Ferenc pápa: Isten szerelmes belénk

Isten szerelmes az emberbe, velünk álmodik, és ezt egyetlen teológus sem tudná megmagyarázni – erről beszélt Ferenc pápa március 16-án a Szent Márta-házban tartott reggeli szentmise homíliájában. A Vatikáni Rádió híradása.

A pápa beszédében Izajás próféta olvasmányából indult ki, aki által az Isten „új eget és új földet ígér”, de amikor Isten második teremtéséről van szó, az még az elsőnél is csodálatosabb. Az Úr ugyanis újjáalkotja a bűn által megrongált világot Jézus Krisztusban, benne újít meg mindent, és Isten kinyilvánítja végtelen örömét.

Istennek álmai vannak rólunk

Észrevesszük – mondta a pápa, – hogy az Úr végtelenül lelkes, örömről beszél, és így szól: „Örömöm lelem a népemben.” Az Úr arra gondol, amit majd tenni fog, mert ő maga együtt fog örvendezni a népével. És mintha álma lenne az Úrnak! Az Úr álmodik, megvannak a maga álmai rólunk – szólt ihletetten Ferenc pápa, mintegy a próféta nevében. – Ó, milyen szép is lesz, amikor együtt leszünk, amikor az egyik, a másik és a többi is mind együtt jár. De élvezni fogom azt a pillanatot! Hogy egy példát mondjak, ami segíthet nekünk, mintha egy lány a vőlegényére gondolna: „Ha majd együtt leszünk, amikor összeházasodunk…” Ilyen az Isten álma.

Isten olyan, mint egy szerelmes

Isten mindannyiunkra gondol, jót gondol rólunk, és szeret minket – folytatta a pápa reggeli homíliáját. – Örömről álmodik, aminek majd részese lesz. Ezért akar bennünket újjáteremteni, új szívet adni, ezért teremti újjá a szívünket, hogy győzelemre vigye az örömet – fejtegette a Szentatya.

Majd így folytatta: Gondoltatok ti erre? Az Úrnak álma van rólam! Gondol rám! Eszébe jutok, és a szívében vagyok! Az Úr képes arra, hogy megváltoztassa az életemet! Annyi terve van!  „Építünk egy házat, szőlőt ültetünk, együtt eszünk…” – mindez persze álom, ahogy csak a szerelemesek tesznek. Itt azonban az Úr lesz szerelmes a népébe. Amikor azt mondja neki, a népének: „Én téged nem azért választottalak, mert erős, nagy és hatalmas vagy. Én éppen azért választottalak, mert a legkisebb vagy.” Akár azt is mondhatod: »A legnyomorúságosabb vagyok mindenki közt!« De én téged választottalak. És ez a szeretet!

Ezt egy teológus sem tudja megmagyarázni

Az Isten szerelmes belénk – ismételte meg a pápa alapgondolatát az evangélium összefüggésében, mely a kafarnaumi királyi tisztviselő fiának meggyógyításáról szól (Jn 4,43–54).

Azt hiszem, nincs egyetlen teológus sem, aki meg tudná magyarázni ezt: mert nem lehet megmagyarázni – tette hozzá a Szentatya. – Erről csak gondolkodhatunk, ezt megérezhetjük, és sírhatunk miatta. Örömkönnyekkel. Az Úr meg tud változtatni minket! De mit is kell csinálnom? Hinni! Hinni, hogy az Úr képes engem megváltoztatni, hogy az Úr hatalmas.

A hit helyet csinál Isten szeretetének

Ahogyan az az ember tette az evangéliumban, akinek beteg volt a gyermeke. „Uram, gyere, mielőtt ez a gyerek meghalna!” „Menj, a te fiad él!” Az az ember hitt Jézus szavának, és útnak indult. Hitt. Hitte, hogy Jézusnak hatalma van megváltoztatni a fia egészségét. És győzött. A hit helyet csinál Isten szeretetének, de nem a nagyhatalmúnak, hanem annak, aki szeret engem, aki belém szeretett, és velem álmodik. Ez a hit. Helyet teremteni az Úrnak, hogy jöjjön el, és változtasson meg engem – fejezte be homíliáját Ferenc pápa hétfő reggeli szentmiséjén.

A Megszentelt Élet Éve 72.

március 16.

Imádkozzunk azokért a szerzetesekért, akik Magyarországra jöttek misszióba!

Mennyei Atyám!
Itt vagyok a Te országodban, Magyarországon,
Ahova engem rendeltél.
Itt vagyok a Te népeiddel, a magyarokkal.
Értük könyörgök, Atyám:
Áldd meg ezt az országot –
hogy a Te Országod épüljön benne
Áldd meg ezt a nemzetet –
hogy igazi nemzeted legyen itt Európában
Áldd meg ezt a népet –
mint saját kiválasztott néped.

Mennyei Atyám!
Hálát adok Neked – hogy ide küldtél.
Hálát adok Neked – hogy megtapasztalhattam ennek az
országnak szeretetét és erejét
Hálát adok Neked – hogy itt élhetek, szolgálhatok és
tanulhatok.
Hálát adok neked – hogy megízlelhettem e földnek
természeti és kulturális szépségét
Hálát adok neked – hogy megismerhettem ennek az országnak az
őseit, vértanúit, és szentjeit.

(P. Elias Ohoiledwarin SVD, született Indonéziában)

Idézet az imaszándékhoz:

„A keresztre feszített és feltámadt Jézus mennybemenetele előtt mondott szavai, melyekkel apostoli küldetést adott az apostoloknak, ma is egyetemes felhívásként hangzanak: ’Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek’. Majd hozzátette: ’S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig’ (Mt 28,19-20).” (XVI. Benedek)

NAGYBÖJT 4.HÉT HÉTFŐ

Istenünk, aki csodálatos szentségeiddel megújítod a világot, kérünk add, hogy Egyházad az igazság megismerésében előre haladjon és földi küzdelmeihez is megkapjon minden segítséget. A mi Urunk által, aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

2015.03.16.

NAGYBÖJT 4.HÉT HÉTFŐ
Örvendjetek és vigadjatok mindörökké
Jn 4,43-54
„Mert íme, én új eget és új földet teremtek, az elsőkre nem emlékeznek”

Sem tavaly, sem azelőtt nem üzente a liturgia rendjében a mi Urunk, Istenünk a kétezer-nyolcszáz éves prófétai szóval ezt a gyönyörű vigasztalást, mint ma: „Feledésbe megy a hajdani nyomorúság és rejtve lesz szemem elől. Mert íme, én új eget és új földet teremtek, az elsőkre nem emlékeznek, nem is jutnak eszébe senkinek” (Iz 65, 16-17) Üzenet, boldogító ige az Úrtól, tehát még nem következett be az ígért öröm, de ha Isten megelőlegezi ennek küszöbön állását, akkor rajtunk múlik, hogy esdve kérjük, sürgessük és teljesítsük feltételeit. Isten tehát egy hajdani, vagyis most még nyomasztó, de eltűnőben lévő nyomorúságról beszél kedvenc prófétájának írásában. Arról a nyomorúságról lehet szó az őseredeti történetben, hogy az ószövetségi választott nép bálványimádásba esett, elhagyta Istenét, Jahve is elhagyta. őket. Ezért nyomorúság szakadt rájuk: mindkét zsidó országot ellenség dúlta fel, mindkét népet rabszíjra fűzve kísérték az északi nagyhatalmak országaiba. Isten nem haragszik örökké. Már Izajás is előre megjövendölte, hogy a Szűz gyermeket fogan, és fiút szül. Emmánuel lesz a neve. Könyve végén, pedig hosszan tárgyalja ugyanez a próféta, hogy az Emmanuel, a megtestesült Istenember rettenetes szenvedések árán megváltja a világot, aztán a mennybe visszatérve vezeti az addig a pokol tornácán várakozó igazak lelkeit fel a mennyországba. Ezáltal új lesz a föld, mert megtörténik a megváltás, új ég keletkezik, mert bevonulnak a megváltott emberek lelkei Isten trónja elé. Amikor most nekünk olvastatja fel az ősi történetet, mert mi szorulunk vigasztalásra és Isten irgalmára, nekünk azt üzeni az Úr: Ti is vétkeztetek ellenem. Ezer esztendei hűséges szolgálatotok előttem áll. Védtétek egyszülött Fiam titokzatos testét, Európa keresztény közösségét. Aztán engedtétek hazátokba belopózni a felvilágosodásnak nevezett istentagadást. Ezt követte két nagy háború. Elharapózott a rút káromkodás hazátokban. Idegen hatalmakkal szemben elvesztettétek hazátok területének kétharmadát. Aztán nyakatokra ült egy istentagadó eszme, kirabolta lelketekből az istenhitet. Anyagilag teljesen kifosztották hazátokat. Az ország népének harmada nagyon szegény. Most, igen most ajánlom fel nektek ugyanazt az irgalmas isteni lehetőséget, amit örömmel hirdettem meg a büntetését letöltött ószövetségi népemnek. Én viszont elvárom, hogy forduljatok vissza hozzám teljes hittel és szeretettel. Fogadjátok vissza régi hitetekkel Fiamat és Édesanyját, mennyei Királynőtöket! Fogadjátok el egymást valamennyien testvérnek! Ne engedjétek vissza a honfi-gyűlölet szellemét! Fogadjátok el azt az új küldetést, amelyet nektek szántam: a könnyelműen elhagyott európai kereszténységet nektek kell lábra állítanotok. Eljön majd mostani bajaitok vége, kiláboltok lelki és testi súlyos gondjaitokból, hogy hamarosan ti is elmondhassátok: „Feledésbe megy a hajdani nyomorúság, és rejtve lesz szemem elől. Mert íme, én új eget és új földet teremtek, az elsőkre nem emlékeznek, nem is jutnak eszébe senkinek”

Zsolozsma CVI.

A Leviták könyvéből

 8, 1-17; 9, 22-24
A papok felszentelése 

Azokban a napokban az Úr így szólt Mózeshez: „Vedd magadhoz Áront a fiaival együtt, továbbá a ruhákat, az olajat, a bűnért való áldozati bikát, a két kost és a kosár kovásztalan kenyeret. Azután hívd össze az egész közösséget a megnyilatkozás sátorának bejáratához!” Mózes teljesítette az Úr parancsát; a közösség egybegyűlt a megnyilatkozás sátorának bejáratánál, és Mózes így szólt hozzájuk: „Nézzétek, az Úr parancsára ezt kell tennünk.”Azután hívta Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. Ráadta az inget, átkötötte övvel, ráterítette a köntöst, és ráadta az efódot, majd átvetette rajta az efód szalagját, és így megerősítette rajta, azután ráerősítette a melltáskát, s beletette az urimot és a tummimot. Fejét befödte turbánnal, s a turbán elejére tűzte az aranylemezt, a szent diadémot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Ezután Mózes vette az olajat, és megkenéssel fölszentelte a hajlékot és mindazt, ami benne volt. Hétszer meghintette az oltárt, megkenéssel fölszentelte az oltárt és fölszerelését, a medencét és talapzatát. Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte. Majd Mózes odahívta Áron fiait, rájuk adta az inget, átkötötte az övvel, fejükre tette a turbánt, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Azután odahozatta a bűnért való áldozatra szánt bikát. Áron és fiai kezüket az állat fejére tették, Mózes pedig feláldozta. Ujjával vett a vérből, és rákente körös-körül az oltár szarvaira, hogy így megtisztítsa a bűntől. Ezután a vért az oltár lábához öntötte, így szentelte föl az engesztelés szertartásának elvégzésével. Majd fogta az egész hájat, amely a beleket takarta, s a májhoz tartozó zsiradékot, a két vesét a hájjal együtt, s elégette az oltáron. A bika bőrét, húsát és ürülékét a táboron kívül égette el, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Áron kitárta kezét a nép felé, és megáldotta. Miután bemutatta a bűnért való áldozatot, az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, lejött az oltártól, és bement Mózessel a megnyilatkozás sátrába. Azután mindketten kijöttek, és megáldották a népet. Erre az Úr dicsősége megjelent az egész népnek. Láng csapott elő az Úrtól, s megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a hájat. Ennek láttára a nép örömrivalgásban tört ki, s mindnyájan arcra borultak. 

A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN II.

A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN II.

 
Az ősszülők Istennek nagy parancsát látták ebben: „Isten megáldotta őket. Isten így szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot termő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen”. (Ter 1,28-29) Ismét csak azt kell mondanom, hogy Isten két család vőlegény fiának és menyasszony lányának az örömök teljességét akarja megmutatni:akkor lesznek menyegzőt tartó gyermekeitek egymással tökéletesen boldogok, ha ti, szülők arra neveltétek őket, hogy csak az lehet igazán boldog férj és feleség. Ha mindketten nagy értékké nevelődtek, senki idegennek, de átmenetileg egymásnak sem előlegezték azt, amit az Úr későbbre rendelt. De a visszaélés csúcspontja nem ez volt. A sátán kénytelen volt visszahúzódni a kísértéseivel, amikor a Világ Ura a vízözönnel nagyon megleckéztette. Noé és családja kivételével teljesen kiirtott embert, állatot és növényzetet a Vörös-tengertől a Fekete-tengerig, Kis-Ázsiától Irakig. Amikor pedig a sátán ezzel a kísérlettel felcsúfolódott, Istent azzal akarta bosszantani, hogy a másik emberi örömforrást próbálta kiiktatni az emberek világából. „Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot, és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz: Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki. A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak: Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” (Ter 11,1-4) Honnét ered az ötlet? Nyilván a kísértőtől. Isten parancsát szabotálni kell, hogy ne legyünk az Ő alattvalói. Hogyan jött a város- és a toronyépítés ötlete? Abban az időben már a nagyváros nagy tekintélyt kölcsönzött a polgároknak. A lapos vidékre sziklatömböket igen nehéz lett volna szállítani a nagyon távol eső hegyekből, ezért könnyebb megoldást kerestek. A szurok viszont a földből bugyogott fel forrón és igen jó kötőanyag volt a téglák között. A torony a város közepén állt. A király és a hivatalai kaptak helyet benne. Mennél nagyobb volt a városállam, annál több emeleti irodára és egyre magasabb toronyra volt szükség. Ezt az Isten ellen összeesküvő várost tehát az ördög súlyosan és gazember módon ismételten rászedte. Mérőeszközök nélkül fogalmuk sem volt, hogy milyen magasan feszül az égboltozat, ahol az Isten lakik. Gyermekes hőbörgéssel fűtötték nagyravágyásukat, hogy az ő hatalmuk is az égig ér. Amit nem tudott elérni Éva nagyravágyása, azt most ügyes összefogással az ő generációjuk majd megkaparintja. A kísértő ügyes és gonosz, az emberek hiszékenyek és becsaphatók.  Az újabb vétkes lázadókra Isten így mért kivédhetetlen csapást: „Nézzétek, egy népet alkotnak, és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nékik lehetetlen. aminek megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket. hogy senki ne értse a másik nyelvét. Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön”. (11,6-9)Noé fia Szem, Istennek nagyon kedves fia maradt. De utódai, Ábrahámot sem véve ki, bálványimádókká lettek. Az Úr azonban kegyes volt hozzá, és hatvan esztendős korában szólt hozzá. „Terach, Náchor fia, vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek. Terach 205 évesen halt meg Háránban”.(Ter 11,31-32) Ábrámmal kezdődik egy nagyon komoly isteni lépés az üdvösség történetében. Isten sajnálja, hogy a megtévesztett embereket a sátán kényúrként kezeli, azért meghívja Ábrámot, hogy térjen vissza az egy, igaz Istenhez. Ezt kegyelmével, áldásával teszi lehetővé. Így benne indul el a sátán fogságából való kiváltás, ismertebb szóval a megváltás, amelyet maga Jézus Krisztus visz majd végbe a kereszten.

A Megszentelt Élet Éve 71.

március 15.

De Marillac Szent Lujza a Szeretet Leányai Társulat társalapítójának emléknapja

Imádkozzunk a vincés nővérekért!

• Szeretet Leányai Társulata

Alapítójuk: De Paul Szent Vince

A Páli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővérek Rendjét 1633-ban alapította Szent Vince Párizsban a Franciaországot sújtó nyomor, a harmincéves háború és belviszályok idején, amikor árvák tömegei kóboroltak az utcákon. Szeretet-egyesületeket hozott létre az egész országban, így negyvenezer gyermeket mentett meg. A munkára jelentkező egyszerű lányok nevelését, tanítását Szent Lujzára bízta, aki az első nővérközösséget a saját lakásán hozta létre. A fő cél, melyért Isten a Szeretet Leányait meghívta és egybegyűjtötte ez: szeressék és kövessék a mi Urunk Jézus Krisztust, a szeretet forrását és példaképét és szolgáljanak neki testileg és lelkileg a szegények személyében.

Lelkiségünkből:

"Aki életében szerette a szegényeket, az nyugodtan várhatja halála óráját." De Paul Szent Vince

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAP

2015.03.15.NAGYBÖJT 4. VASÁRNAP
A fogsággal és szabadítással mutatta meg irgalmát az Úr
Jn 3,14-21
„Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is”  

Jézus beszédeit kíváncsian hallgatta egy öreg farizeus. Ő nem a képmutató fajtához tartozott, igaz szívvel várta a Megváltó eljövetelét. Ujjongott a szíve, amikor az örök igazságokat fejtegette az Úr, és azok igazságát nemcsak belső érvekkel támasztotta alá, hanem sok csodajellel is. Nikodémus sokat foglalkozott a Bibliával, nyilván voltak kérdései, amelyekre feleleteket várt a fiatal Rabbitól. Jézus, pedig nagyon komoly kérdést vetett fel az idős embernek az újjászületésről. Itt azonnal megmutatkozott a földhözragadt Ószövetség, és a magasságokba törő Újszövetség különbsége. Jézus a lélekben történő újjászületésről beszél. Azt akarja érzékeltetni, hogy eddig is fontos kinyilatkoztatásokat kaptak az ószövetségi választott nép fiai, most azonban minőségi változás keletkezik: új életforma. Az Isten Fia felvette az emberi természetet, megszületett emberként is. Azért vállalta ezt, hogy az emberek az ő szenvedése és kereszthalála árán Isten nagy kegyelmét kapják meg, egyszerű emberből így Isten fogadott gyermekei legyenek. Ez nem egyszerű születés. A fogantatásnál az apai sejt egyesül az anyaival, és mindkettőjük életét örökli a magzat. Az újjászületésnél a kész emberhez hozzájárul Isten teremtett ajándéka, a megszentelő kegyelem: ettől a pillanattól isteni életet kap az emberi fölé: Isten fogadott gyermekeként úgy kezd szellemileg élni, vagyis gondolkodni és akarni, mint Isten. Ezt az ajándékot már megkaptuk ősapánk által. Ő azonban Évával együtt fellázadt Isten ellen, ezt a kegyelmet elvesztette a mi kárunkra is. Visszaadni csak a Messiás tudja. A zsidók ősapja, Ábrahám hitt benne, elővételezve visszakapta hát ezt a kegyelmet. Utódai lázadásukkal újra elvesztették. Ekkor Isten felszólította Mózest, hogy készítsen egy kígyószobrot, szegezze fára. A lázadók mérges kígyóktól megmartan a földön fetrengve haldokoltak. Aki ezek közül bűnbánattal, hittel, bizalommal feltekintett a fán függő rézkígyóra, meggyógyult. Nikodémusnak Jézus így magyarázta meg, hogy a bűnössé lett emberek mind, nemcsak a zsidók, visszakaphatják az egykor elvesztett megszentelő kegyelmet őáltala, a Messiás által. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában”. (Jn 3, 16-18) Egykor egy nagyon jó szándékú öregember, Nikodémus ment el éjszaka beszélgetni Jézushoz. Félt nagyon a Jézust gyűlölő párttársaitól. Ezek később Jézust keresztre feszíttették. Akkor Nikodémus a meggyalázott, kereszten függő Jézushoz másik farizeus párttársával együtt odament, merték a holttestet elkérni, ellátni és eltemetni. Nagyon sokan hiszünk Jézusban. Hisszük, hogy bajunkban sem egyik, sem másik Krisztustól elrugaszkodott ember nem tud rajtunk segíteni. Jézushoz megyünk, a keresztrefeszítettre nézünk bizalommal, nemcsak a túlvilági, de az evilági pokoltól is. Ő fog megmenteni bennünket, mert mi hiszünk benne.