Erdő Péter bíboros főrelátori megnyitó jelentése a szinódus első közgyűlésén

Ferenc pápa szinódust megnyitó beszédét Erdő Péter bíboros szinódusi főrelátor relatiója, jelentése követte október 5-én.

A tizenöt oldalas jelentés három részből áll: az első a családokat ért kihívásokat taglalja, a második a családi hivatás megkülönböztető jegyeit sorolja fel, míg a harmadik a család mai küldetését részletezi.

A dokumentum irányt mutat a nehézséggel küzdő családok irgalmas kísérő gondozására, anélkül hogy a házasság felbonthatatlanságát kétségbe vonná. Központi jellegű felhívás a nélkülöző, valamint a háború és üldöztetés sújtotta családok segítésére, továbbá annak érdekében, hogy a homoszexualitás témakörében ne gyakoroljanak nyomást a püspökökre.

Nagyon sokrétűek a családokat ért mai kihívások, amelyekre a főrelátori jelentés rámutat: elsőként a migráció, a társadalmi igazságtalanságok, az alacsony bérek, melyekért némely kereskedelmi vállalkozások felelősek, a nők elleni erőszak, az abortuszra kényszerítés, az erőszakos sterilizáció, a béranyaság és a heterogén megtermékenyítés, hogy mindenáron kielégítsék a gyermek utáni vágyat.

Az intézmények a mai világban nagyon törékenyek, és az emberek félnek a végleges elköteleződéstől, egy olyan világban, ahol a személyes vágyak azonnal valódi és igazi joggá válnak. Az erősödő individualizmus arra vezet, hogy az emberek összekeverik az alapvető intézmények, mint a házasság és a család határait, miközben a fogyasztói társadalom elválasztja egymástól a szexualitást és gyermeknemzést, ami által az emberi élet és a szülői mivolt „összerakható és össze nem rakható” valóságelemekre bomlik.

A szinódusi reláció második fejezete a családi hivatás megkülönböztető jegyeit veszi sorba. Állítja, a házasság felbonthatatlansága nem egy iga, hanem adomány. Éppen a házasság és a család az az intézmény, mely nem hagyja elszigetelten magára a feleket, hiszen ők adják tovább az értékeket, és adnak az emberi személy számára helyettesíthetetlen lehetőséget a fejlődésre. A házasság felbonthatatlansága a család hivatásából ered, és ezért az nem tekinthető tehernek, igának, hanem valójában adomány. A házasság és a család ugyanis sajátos módon juttatják kifejezésre azt, hogy az emberi lényt az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette, és hogy a férfi és a nő közötti különbség a közösségért és az utódnemzésért van. A család az élet alapeleme a társadalomban, és ezért olyan fontos a házasság és család méltóságának előmozdítása, amennyiben mindkettő élet- és szeretetközösség. A családegyház két keresztény közötti szentségi házasságon alapul, mely a társadalom életalapelve, egyúttal az a hely, ahol az ember megtanul tapasztalatot szerezni a közjóról.

Erdő Péter bíboros szinódusi relációjának harmadik része a család mai küldetéséről szól. Elsőként említi a jegyesek oktatását, a házasságra való felkészítést, hogy a házasság ne csak egy külsőleges érzelmi esemény legyen, hanem spirituális és egyházi történés, amelyet a papok készítenek elő, kísérik a jegyespárokat érzelmi és pszichológiai érettséggel. Nem szabad megfeledkezni a „nyelvezetben való megtérésről”, mely főként a nehéz és problémás esetekben lesz hatékony támogatás, amikor az igazságosságot az irgalmassággal kell összekapcsolni. „Ha szívünk mélyéről beszélünk, ha őszintén elmondjuk másoknak, amit hiszünk, nem kell félni attól, hogy nem értenek meg bennünket – olvassuk a relációban –, minthogy mi is korunk gyermekei vagyunk. És ha nem is mindenki fogadja el, amit hirdetünk, az üzenet érthetővé válik.”

A család társadalmi küldetése abban áll, hogy együttműködjön a közintézményekkel, mindenekelőtt ott, ahol a család hivatalos értelmezése nem esik egybe a keresztény családfogalommal vagy annak természetes értelmével. Ilyen esetekben érvényre kell juttatnia a család valós társadalmi szükségleteit: a keresztény családoknak törekedniük kell arra, hogy a támogatás olyan társadalmi rendszereit teremtsék meg, melyek segítik azokat a családokat, akiket elsődlegesen sújt a szegénység, a munkahelyek bizonytalansága, a társadalom- és egészségügyi biztosítási rendszer hiányossága és az uzsora. Az egész egyházi közösség feladata, hogy segítse a háborúktól és üldözésektől sújtott családokat.

Az egyház tapintatos és igényes küldetése a sérült családok integrációja, amit irgalommal és megértő elfogadással kell végeznie, a házasságról vallott egyértelmű igazság figyelembevételével. „A legnagyobb irgalmasság az igazság feltárása szeretettel – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros relációjában. – Lépjünk tovább az együttérzésen, mert az irgalmas szeretet vonz és egyesít, átalakít és felemel, megtérésre indít.”

A szinódusi bevezető jelentés foglalkozik a különleges esetekkel is: az együttélők számára bölcs pedagógiát javasol, mely Isten tervének teljességébe vezeti a szívüket. Az elváltak, de újra nem házasodottak számára egyházmegyei meghallgató központok létrehozását ajánlja, ahol segítik a válságba került házastársakat, annak a tudatában, hogy gyermekeik a szenvedő alanyai ezeknek a helyzeteknek.

A dokumentum ezután az úgynevezett bűnbánati útra tér ki, leszögezve, hogy az olyan elváltak és újraházasodottak esetéről van szó, akik önmegtartóztatást gyakorolnak, tehát gyónáshoz és szentáldozáshoz járulhatnak anélkül, hogy botrányt okoznának. Vagy pedig a latin egyház hagyományos gyakorlata szerint értelmezhető módon, amikor a papok akkor oldozhatták föl az újraházasodott elvált híveket, ha azok vállalták, hogy életmódot változtatnak. Ami a fokozatosság elvét illeti a szentségekhez való járulásban, a jelentés megállapítja: még ha az együttélés egyes formái hordoznak is magukban pozitív vonásokat, ez nem jelenti azt, hogy javakként lehet bemutatni azokat. Mindazonáltal, miután az erkölcsi jó objektív igazsága és az egyén szubjektív felelőssége két különálló fogalom, szubjektív szinten helyet kaphat a fokozatosság törvénye, vagyis a lelkiismereti nevelés.

Külön fejezet foglalkozik a homoszexuálisokkal, akiket tisztelettel és tapintattal kell fogadni, elkerülve minden igazságtalan, hátrányos megkülönböztetést. A jelentés ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy semmilyen alap nem létezik arra, hogy hasonlóságot, bármilyen akár távoli analógiát vonjunk a homoszexuális kapcsolatok és a házasságról és a családról alkotott isteni terv között. Teljességgel elfogadhatatlan, hogy az egyház pásztorai nyomásnak legyenek kitéve ebben a tárgyban, és hogy a nemzetközi szervezetek a szegény országoknak juttatandó pénzügyi támogatáshoz feltételül szabják olyan törvények bevezetését, amelyek elismerik az azonos neműek házasságát.

A szinódusi munkát bevezető jelentésében Erdő Péter bíboros az élet témájáról beszélt, hangsúlyozva a fogantatástól kezdve egészen a természetes halálig tartó sérthetetlen jogot mindenki számára. Tehát el kell utasítani az abortuszt és az eutanáziát egyaránt. Az egyház kinyújtja kezét az állapotos anyák, az elhagyott gyermekek, az abortuszon átesett nők és mindazon családok felé, melyek nem képesek gondozni beteg hozzátartozóikat.

Az élet kultúrájának előmozdítása a cél a halál kultúrája helyett, ezért a reláció a felelős utódnemzés természetes módszereinek figyelembevételét hangsúlyozza Boldog VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikája nyomán. Központi helyet kap a gyermekek örökbefogadása is, ami a családi apostolkodás sajátos formája.

A nevelési témakörben a szinódusi jelentés emlékeztet rá, hogy „a szülőket illeti az elsődleges felelősség gyermekeik emberi és vallási nevelése terén, amelyhez az egyház támogatását nyújtja”.

Az egyház legyen egyre inkább Isten irgalmasságának tanúja, személyes és közösségi szinten egyaránt – zárul Erdő Péter bíboros, főrelátor szinódusi munkát bevezető jelentése.

A Megszentelt Élet Éve 276.

október 5.

Assisi Szent Ferenc ünnepe (október 4.)

Imádkozzunk a Szent Ferenc Kistestvéreiért!

• Szent Ferenc Kistestvérei

Alapítójuk: Dr. Egon Kapellari

Az Egri Egyházmegye területén apostolkodó szerzetesközösség vagyunk. A ferences forrásokhoz a katolikus karizmatikus megújulás nyitotta meg a közösség számára az utat. A hagyományos plébániai lelkipásztorkodási formák mellett nagy hangsúlyt fektetünk az új evangelizáció lehetőségeire, Szentlélek-szemináriumok, felnőtt katekézisek, evangelizációs rendezvények szervezésére. A plébániai lelkipásztorkodásunk irányelve: az egyházközségnek egymást kiegészítő közösségek közösségévé kell válnia.

 

Évközi huszonhetedik hét hétfője

Évközi huszonhetedik hét hétfője

Jézus egykori hallgatósága valószínűleg szívesebben hallott volna egy olyan történetet, amelyben az általuk megvetett szamaritánusok egyikével bánnak el alaposan a rablók, akinek aztán egy nagylelkű zsidó menti meg az életét. Jézus története viszont egészen másként végződik, s éppen váratlan fordulatával hívja fel a figyelmet a felebaráti szeretet fontosságára. A példabeszéd szerint ugyanis egy zsidó ember került bajba. A templomban szolgálatot teljesítő zsidó pap és levita szó nélkül és segítségnyújtás nélkül megy el a segítségre szoruló ember mellett. Viselkedésük nélkülöz minden emberi együttérzést. Saját „vallási tisztaságuk” megakadályozta őket abban, hogy közeledjenek a bajba került személyhez és segítsenek rajta.
A szamaritánus viszont azonnal cselekszik. Nagylelkűsége túlmegy a megszokott határon. Az mindenkitől elvárható volna, hogy a félholt ember sebeit bekötözze és biztonságos helyre vigye. De ő még ennél is többet tesz: pénzt ad a fogadósnak, hogy gondoskodjon róla, s szándékában áll visszatérni, hogy meggyőződhessen arról, hogy az illető felépült sérüléseiből.
Az irgalmasság gyakorlása mindig nagylelkűségből fakad. Jót tenni tiszta szívvel és a viszonzás reménye nélkül csak az tud, aki megtapasztalta már mennyire jó érzés nagylelkűnek lenni. Az igaz vallásosságból nem hiányozhat az irgalmasság gyakorlása.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Én benned olyan Istenben hiszek. akinek világa nem befejezett. Aki nem megkövült nyugalomban trónoló Szent. Aki nem tartod természetesnek a szegények és gazdagok rendjét. Aki nem vagy hatalmaskodó, sem kiszolgáltatott. Aki értelmesnek látod életünket. Aki a fejlődés híve vagy. de a mi munkánk által.
D. Sölle nyomán 

Zsolozsma CCCIX.

Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első levele 

1, 1-20
Timóteus küldetése. 

Pál, az evangélium hirdetője Pál, üdvözítő Istenünknek és reménységünknek, Krisztus Jézusnak rendeletéből Krisztus Jézus apostola Timóteusnak, a hitben igaz fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól. Amikor elindultam Macedóniába, arra kértelek, maradj Efezusban, és figyelmeztess bizonyos embereket, hogy ne tanítsanak téves dolgokat, ne vesződjenek mesékkel és vég nélküli családfákkal, amelyek csak vitatkozásra adnak alkalmat, de a hiten alapuló üdvrendet nem szolgálják. A tanításnak a célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. Ettől némelyek eltértek, és üres fecsegésre adták magukat. A törvény tanítói szeretnének lenni, de nem értik, amit mondanak, és amit olyan csökönyösen állítanak. Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza;de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa és anyagyilkosokért, a vérengzőkért, a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással, a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amelynek hirdetésére megbízást kaptam. Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott, és meghívott a szolgálatára, engem, aki azelőtt káromoltam s üldöztem, és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel. Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első. De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus először is rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre. Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké!Ámen. Lelkedre kötöm, Timóteus fiam, hogy a rólad szóló korábbi prófétai szavak értelmében a jó harcot vívd meg bizalommal. Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.

Ferenc pápa: Jézus gyengéd, aggódó szeretetével fogadjátok a gyermekeket!

Október 4-én délben az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa arról elmélkedett, hogy a szülőknek ugyanolyan szeretettel kell fogadniuk és felnevelniük gyermekeiket, amilyennel Isten szereti az embereket. Azután a hívek imáját is kérte a kezdődő családszinódusért.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Nem sokkal ezelőtt fejeződött be a Szent Péter-bazilikában a szentmise, amellyel megkezdtük a püspökök szinódusának 14. rendes közgyűlését. A szinódusi atyák, akik a világ minden részéből érkeztek és Péter utódja körül gyűlnek egybe, három héten keresztül a családnak az egyházban és a társadalomban betöltött hivatásáról és küldetéséről gondolkodnak, hogy spirituális és lelkipásztori szempontból figyelmes megkülönböztetést végezzenek. Tekintetünket Jézusra emeljük, hogy az ő igazságot és irgalmasságot tartalmazó tanítása alapján felismerjük a legalkalmasabb utakat arra, hogy az egyház megfelelő módon dolgozzon a családokkal és a családokért, hogy a Teremtőnek a férfira és a nőre vonatkozó eredeti terve megvalósulhasson, és meg tudja mutatni a maga szépségét és erejét a mai világban.

A mai vasárnap liturgiájában éppen a Teremtés könyvének a férfi és a nő egymást kiegészítő voltáról és kölcsönösségéről szóló, alapvető fontosságú szövegét olvassuk (vö. Ter 2,18–24). Ezért – mondja a Szentírás – a férfi elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz, vagyis egyetlen élet, egyetlen létezés (vö. 24. vers). Ebben az egységben a házastársak továbbadják az életet az új emberi lényeknek: szülővé válnak. Magának Istennek a teremtő erejéből részesednek. De vigyázat! Isten szeretet, és az ember akkor vesz részt az ő művében, amikor vele együtt szeret, és úgy szeret, ahogyan ő. Ennek érdekében – mondja Szent Pál – a szeretetet kiárasztatott a szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által (vö. Róm 5,5). És ez az a szeretet is, amelyet megkapnak a házasok a házasság szentségében. Ez az a szeretet, amely táplálja kapcsolatukat az örömökön és fájdalmakon keresztül, a derűs és a nehéz időszakokban. Ez az a szeretet, amely felébreszti a gyermekvállalás vágyát, azt a vágyat, hogy várjanak a gyermekekre, befogadják és felneveljék őket. Ugyanaz a szeretet, amelyet Jézus – a mai evangéliumban – kimutat a gyermekek felé: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa” (Mk 10,14).

Ma azt kérjük az Úrtól, hogy minden szülő és nevelő a világon, de az egész társadalom is, váljanak eszközeivé annak a befogadásnak és szeretetnek, amellyel Jézus átölelte a legkisebbeket. Ő egy apa és egy anya gyengéd, aggódó szeretetével néz az ő szívükbe. Most gondolok a sok éhes, elhagyott, kihasznált, háborúzni kényszerített, elutasított gyermekre. Szívszaggató boldogtalan, riadt szemű gyermekeket ábrázoló képeket látni, olyan gyermekeket, akik menekülnek a szegénység és a háborús konfliktusok elől, és a mi ajtónkon, a mi szívünk ajtaján kopogtatva könyörögnek segítségért. Az Úr segítsen minket, hogy ne erődítménytársadalom, hanem családtársadalom legyünk, és képesek legyünk befogadni, megfelelő szabályokkal, de befogadni. Mindig befogadni, szeretettel!

Kérlek benneteket, támogassátok imáitokkal a szinódus munkáját, hogy a Szentlélek tegye a szinódusi atyákat egészen tanulékonnyá az ő inspirációi iránt. Kérjük Szűz Mária anyai közbenjárását, kapcsolódva lélekben mindazokhoz, akik ugyanebben az időpontban imádkozzák a pompeji kegyhelyen a „könyörgést a Rózsafüzér Madonnájához”.


Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Santanderben, Spanyolországban boldoggá avatták Pío Heredia atyát és tizenhét férfi és nő társát, akik a ciszterci rendnek, Szent Bernát rendjének szigorú ágához tartoztak. Hitükért ölték meg őket a spanyol polgárháború és a múlt század harmincas éveiben dúló vallásüldözések idején. Dicsérjük az Urat e bátor tanúiért, és az ő közbenjárásukkal kérjük az Urat, hogy szabadítsa meg a világot a háború csapásától.

Szeretnék imában fordulni az Úrhoz annak a földcsuszamlásnak az áldozataiért, amely Guatemalában egy egész falut maga alá temetett, hasonlóképpen imádkozom a dél-franciaországi esőzések áldozataiért. Lélekben közel vagyunk a súlyos csapást szenvedett emberekhez, és konkrétan is segítséget nyújtunk nekik.

Köszönetet mondok mindnyájatoknak, akik ilyen szép számmal eljöttetek Rómából, Olaszországból és a világ számos részéből. Köszöntöm a paderborni főegyházmegye (Németország) híveit, Porto (Portugália) híveit és a római mechitarista kollégium csoportját.

Assisi Szent Ferencnek, Olaszország védőszentjének napján különös szeretettel köszöntöm az olasz zarándokokat, kivált a Reggio Calabriából, Bollatéból, Mozzanicából, Castano Primóból, Nuléból és Parabitából érkezett híveket. Köszöntöm a Belvedere di Spinelló-i fiatalokat, valamint a Gyalogosok Jogaiért Küzdő Társaság Rómából és Lazióból érkezett tagjait.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

A Megszentelt Élet Éve 275.

október 4.

Assisi Szent Ferenc ünnepe

Imádkozzunk valamennyi szerzetesért, akik az evangéliumi szegénység fogadalmával az isteni gondviselésben és a közösségben bízva szabaddá válnak Isten országa szolgálatára!

A Krisztus követése miatt vállalt önkéntes szegénységet, ami e követésnek ma különösen is megbecsült jele, a szerzetesek buzgón ápolják, s amennyiben szükséges, új formában is fejezzék ki. Általa annak a Krisztusnak szegénységében részesülnek, aki értünk szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy szegénysége által mi meggazdagodjunk (vö. 2Kor 8,9; Mt 8,20). PERFECTAE CARITATIS

Idézet az imaszándékhoz:

„Ahhoz, hogy Krisztussal szegények legyünk, meg kell tapasztalnunk az Ő gazdagságát. Amíg valaki nem éli meg ezt a gazdagságot, nem lesz, nem lehet szegény. Nem azt mondjuk ezzel, hogy nem élhet nélkülözésben - élhet; sem azt, hogy nem élhet akár rendkívüli lemondások között - ezt is megteheti; de ez önmagában még nem lesz igazi - a szó bibliai értelmében vett - szegénység. Ahhoz, hogy szegények legyünk Krisztussal, és vele élvezzük a szegénységet, meg kell tapasztalnunk Isten országát.” Örsy László

Évközi huszonhetedik hét vasárnapja

Évközi huszonhetedik hét vasárnapja

Isten engem úgy segítsen! 

 
Mosolyogva hallgatjuk az olyan híreket, hogy a híres színész immár ötödik választottjának fogad örök hűséget. Négy korábbi feleségétől tehát már elvált, s ki tudja, az ötödik után jön-e pár év múlva újabb feleség? Vajon mennyire kell ahhoz naivnak lenni, hogy egy nő elhiggye egy olyan férfi szájából az örök hűségre vonatkozó ígéretet, aki korábban már négyszer megfogadta és meg is szegte ígéretét? Mosolygunk az ilyen eseteken, mert nem minket érint. De ha mi vagy egy közeli családtagunk, barátunk kerül olyan helyzetbe, hogy házassága válással végződik, akkor már nem is annyira mosolyfakasztó a helyzet. Korunkban sokan komolytalanul veszik a házasságot és nem becsülik meg annak értékét, s ezt nem csak az mutatja, hogy egyre több házasság torkollik válásba, hanem az a tény is, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot. Az elköteleződés hiánya, a lelki érettség hiánya, a felelősségvállalás hiánya, az igazi szeretet hiánya húzódik meg emögött.
A válás kérdése kerül elő a mai vasárnap evangéliumában. A farizeusok ezt a kérdést szegezik Jézusnak: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” (Mk 10,2). Alattomos szándékuk nyilvánvaló, hiszen a korabeli zsidó törvények megengedték a válást és pontosan szabályozták annak módját. Ha tehát Jézus nem tartja megengedettnek a válást, akkor szembekerül a mózesi törvényekkel, és azzal vádolhatják őt, hogy a törvények megszegésére buzdít. Jézus azonban tudja és erre fel is hívja a kérdezők és a hallgatóság figyelmét, hogy a válás csupán emberi törvény, emberek által hozott szabály, amelynél nagyobb az isteni törvény. Rámutat a teremtő Isten eredeti szándékára és a Teremtés könyvét idézi, amelyben arról van szó, hogy a férfi és a nő egy testté lesznek. A férfi és a nő kinyilvánítják szándékukat, hogy házasságot kötnek egymással, de Isten is összeköti őket, megáldja szövetségüket, s amit Isten egybekötött, azt emberi törvények alapján nem szabad felbontani.
A házasságról és annak felbonthatatlanságáról szóló katolikus tanítás és napjaink valósága messze került egymástól. Az semmi eredményre nem vezet, ha egyházi részről kárhoztatjuk azokat a mai fiatalokat, akik nem tisztelik a házasság szentségét, a másik oldalról pedig a fiatalok kritizálják és elmaradottnak minősítik az Egyház tanítását a házasságról, illetve a férfi és a nő kapcsolatáról. Feltehetjük a kérdést az egyházi személyek felé: elvárhatjuk-e olyan fiataloktól, hogy keresztény módon gondolkozzanak a házasságról és keresztény módon éljenek a házasságban, akik amúgy nem keresztényként élnek, azaz életükben a karácsonyi éjféli misén kívül semmiben sem mutatkozik meg, hogy vallásosak? Nem inkább a keresztény életre kellene előbb megtanítani őket? És feltehetjük a kérdést a fiataloknak: mit várnak attól a kapcsolattól, amit maguk sem gondolnak komolyan? Hogyan várják el a másik személytől, hogy nekik ajándékozzák magukat, amikor ők sem adják át magukat teljesen a másiknak?
A házasságkötéshez és a házasság egybentartásához az akarat nélkülözhetetlen. Az emberi akarat azonban gyenge, sérülékeny, de megerősíti azt Isten. Ezért fontos a házassági eskünél az emberi akaratra és szándékra Isten segítségét kérni: Isten engem úgy segítsen! Segítse Isten felelősségteljes döntésükben a fiatalokat!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk! Bár napjainkban egyesek azt hangoztatják, hogy a házasság intézménye elavult, idejét múlt és a család nem fontos számukra, mi hisszük, hogy a te akaratod valósul meg akkor, amikor egy férfi és egy nő szeretetben elkötelezi magát egymás mellett. Hisszük, hogy a házasságban és a családban találja meg mindenki a boldogságot. Hisszük, hogy a házasság és a család az új élet forrása. Hisszük, hogy a házasság és a család szent, amely a családtagok szentté válását szolgálja. Segítsd a házasságra készülőket és a házasságban élőket, hogy napról napra növekedjenek az egymás iránti és az Isten iránti szeretetben!