Húsvét negyedik hetének hétfője

Húsvét negyedik hetének hétfője

Jézus beszédeinek sajátossága, hogy példabeszédeket használ, azaz képekkel, hasonlatokkal világítja meg mondanivalóját. A tapasztalat szerint hallgatósága így könnyebben megérti üzenetét. Különösen is szükség van e képes beszédre, amikor önmagáról, származásáról és küldetéséről beszél. Hogyan tudja megértetni a néppel, hogy ő Isten, bár emberi valóságában áll előttük? Hogyan tudja elfogadtatni, hogy a mennyei Atya küldötte? Hogyan tudja meggyőzni az embereket, hogy ő valóban Isten Fia?
A mai evangéliumi részletben ilyen hasonlatokat foglal össze János evangélista, aki egyben azzal indokolja Jézus hasonlatokban gazdag beszédmódját, hogy az emberek nem értették meg őt. A kapun bemenő jó pásztorról és a nyájhoz más módon közeledő tolvajokról van szó, illetve arról, hogy a juhok csak a pásztor hangját követik, az idegentől elfutnak. Jézus tehát azt állítja magáról, hogy ő a jó pásztor, azaz érdemes őt követni. Saját tanítását ezzel megkülönbözteti kora más törvénymagyarázóinak tanításától, jelezvén, hogy azokat nem érdemes követni.
Napjainkban sokan fellépnek a nép vezetésének és a közvélemény alakításának igényével. Érdemes mindenkor megnéznünk, hogy kinek a megbízásából, kinek az érdekében cselekszenek. Csak a maguk dicsőségét és felemelkedését kívánják vagy valóban a népet akarják szolgálni?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Te megvilágosítasz minden embert, aki e földre születik. Kérünk, ragyogja be szívünket kegyelmed fénye, hogy mindig azt gondoljuk és tegyük, ami méltó Hozzád, Előtted kedves, és őszintén szeressünk Téged. Amen. 

Papokat szentelt Ferenc pápa – Szívetekből szóljatok az emberekhez!

Papokat szentelt Ferenc pápa – Szívetekből szóljatok az emberekhez!

Ferenc pápa április 26-án, a papi hivatások vasárnapján a délelőtti szentmise keretében tizenkilenc diakónust szentelt pappá a vatikáni Szent Péter-bazilikában.

Az 19 új pap közül 13 római egyházmegyés, négyen az olasz alapítású Famiglia dei Discepoli (a Tanítványok Családja) szerzetesi kongregáció tagjai, egyikük minorita ferences szerzetes és van közöttük egy szír-malabár rítusú lelkipásztor is, az indiai Thamassery egyházmegyéből.

Ferenc pápa szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Kedves testvéreim!

E fiaink az áldozópapságra kaptak meghívást. Érdemes egy kicsit elgondolkodnunk, mily magasztos szolgálatot is kapnak az egyházban. Jól tudjátok, hogy az Úr Jézus az új szövetség egyetlen főpapja, de őbenne Isten egész szent népe is királyi néppé lett. Mi, mindannyian! Ugyanakkor az Úr Jézus külön ki akart választani egyeseket tanítványai közül, hogy az egyházban az ő nevében nyilvánosan papi hivatást töltsenek be minden ember javára, és folytassák az ő személyes tanítói, papi és pásztori küldetését.

Amint ugyanis őt erre küldte az Atya, úgy küldte ő is a világba először az apostolokat, aztán pedig a püspököket, az ő utódaikat, akiknek végezetül papokat adott segítőtársul, akiknek az a feladata, hogy a püspökökkel egységben a papi szolgálatban, Isten népét szolgálják.

Végiggondolták hivatásukat, és azért álnak most itt, hogy az áldozópapság rendjében részesüljenek. A püspök pedig kockáztat – kockáztat! –, és kiválasztja őket, ahogyan az Atya kockázatot vállalt valamennyiünkkel.

Krisztushoz, az örök főpaphoz válnak hasonlóvá, vagyis az új szövetség valódi papjaivá szenteltetnek, és ezen a címen – amely összekapcsolja őket a papságban püspökükkel – az evangélium hirdetői, Isten népének pásztorai lesznek, vezetik az istentiszteleti cselekményeket, különösképpen az Úr áldozatának liturgikus bemutatását.

Ti pedig, akik részesültök a papság szentségében, gondoljátok meg, hogy a szent tanítás szolgálatát gyakorolva Krisztusnak, az egyetlen tanítónak küldetésében vesztek részt. Hirdessétek mindenkinek Isten igéjét, amelyet ti magatok is örömmel fogadtatok. Állhatatosan olvassátok Isten igéjét és állhatatosan elmélkedjetek róla, hogy higgyétek, amit olvastatok, tanítsátok, amit hitben befogadtatok, és megéljétek, amit tanítottatok.

Tanításotok legyen táplálék Isten népe számára! Szentbeszédeitek ne legyenek unalmasak! Prédikációitok találják szíven az embereket, ez pedig akkor fog megvalósulni, ha szívetekből szóltok, vagyis ha azt mondjátok nekik, ami a ti szívetekben van. Így kell másoknak adni Isten szavát, tanításotok így jelent majd örömet és támaszt Krisztus híveinek! Életetek illata a tanúságtétel lesz, mert a példamutatás épít, hiszen a szavak példa nélkül csak üres szavak, szép gondolatok maradnak, amelyek nem érik el az emberek szívét, sőt még ártanak is nekik: nem használnak!

Folytatjátok majd Krisztus megszentelő tevékenységét is. Szolgálatotok által lesz teljessé a hívek lelki áldozatbemutatása, mert Krisztus áldozatához lesz kapcsolva, amelyet kezetek az egész egyház nevében vérontás nélkül mutat be a szent titkok ünneplésének oltárán.

Amikor bemutatjátok a misét, ismerjétek fel, amit tesztek! Ne siessétek el! Utánozzátok, amit bemutattok – ne legyen életidegen rítus, mesterkélt szertartás –, hogy így, részesedve az Úr halálának és feltámadásának misztériumában, Krisztus halálát hordozzátok tagjaitokban, és vele együtt új életet éljetek!

A keresztséggel új tagokat kapcsoltok Isten népéhez. Soha senkitől nem szavad megtagadni a keresztséget, aki kéri azt! A bűnbánat szentségével megbocsátjátok a bűnöket Krisztus és az egyház nevében. Én pedig Jézus Krisztusnak, ami Urunknak, és az ő jegyesének, a szent egyháznak nevében kérlek titeket, ne fáradjatok bele abba, hogy irgalmasak legyetek. A gyóntatószékben azért lesztek ott, hogy megbocsássatok, nem azért, hogy ítélkezzetek! Utánozzátok az Atyát, aki sosem fárad bele abba, hogy megbocsásson! A szent olajjal megerősítitek a betegeket. Azáltal, hogy szent szertartások végeztek és a nap különböző óráiban dicsőítő és kérő imákkal fordultok Istenhez, Isten népét és az egész emberiséget képviselitek.

Ne felejtsétek, hogy az emberek közül nyertetek kiválasztást, és arra rendeltettek, hogy az ő javukra foglalkozzatok Isten dolgaival, s ezért örömmel és őszinte szeretettel gyakoroljátok Krisztus papi működését. Egyedül Istennek s ne magatoknak akarjatok tetszeni! Szörnyű olyan papot látni, aki önmaga örömét keresi, aki „páváskodik”!

Végül Krisztus, a főnek és pásztornak küldetésében részesedve, püspökötökkel fiúi közösségben, törekedjetek a híveket egy családdá egyesíteni – az egység szolgái legyetek az egyházban, a családban –, hogy Jézus Krisztus által, a Szentlélekben az Atyaistenhez vezessétek őket. Mindig tartsátok szemetek előtt a jó pásztor példáját, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak; nem akart kényelmes életet folytatni, hanem elindult, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.

Zsolozsma CIIL

Jelenések könyvéből 

12, 1-18
A napba öltözött Asszony 

Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták, és az Isten trónja elé tették. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig. Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és Fölkentjének királysága, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk trónja előtt. De legyőzték őt a Bárány vérével és tanúsága igéjével. Még életüket sem kímélték, mindhalálig! Ezért örvendezzetek, ti, mennyek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait, és kitart Jézus tanúsága mellett. Kiállt a tenger partjára. 

A Megszentelt Élet Éve 114.

április 26.

A "Sion Ágacskája" Remeteség alapítása

Imádkozzunk a Klarissza Remeteség Nővéreiért!

• Klarissza Remeteség

Alapítójuk: A Klarissza rend alapítója: Assisi Szent Klára. A Remeteség alapítója: Szentháromságról nevezett Marie-Paul Anya

A Klarissza rend "Szegény nővérek rendje" -, ahogyan szent Klára nevezi az általa alapított közösséget, a Ferences család klauzúrában élő szemlélődő ága. Rendünk gyökerei Assisi Szent Klára személyéig nyúlnak vissza, aki isteni inspirációtól, valamint kortársa, Szent Ferenc példájától indítva, az értünk szegénnyé lett Krisztus életét akarta követni. Ebben a lelkületben az imádság által, az imádságban szolgáljuk testvéreinket. Életünk azt hivatott feltárni, hogy az Úr szereti az Ő népét, minden teremtményét, és közel van mindenkihez. Éppen ezért visszavonultságunk nem a világ elutasítását, annak megvetését, vagy abból való menekülést jelenti. A visszavonultság-közelség csak látszólagos ellentmondás, ugyanis az emberekhez, a világhoz, az egész teremtett mindenséghez csak akkor lehetünk igazán közel, ha mindezek Teremtőjéhez vagyunk közel. "Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom..." /Apcsel 3,6/ ezzel a mondattal közösségünk sajátos hivatására utalunk, hiszen az élő Istenen kívül valóban nincs mit adnunk testvéreinknek.

Lelkiségünkből:

„Az Ágacska Isten számára a szabadság helye: ez minden értelme." Szentháromságról nevezett Marie - Paul Anya

Húsvét 4. vasárnapja

Húsvét 4. vasárnapja

Bízni Istenben Lázadó korban lévő kamasz fiú mondta egy csoportbeszélgetés alkalmával: „Az a baj a papokkal, hogy hisznek ugyan Istenben, csak nem bíznak benne.” Megjegyzése nem illeszkedett a beszélgetés menetébe, ezért kissé meglepett, engem a papot, illetve a többi fiatal sem értette, hogy ez most hogyan jön a témához. Kérdezhettem volna tőle, hogy ő bízik-e Istenben és bízik-e a papokban, de nem tettem, mert láttam, hogy nem egészen a saját véleményét mondja. Valószínű, hogy az előző esti film egy részlete maradt meg benne, amelynek megjegyzése talán nem is papokra vonatkozott eredetileg, de ő most egy eredetinek tűnő mondást szeretett volna közölni velem. Egy másik eset: levelet kapok egy ismeretlen személytől, aki meglehetősen általánosan fogalmazva hosszasan sorolja a papok hibáit. Csak annyit válaszoltam neki, hogy jöjjön ő is papnak, álljon be a csapatba, mutasson példát, hogy milyen egy jó pap, és szívesen tanulok tőle. E válasszal „fején találtam a szöget,” mert szégyenkezve vallotta be, hogy két évig járt papnevelő intézetbe, de otthagyta a szemináriumot, és bocsánatot kért előző leveléért.
Ma, a papi és szerzetesi hivatások napján nem a „mundér becsületét szeretném védeni,” hanem mindenkit a bizalomra szeretnék buzdítani. Amikor fiatal emberként valaki meghallja Isten hívását a papi életre és úgy dönt, hogy elfogadja azt, akkor ez a döntése a bizalom jele. Rábízza magát Istenre, az ő vezetésére és szeretetére. A papságra való felkészülés során újra és újra meg kell erősíteni ezt a bizalmat, főként akkor, amikor megérti, hogy emberi képességei aligha lesznek elegendőek hivatása teljesítéséhez. Ha hiányzik a bizalom folyamatos erősödése, akkor inkább félbehagyja valaki a szemináriumot és más foglalkozást választ magának. A pappá szenteléskor szintén megmutatkozik ez a bizalom Isten felé, hiszen enélkül aligha volna bárkinek bátorsága elindulni ezen az életpályán. A bizalom ismételt felélesztése és erősítése a későbbiekben is szükséges, hiszen csak így tud hűséges maradni, kitartani papi hivatásában.
A mai vasárnap a szolgálatát hűséggel végző pásztorról olvasunk az evangéliumban. Jézusnak ez a példázata a bizalomról is szól. Valószínűleg a bizalom, mint emberi tulajdonság nem ruházható át állatokra, de a pásztort ösztönösen követő bárányok képe jól szemlélteti a személyek közti bizalmat. A pap Istenre bízza életét, Jézust, a jó pásztort követi. Ez nála nem ösztönös, mint a bárányok esetében, hanem tudatos döntés. A hívek, az Egyház tagjai bizalommal követik vezetőiket, mert felismerik azt, hogy Isten rendeléséből, Jézus hívására lettek ők a nyáj pásztorai. A hívek részéről tehát kettős irányú a bizalom, egyrészt a papok felé irányul, akiknek a vezetését elfogadják, másrészt Jézus felé, azaz bíznak abban, hogy ő, a Jó Pásztor gondoskodik számukra olyan emberekről, akik hűséggel és felelősséggel vezetik őket.
Amikor ma új papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk és azért, hogy papjaink megerősödjenek hivatásukban, tegyük ezt bizalommal: Isten papjai által gondoskodik az ő népéről.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Akit te kiválasztasz a papságra, és aki igent mond a papi hivatásra, annak világosan kell látnia az emberek lelki igényét. Fel kell mérnie azokat a feladatokat, amelyeket papként végezni fog a te nevedben. El kell sajátítania a megfelelő lelkipásztori módszereket, hogy érthető és korszerű választ tudjon adni a mai embereknek. De az emberi felkészülésen túl mindenekelőtt rád kell bíznia önmagát, teljesen és visszavonhatatlanul át kell adni személyiségét neked. Adj, Urunk, a te népednek jó, szent, hivatásukat hűségesen teljesítő és Krisztust, a Jó Pásztort példaképüknek tekintő papokat!