A Megszentelt Élet Éve 65.

március 9.

Imádkozzunk azokért, akik a szerzetesi hivatást fontolgatják szívükben!

Lehet először egy gondolat, amely újra és újra felbukkan, hogy egyedülálló módon tartozzam Krisztushoz. A gondolatból aztán képek születnek a lélekben, erősödik a vágy és utána cselekszem. Lehet, hogy erőteljes hangot hallok belülről. Lehet, hogy gyermekkoromtól vágyom rá és hosszú idő után eljön az a pillanat, hogy igent mondok. Lehet egy pillanat műve, mint amikor a sötétben fényt gyújtanak...Bárhogy történik, mindig személyes és vonzó a hívás. Egyedülálló módon felszabadítja a szívet. És a válaszom?

Idézet az imaszándékhoz:

"Veled, föltámadt Krisztus, felfedezésről felfedezésre haladunk. Ahogy megpróbáljuk felfedezni, mit is kívánsz, életünk megnyílik a Szentlélek előtt. És a Lélek beteljesíti bennünk azt is, amit még remélni sem mertünk." (taizéi ima)

"Szemeim előtt radikális emberek olyan kis csoportja áll, amelynek tagjai valóban teljes szívükből akarják követni Krisztust. Titkot hordoznak magukban, arról tanúskodik életük. Boldogok benne. Olyan emberek, akik ezt a "megfoghatatlan életet élik, örömet sugároznak és Istenre figyelmeztetnek." (Piet van Breemen SJ)

Isten stílusa az alázat és a csend, nem a látványosság - mondta a pápa

Ferenc pápa reggeli szentmiséje a Szent Márta házban - OSS_ROM

megosztás:

Isten alázattal és csendben cselekszik, nem csap parádét, ez nem az ő stílusa – hangsúlyozta a pápa homíliájában, amelyet a Szent Márta házban mondott hétfő reggel.

Először csodálattal hallgatják, majd kitör a haragjuk és a megvetésük.

A napi evangéliumban Jézus Názáret lakóinak szemére veti hitük hiányát. Először csodálattal hallgatják, majd kitör haragjuk és megvetésük. Ezek az emberek örömmel hallgatták Jézust, de néhányuknak nem tetszett, amit mondott és talán néhány pletykás felállt közülük és azt mondta: „Hát, ez miről beszél nekünk? Hol tanult, hogy ilyeneket mondjon? Mutassa meg a diplomáját! Milyen egyetemen tanult? Hiszen egy asztalos fia, jól ismerjük őt.” Kitört a dühük és az erőszak is. Kiűzték a városból és egy hegy oldalára vitték, hogy letaszítsák onnan.

Isten alázatosan, csendben cselekszik és a kis dolgokban nyilvánul meg

Az első olvasmány a leprás Námánról, a szíriai király hadvezéréről szól. Elizeus próféta azt mondja neki, hogy fürödjön meg hétszer a Jordánban, de ő is felháborodik, mert egy nagyobb gesztusra számított. Aztán mégis hallgat szolgái tanácsára és úgy tesz, ahogy a próféta kérte és eltűnik a leprája. Ahogy Názáret lakói, úgy Námán is látványosságot akart, de a jó Isten stílusa nem az, hogy parádézzon. Isten alázatosan, csendben cselekszik és a kis dolgokban nyilvánul meg. A teremtéstől kezdve így van ez, ahol az Úr nem varázspálcát vesz a kezébe, hanem megteremti az embert a föld porából. Ez a stílus végighalad az üdvösségtörténeten – állapította meg Ferenc pápa.

Az egyszerű dolgok, Isten alázata, ez az isteni stílus, nem a parádé

Amikor meg akarta szabadítani népét, Mózes hite és bizakodása miatt tette azt. Amikor a nagy hatalmú Jerikó városának vesztét akarta, egy prostituálton keresztül vitte véghez azt. A szamaritánusok megtérése érdekében is egy bűnös asszony segítségét kérte. Amikor Dávidot elküldte Góliát ellen küzdeni, őrültségnek tűnt: a kis Dávid a gigantikus alakkal szemben, akinek volt kardja és más fegyvere, míg Dávidnak csak egy parittyája és kövei. Vagy amikor a napkeleti bölcseknek elmondta, hogy megszületett a nagy király, akkor mit találtak ők? Egy újszülöttet a jászolban. Az egyszerű dolgok, Isten alázata, ez az isteni stílus, nem a látványosság – mutatott rá a pápa.

Legyünk mi is alázatosak

Ferenc pápa emlékeztetett Jézus egyik megkísértésére a sivatagban, ami a látványosság keresése volt. A Sátán arra hívja, hogy ugorjon le a templom párkányáról, hogy az emberek a csodát látva higgyenek benne. Jót tesz nekünk a nagyböjtben, ha végiggondoljuk, hogy az Úr hogyan segített bennünket előre menni és rájövünk, hogy mindig az egyszerű dolgokkal tette ezt. Csendben szól a szívedhez. A liturgikus szertartásokban, a szentségekben is milyen szép, hogy megnyilvánul Isten alázata és nem a világias parádézás. Gondoljuk végig életünket, hogy hányszor látogatott meg bennünket az Úr kegyelmével, mindig alázatos módon. Ezt a stílust várja tőlünk is, hogy legyünk alázatosak – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Nagyböjt harmadik hete hétfő

Örökké való Istenünk, a te szünet nélküli könyörületed tisztítsa és erősítse Egyházadat,s mert nélküled nem maradhat fenn,irgalmaddal kormányozd szüntelen.A mi Urunk,Jézus Krisztus a te fiad által,aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,Isten mindörökkön örökké.

2015.03.09. Nagyböjt harmadik hete hétfő
Sok leprás közül nem tisztult meg más, mint a szíriai Naámán
Lk 4,24-30
„Egy próféta sem kedves a saját hazájában”

Jézus Názáretben nevelkedett. A Gondviselés úgy rendezte Dávid király leszármazottainak sorsát, hogy mind Szűz Mária, mind Szent József családja elköltözzék Betlehemből. Ez a kis város ugyanis nagyon közel fekszik Jeruzsálemhez, ahol Heródes király székelt négy évtizeden át, mint a római császár királyi rangú helytartója. Ezt a fajilag és vallásilag is nagyon elkülönült kis népet, a zsidót, nem volt könnyű kormányozni. Kihagyni nem lett volna értelmes a hódításból, amikor Szíriát és Egyiptomot meghódították a rómaiak, mert akkor a Földközi tenger köré kialakított birodalom gyűrűje megszakadt volna a Szentföld területén. Úgy döntött a Birodalom vezetése, hogy olyan embert nevez ki oda helytartónak, aki ezt a zsidó népet jól ismeri, rokonuk is, hiszen a zsidók ősapja, Jákob, másik nevén Izrael és Heródes ősapja, Ézsau, közismertebb nevén Edom, ikertestvérek, Ábrahám fiának, Izsáknak gyerekei. Az edomiták nem bocsátják meg soha Jákobnak, hogy elvette Ézsau elől az elsőszülöttségi kiváltságokat, azt a nagy áldást is, hogy ő lehessen a világ Messiásának ősapja. A két nép tehát nem bírja ki egymást. Az edomita Heródes jól féken fogja tartani a zsidó tartományt. A római politika vezetőjének tökéletesen igaza volt. Heródes Rómához mindhalálig hűséges maradt. Azért kapott királyi rangot helytartóként, hogy folyamatosan biztosnak érezze uralmát. A többi római helytartó ugyanis, akár prokonzulként, akár propraeterként kapta kinevezését, a hatalma négy évre szólt. Heródes ismerte a zsidók reménykedését, hogy várták a Messiást, aki legyőzi a zsidók ellenségeit, a rómaiakat, elzavarja Heródest, és a Római Birodalom helyén világbirodalmat szervez. Azt is tudta Heródes, hogy Dávid királynak, az ezer évvel korábban élt nagy zsidó királynak a leszármazottja lesz a Messiás Király. Akár Jeruzsálemben laktak a Dávid-rokonok, akár Betlehemben, ki voltak téve Heródes áskálódásának. Ezért döntött úgy a család két közeli ága, hogy bérbe adják betlehemi földjeiket, és elköltöznek az északi tartományba, Galileába, a jelentéktelen Názáretbe. Mivel földjeik Betlehemben maradtak, József iparos lett. A földekkel kapcsolatos adóbevallásra viszont a helyszínre kellett menniük mindkettőjüknek. Ez is a Gondviselés műve volt, jól időzítve a mit sem sejtő császár eszét, hogy a kis Jézus Betlehemben szülessék meg, ahogy hatszáz évvel korábban Mikeás prófétával az Úr megüzente. A napkeleti bölcsek látogatása megerősítette Heródes gyanúját, hogy veszélybe került a királysága. Nem volt ideje töprengeni, ezért kérdezett rá a születési jövendölésre. Amikor pedig nem sikerült becsapnia a bölcseket, akkor kiadta rendelkezését, hogy biztos, ami biztos, irtsanak ki a katonák minden két évesnél fiatalabb kisfiút. Jézus azonban a Gondviselés szárnya alatt akkor már egy másik tartományban, Egyiptomban rejtőzködött. Heródes halála után, pedig angyal hívta vissza a Szentcsaládot Izrael földjére, mert azon kellett élnie, működnie mesteremberként, majd híres rabbiként, végül Megváltóként. Nemcsak Heródes csapódott be, de a balga názáretiek is, meg a zsidó vallási és nemzeti vezetők is kivétel nélkül: a Názáret Jézus mindent pontosan vitt végbe, amit gondviselő Atyja elrendelt. Így lehetett méltó Fia az Atyának, és igazi Megváltója az egész világnak. Tanuljunk életéből.

Zsolozsma IC.

A Kivonulás könyvéből

 22, 19 – 23, 9
Részlet a Szövetség könyvéből: Törvények az idegenek és a szegények védelmére 

Ezt mondja az Úr: „Aki más isteneknek áldozatot mutat be, azon be kell tölteni az átkot. Az idegent ne használd ki, és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok! Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát, és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek.Ha népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára! Ne követelj tőle kamatot! Ha embertársad köpenyét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki! Ez az egyetlen takarója, amellyel beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok. Istent ne káromold, néped vezetőjét ne átkozd! Ne késlekedj felajánlást tenni szérűd bőségéből és új borodból! Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem! Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem! Legyetek szent emberek előttem! Ezért a ragadozók által széttépett állatot ne egyétek meg, hanem adjátok a kutyáknak! Ne tégy hamis vallomást! Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza! Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához úgy, hogy eltérsz az igazságtól! A perben a szegényhez se légy részrehajló! Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá! Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld el ellenségedet, hanem segíts neki felállítani! Ne csavard el a szegény ember igazát! Az igazságtalan pertől tartsd magad távol! Az ártatlant és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha! Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van. Az idegent ne nyomd el! Tudjátok, milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.”

A Megszentelt Élet Éve 64.

március 8.

Istenes Szent János a Betegápoló Irgalmas Rend alapítója

Imádkozzunk az Irgalmas Rend tagjaiért!

• Betegápoló Irgalmas Rend

Alapítójuk: Istenes Szent János

A Betegápoló Irgalmas Rend mind az öt kontinensen, a világ 51 országában 236 szerzetesközösséggel van jelen, és több mint ezer irgalmasrendi testvér tartozik soraiba. 300 gyógyító-ápoló intézményben, 60 000 munkatárssal és 8000 önkéntes segítővel áll a betegek és a szegények szolgálatában. Az Irgalmasrend Spanyolországból ered, alapítója Juán de Ciudad, (Istenes Szent János) aki beteg, fogyatékos és a társadalom peremére szorult embertársai gyógyítására, ápolására szegődött. E tevékenység halála után misszióként tovább élt, majd V. Sixtus pápa laikus szerzetesrenddé nyilvánította a közösséget. Istenes Szent János örökségének jegyében a Betegápoló Irgalmasrend világszerte egészségügyi és szociális intézményeket működtet, irgalmas szolgálattal segíti a rászorulókat.
A Betegápoló Irgalmasrend ma Magyarországon a Budai Irgalmasrendi Kórházat, a Pécsi Irgalmasrendi Kórházat, a Váci Irgalmasrendi Kórházat, az Érdi Szent József Otthont valamint a Pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthont működteti. A „minőség, spiritualitás, elfogadás, felelősség és hospitalitás”, azaz az Irgalmasrend küldetésének alapértékeivel összhangban működnek a rend magyarországi kórházai is Kozma Imre atya, a rend magyarországi vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke vezetésével. Az irgalmasrendi kórházak azt a keresztény gyógyító-kultúrát őrizik, amire ugyanakkora szüksége van az emberiségnek ma, mint ötszáz évvel ezelőtt, a rend alapításakor. Magyarországon az intézményesített gyógyítás úttörői éppen az irgalmasrendi szerzetesek voltak még a tizenhetedik században.

Lelkiségünkből:

"Tegyetek jót, jól!" Istenes Szent János

Ferenc pápa: Jézus nem ostorral, hanem irgalmával takarít!

Ferenc pápa március 8-án az úrangyala imádság előtt arra biztatott minket, hogy engedjük belépni Jézust a szívünkbe, hogy tapintatos szeretettel „kitakaríthassa”. Az imát követően külön köszöntötte a nőket, akik „egy emberségesebb társadalom építésén fáradoznak”.

Az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszédet közöljük.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai evangélium (Jn 2,13–25) a kereskedők templomból való kiűzésének jelenetét állítja elénk. Jézus „kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt” (5. vers), pénzükkel, mindenükkel együtt. Cselekedete mély benyomást tett a tömegre és a tanítványokra. Egyértelműen prófétai tettnek látták, a jelenlevők közül néhányan meg is kérdezték: „Milyen jelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” (18. vers). Ki vagy, hogy ilyesmit teszel? Mutass egy jelet, amely bizonyítja, hogy van jogod ilyesmit tenni! Valamilyen isteni jelre, csodajelre vártak, amely bizonyítaná, hogy Jézus Isten küldötte. Erre Jézus így válaszolt: „Bontsátok le ezt a templomot, én pedig harmadnapra felépítem” (19. vers). Ők ellene vetették: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?” (20. vers). Nem értették meg, hogy az Úr testének élő templomára utalt, amelyet majd lerombol a kereszthalál, de harmadnapra feltámad. Ezért szerepel itt a „harmadnapra” kifejezés. „Amikor feltámadt a halálból – jegyzi meg az evangélista –, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak” (22. vers).

Jézus e tettét és prófétai tanítását valóban a húsvét fényében értjük meg teljesen. Ez Krisztus halálának és feltámadásának első meghirdetése (János szerint): Jézus teste, melyet lerombol a bűn erőszakos hatalma a kereszten, a feltámadásban az Isten és ember közötti találkozás egyetemes helyévé válik. A feltámadt Krisztus az Isten és ember – minden ember! – közötti találkozás egyetemes helye. Ezért az ő embersége az igazi templom, ahol Isten feltárja önmagát, amelyen keresztül szól hozzánk, találkozik velünk. Isten igazi imádói pedig nem a kőből emelt templom őrzői, nem a vallási hatalom és tudás bitorlói, hanem azok, akik „lélekben és igazságban” imádják Istent (Jn 4,23).

A nagyböjti időben húsvét megünneplésére készülünk, amikor megújítjuk majd keresztségi ígéreteinket. Jézushoz hasonlóan járunk a világban, egész létünket az ő szeretetének jelévé alakítjuk testvéreink, különösen a leggyengébbek és legszegényebbek felé, életünkkel építünk templomot Istennek. Ekképpen „megtalálhatóvá” tesszük őt mindazok számára, akikkel életutunkon találkozunk. Ha ennek az élő Krisztusnak a tanúi leszünk, rengeteg ember rátalál majd Jézusra bennünk, tanúságtételünk által. De tegyük fel magunknak a kérdést, mindnyájan megkérdezhetjük magunktól: az Úr valóban otthon érzi magát életemben? Megengedjük-e neki, hogy „kitakarítsa” a szívünket, és kiűzze belőle a bálványokat, vagyis a kapzsiság, féltékenység, világiasság, irigység, gyűlölet magatartásformáit, a pletykálás és megszólás szokását? Megengedem-e neki, hogy megtisztítsa életemet minden olyan magatartástól, amellyel szembeszállok Istennel, ártok felebarátaimnak és önmagamnak (ahogyan hallottunk ezekről az első olvasmányban)? Mindenki válaszolhat önmagának, csendben, a szíve mélyén. „Megengedem-e, hogy Jézus egy kicsit kitakarítsa a szívemet?” „Ó, atyám – mondhatná valaki –, félek, hogy Jézus megver engem!” Jézus soha nem ver meg! Jézus gyengéden, irgalmasan, szeretettel takarít! Az irgalom az ő takarító módszere. Engedjük, mindnyájan engedjük, hogy az Úr belépjen szívünkbe az ő irgalmával – nem ostorral, nem, hanem az ő irgalmával –, hogy kitakarítsa. Jézus ostora, amelyet velünk szemben alkalmaz, az ő irgalma. Nyissuk ki előtte szívünk kapuját, hadd tisztítsa meg egy kicsit!

Minden szentmise, amelyet hittel ünneplünk, azáltal, hogy magunkhoz vesszük a megfeszített és feltámadt Úr testét, segít bennünket növekedni az Úr élő templomaként. Jézus mindazt ismeri, ami bennünk lakik, így azt az égő vágyunkat is, hogy ő, egyedül ő lakjon bennünk. Engedjük, hogy belépjen életünkbe, családunkba, szívünkbe! A legszentebb Mária, Isten Fiának kiváltságos lakhelye kísérjen és támogasson minket nagyböjti utunkon, hogy újra fel tudjuk fedezni a minket megszabadító és üdvözítő Krisztussal való találkozás szépségét.

* * *

Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Szívből köszöntöm a római híveket és a világ legkülönfélébb tájairól érkezett zarándokokat. Üdvözlöm a Curitibából (Brazíliából) érkezett híveket, valamint a Trevisóból, Genovából, Crotonéból, L’Aquilából és a Domodossola térségéből érkezett plébániai csoportokat. Különös szeretettel látom a gardai fiatalokat, akik most bérmálkoztak.

A nagyböjt folyamán igyekezzünk minél közelebb lenni nehézségek közt élő embertársainkhoz: legyünk mellettük szeretetünkkel, imádságunkkal és segítő tetteinkkel!

Ma, március nyolcadikán köszöntök minden nőt! Minden nőt, akik nap mint nap azon fáradoznak, hogy egy emberségesebb és befogadóbb társadalmat építsenek. Testvéri köszönetemet fejezem ki azoknak, akik ezeregy módon tesznek tanúságot az evangéliumról és dolgoznak az egyházban. A mai nap jó alkalom arra, hogy hangsúlyozzuk, mennyire fontos és szükséges a nők jelenléte az életben. Terméketlen ugyanis az a világ, amelyben a nők félre vannak állítva, mert hiszen a nők nemcsak az élet hordozói, hanem megajándékoznak minket azon képességükkel is, hogy messzebbre látnak, többet látnak, megajándékoznak azon képességükkel, hogy más szemmel látják a világot, hogy kreatívabb, türelmesebb, gyengédebb szívvel érzékelik a dolgokat. Külön imádkozom tehát minden nőért, akik jelen vannak itt, a téren, és valamennyi nőért [a világon], és megáldom őket! Köszöntelek mindnyájatokat!

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA

NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA
Irgalmasan bánik az Úr azokkal, akik szeretik őt
Kiv 20,2
„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából”

Nyolcszáz év telt el azóta, hogy Isten megszólította Ábrahámot, amikor apjával, Terahhal átköltözött a káldeai Úr városából Háránba. Kánaán földjére indultak ugyan, de Terah meghalt Háránban. Ábrahám ott parancsot kapott a Teremtő Istentől, hogy hagyjon fel az ostoba bálványimádással, hagyja el a rokonságát, és unokaöccsével, Lóttal költözzék Kánaánba. Ezt a földet majd évszázadok múlva utódainak adja örökös hazaként, amikor majd utódai milliós tömeggé válnak. Nyolcszáz év telt el közben. Kánaán földjéről a szomszédos Egyiptomba költözött Ábrahám unokája, Jákob hetvened magával, mert kegyetlen éhínség dúlt arrafelé hét esztendeig. Ott is maradtak négyszázharminc  évig. Akkorra érték el a milliós létszámot. A fáraó ugyanis nem akarta elengedni őket, de Isten tíz óriási csapással, majd tizenegyedikként a fáraó és serege teljes megsemmisítésével végleg szabaddá tette őket. Egyszerűen átsétálhattak volna Egyiptomból északkeletre Kánaánba. De Isten tudta, hogy rabszolga hadként az ott lakó hét erős néppel szemben nem tudtak volna hazát alapítani. Ezért át akarta nevelni a népét. Dél felé indította tehát őket. El is jutottak negyed év alatt a Sínai hegyig. Ott készültek fel arra a szövetségkötésre, amellyel Isten saját különleges népévé avatta őket. Ott álltak törzsenként tizenhárom alakulatban a hegy lábánál. A hegy felett rettenetes vihar tombolt, állandóan villámlott és mennydörgött. Az ég és föld Ura, ősapáik Istene, Jahveh, így mutatkozott be nekik mint mindenható Isten. Ott mondta el nekik a szerződés pontjait, amit mi Tíz parancsként ismerünk. Az első három tétel Isten bemutatkozása: „Én vagyok az Úr, a te Istened. Én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne borulj le ilyen (bálvány) képek előtt, és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok! Azoknak vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, a harmadik és a negyedik nemzedéken. De ezredizig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsaimat”.(Kiv 20,2. 5-6) A 4-10 parancsok pedig arra mutatnak, hogyan kell szeretnünk felebarátainkat. Ezt összefoglalva így ismétli meg az Úr: „Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságairól, szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!” (Lev 19,18) Még ezerkétszáz évvel később az Újszövetség szerzője, Jézus Krisztus emel óriásit a felebaráti szeretet mércéjén: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. (Jn 15,12-13) Őseink a Kárpát-medencét Istentől kapták ezeregyszáz éve. Édes magyar hazánk néhány évszázada istentelenek rágógumija. Ha Istent és egymást igazán szeretjük, nem minket fog kiköpni szájából az Úr (Jel 3,14-20)