Mór - a Szent Mór Perjelség védőszentje

Imádkozzunk a győri bencésekért!

• Magyar Bencés Kongregáció Szent Mór Perjelség

Alapítójuk: Nursiai Szent Benedek

2012 június 14-én a Győri Bencés Rendház Szent Mór Bencés Perjelség néven önálló tagja lett a Magyar Bencés Kongregációnak. Mi, az itt élő bencés szerzetesek a Regula értékrendjét próbáljuk megélni. Szerzetes életünk alapja az imádsággal kísért állandó Isten-keresés, amely utat mutat és erőt ad a közös munkához: a ránk bízott fiatalok oktatásához - neveléséhez és a lelkipásztori munkához.

Lelkiségünkből:

„Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének.” RB 4,21

Évközi harmincadik hét vasárnapja

Évközi harmincadik hét vasárnapja

Első lépések a hit útján

 
Valamikor Noé idejében kezdődhetett az egész. Felnézett az égre, a nap ragyogóan sütött, egy tenyérnyi felhőcske sem látszott az égen. „Özönvíz? Miféle özönvíz?” - tűnődött magában. Aztán mégis kiválasztott egy magas hegyet és a tetején építeni kezdte a bárkát. Később jött Ábrahám, aki a sivatagba terelte a nyáját, ment egész családjával, bár fogalma sem volt róla, miként lesz nagy néppé. Évszázadokkal később Mózes odaállt a Vörös-tenger partjára, háta mögött az egész nép. „Mekkora hatalmas tenger! Ezen fogunk mi átkelni? Itt fogunk megszabadulni a minket fenyegető egyiptomiaktól?” - forogtak a gondolatok a fejében. Aztán mégis ráütött botjával a tengerre. Ismét később a názáreti leány, Mária szemlesütve hallgatta az angyal szavait. „Gyermekem fog születni? Hogyan? Hiszen még férjem sincs?” - kérdezte csodálkozva, aztán mégis kimondta az igent. Néhány évvel később a galileai halász Péter fejében született meg a kérdés: „Emberhalász? Miféle emberhalász leszek én?” Aztán otthagyta bárkáját, hálóit és elindult az őt megszólító vándortanító után.
Idézhettünk volna még jónéhányat az ószövetség vagy az újszövetség alakjai közül, s folytathatnánk a sort az egyháztörténelem nagy személyiségeivel, de talán ez a néhány példa is elegendő annak bemutatására, hogy milyen az, amikor valaki rálép a hit útjára. Milyen az, amikor valaki minden bizonytalanságot félretesz és hisz annak az ígéretnek, amit Isten tesz neki.
Napjainkban sok embernél a hit elvesztette jelentőségét. Ennek több oka is lehet. Vannak, akik azt gondolják, hogy a hit mankót jelent a gyenge emberek számára. Nehezen állják meg helyüket a világban, szükségük van támaszra és úgy gondolják, hogy a vallásban találják meg azt a támogatást. Mások azt állítják, hogy ők erősek, nincs szükségük erre a mankóra, megállják helyüket az életben. Életük gondjait, problémáit a maguk erejéből meg tudják oldani, nincs szükségük égi segítségre. E gondolkodás hátterében tulajdonképpen az áll, hogy az ember önmagában hisz. A másik ok az lehet, hogy sokan önbecsapásnak tartják a vallásos hitet. Olyan dolognak, amely nem igazolható tudományos módszerekkel és az emberek csak azért találták ki maguknak, hogy biztonságérzetük legyen, de hamis ez az érzés, mert lám, Isten, akiben és akinek gondviselésében annyira bíznak, éppen a legnehezebb helyzetekben csak hallgat, nem segít, nem mutatja meg erejét.
Ha megnézzük a példaként említett személyek életét, akkor láthatjuk, hogy a hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre az ember egész életét felépítheti. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. Ilyen bizonytalanok lehettek a vak Bartimeus első lépései is Jézus felé. Már kifejezte, hogy hisz abban, hogy Jézus a Messiás és azért kéri tőle a látást. Hiszi, hogy egyedül ő képes meggyógyítani. A bizonytalan lépések után megérkezik Jézushoz, aki csodát tesz vele, s ettől kezdve megszűnik benne mindenféle bizonytalanság.
Van-e bátorságom elindulni a hit útján, Isten titkainak útján?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Első lépéseinket óvatosan, bizonytalanul tesszük meg a hit útján. Az úton, amely az Isten-látás élményéhez vezet. Beismerem lelki vakságomat és segítségedet kérem, hogy láthassalak, felismerhesselek téged. Te meghallod, amikor téged szólítalak, mindig meghallod, amikor hozzád fordulok. Most is azzal a hittel járulok eléd, hogy segíts hitetlenségemen, gyógyítsd lelkemet! Add, hogy a hit által mindig felismerjelek téged!