2014.07.15. kedd

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.15. kedd

Szent Bonaventura ferences püspök, egyháztanító
Rendalapító Szent Atyánk a teljes szegénység és egyszerűség alapján akarta megélni az evangéliumot. A rendje alapokmánya a Regula ezzel a mondattal kezdődik: „a Kisebb Testvérek szabályzata és élete ez: Tartsák meg a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban”. Amikor III. Ince pápa elé terjesztette kérelmét, tanácsadói azt súgták neki: Kolostor nélkül, vagyon nélkül nem lehet biztonságos szerzetesi életet élni. A Szentatya azonban így válaszolt: „Ha ezzel utasítom el a kérésüket, akkor azt jelentem ki, hogy a XIII. században nem lehet megtartani az evangéliumot.” Ferenc teljes szigorral élte az evangéliumi szegénységet, amelyet 1210-ben a pápa szóban engedélyezett. Ebben az időben született egy fiú Bagnoregioban, Viterbo közelében. Apja után János névre keresztelték. Súlyosan megbetegedett. Az édesanya Francescohoz vitte, hogy imádkozzék felgyógyulásáért. Miután tökéletesen meggyógyult, Bonaventura-nak, jó szerencsének kezdték szólítani. Így utaltak arra, hogy milyen szerencsés beteg volt, amikor Isten Assisinek és az Egyháznak ajándékozta Ferencet. Édesanyja, fogadalmához híven, odaajándékozta kisfiát a Rendnek. Korán kiderült, hogy nagyon értelmes, az újoncév (noviciát) után a rend első hittudományi főiskolájára, Orvieto-ba vitték, de már év múltával a tudományok leghíresebb egyetemére küldték, ahol az első ferences egyetemi tanárnak, Hales-i Sándornak három évig volt a tanítványa. Ártatlan buzgósággal készült a papszentelésére. Csodálatos módon tudta átélni a Megváltó parancsát, amit tanítványainak és rajtuk keresztül a katolikus papságnak adott, az első átváltoztatás után az utolsó vacsorán:„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19) Bonaventura segít nekem is minden szentmise után elgondolkodnom azon, hogy amikor a Golgotán a három órás sötétség elmúltával Jézus ellenségei elrohantak, kísérői hitüket vesztetten eloldalogtak és Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46), abban a pillanatban Jézus emberi lelkét a mindvégig különleges jelenléttel ott álló Mennyei Atya hogy karolta, Ölelte át. Mindezt Isten gondolta ki, tervezte el egyszülötte együttes akaratával. Végigszenvedte fiával együtt a megváltás áldozatát, érezte borzalmas kínjait. Édesanyának csak a teste jutott szörnyű sebeivel, elnémult kínjaival. Örömmel olvasom Bonaventúra atya életrajzában, hogy jó barátja a szobájában járva megkérdezte: „Hol van a könyvtárad? Ő pedig a feszületre mutatott: ez az én könyvtáram! Örülök sok könyvének, a hit, remény és szeretet gyümölcseire. Örülök, hogy püspökké majd bíborossá nevezték ki, hogy az Egyház bajait orvosolni hivatott két lyoni zsinaton (1245 és 1274) fontos volt a tudása, bölcsessége, hogy a nagy rendi vitákban bölcsen tudott rendet teremteni: a fegyelem könnyítőknek azt mondta: „Az egész Regulát meg kell tartani!” A túlzóknak pedig: „Csak a Regulát kell megtartani” Ez a bölcsesség elkelne az egész világon ma is, még az Egyház életében is. Ő igazi Bonaventura.

A papi hivatás 5.

A papi hivatás

elmélkedés ötödik rész

Az ige szószólója

Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, így hirdette meg küldetését: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” Az Isten országa az az állapot, az a lelkület, amely elfogadja és teljesíti Isten akaratát. Ádám és Éva elfogadták igaznak Isten miden szavát, és a nekik adott parancsokat odaadó engedelmességgel teljesítették. A kísértő ezt akarta megzavarni. Arra csábította a földi dolgokban még tapasztalatlan embert, hogy ne nyugodjék bele az Istennek alávetett szerep teljesítésébe, hanem legyen Istennel egyenlő. Ezt a jogot a tiltott fa gyümölcsének élvezetével szerezheti meg. A sátán átmenetileg győzött, mert az ember hitt neki. Az emberi történelem ettől kezdve telve volt istenbántással, mert az emberek folyton ellene mondtak parancsainak. Amikor Jézus belépett a történelembe, kizárólag az Atya akaratát kereste és teljesítette. Ezért mondhatjuk, hogy benne megvalósult az Isten országa. Betelt az idő, mondta első hallgatóinak, és elközelgetett az Isten országa. Én azért jöttem a földre, hogy megmutassam nektek: egyedül Isten akarata jó, mert az mindig az igazságot és a szeretetet szolgálja. Az én tanításom is mindig erre irányul. Forduljatok ehhez az életmódhoz, higgyétek el, hogy ez hozza meg az egész világnak a békét és a boldogságot. Ez a jó hír, ez az evangélium. Jézus ezt az összes embernek hozta. Ezért nem akarta a megengedett természetes örömöket élvezni, ezért nem engedte tanítványainak sem a családi kör örömeiben maradni, vagyont gyűjteni, előkelően öltözködni. Van nektek Atyátok az égben, aki gondoskodik rólatok, és megfizet a mennyben. Ezt kívánja ma is papjaitól. Ez az elzüllött világ orvossága.

Zsolozsma 191.

Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

Újjászülettünk vízből és Szentlélekből

Mit láttál a keresztelő kápolnában? Láttál ott vizet, de nemcsak ezt, láttál ott levitákat, akik szolgáltak, és láttad a püspököt, aki kérdéseket tett fel, és végezte a beavatást. Mindenkinél előbb maga az Apostol tanít arra, hogy ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket, mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök (2 Kor 4, 18). Másutt meg ezt olvashatod: Ami Istenben láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk (Róm 1, 20). Ezért mondja maga az Úr is: Ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek! (Jn 10, 38). Hidd el tehát, hogy az Istenség van ott jelen. Hiszel abban, hogy ott működik, és nem hiszed azt, hogy jelen van? Honnan is származnék a működése, ha meg nem előzné a jelenléte? Fontold meg, mily ősrégi ez a misztérium, hiszen már a világ kezdetén megvan az előképe. Kezdetben, amikor Isten az eget és a földet teremtette – úgymond a Szentírás – Isten lelke lebegett a vizek fölött (Ter 1, 2). Vajon az, aki ott lebegett a vizek fölött, nem volt tevékeny? Vedd tudomásul, hogy működött már magában a világ teremtésében is, hiszen azt mondja a Próféta: Az egek az Úr szavára lettek, csillagseregüket az ő ajka lehelte (Zsolt 32, 6). Mindkét tény a Szentírás bizonyságán nyugszik: az is, hogy lebegett, az is, hogy működött. Hogy ott lebegett, azt Mózes mondja; hogy ott működött, azt Dávid bizonyítja. Halld a másik bizonyítékot is. Minden test megromlott a gonoszságtól. Nem marad éltető Lelkem az emberben örökké, mivel test (Ter 6, 3) – mondja az Úr. Ezzel Isten arra mutat rá, hogy a test tisztátalansága és a súlyosabb bűn szennye a lelki kegyelmet elfordítja tőlünk. Azért, hogy az Úristen helyrehozza, ami megromlott, vízözönt bocsátott a földre, és az igaz Noénak megparancsolta, hogy szálljon a bárkába. Noé pedig a víz apadtával először hollót bocsátott ki, majd azután galambot, ez – mint olvassuk – olajággal tért vissza a bárkába. Látod, itt szó van vízről, fáról, galambról, és kétségbe vonod, hogy mindez titokzatos előkép? A vízbe merül az ember teste, hogy megtisztuljon minden testi bűntől. Ez a víz minden gonosztettnek a temetője. A fa pedig annak a fának az előképe, amelyre az Úr Jézust szegezték fel, amikor értünk kínhalált szenvedett. A galamb azt a galambot jelzi, amelynek képében a Szentlélek szállt le, mint ahogy tanultad az Újszövetségben. A Szentlélek leheli szívedbe a békét és lelkedbe a megnyugvást.

2014.07.14. hétfő

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.14. hétfő

„Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége, Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,34-37)

Mielőtt ezeket a jézusi ítéleteket magyarázni kezdeném, szeretnék rámutatni a szavak pontos jelentésére.Isten végtelen szellemi létű, mindentudó, mindenható és örök isteni természetet öröktől fogva saját erejéből birtokolja. Isten legnagyobb titka, amelyet csak Jézus Krisztus ismertetett meg az emberekkel: a Szentháromság titka. Erre rájönni senki nem tudott, senki soha meg nem érthet igazán, csak mindig tisztábban látjuk a titkot, de tisztán megérteni semmiféle teremtett ész nem képes. Jézus a jánosi, csak vízkeresztséget jó példaként felvette, hogy a Messiás várásában jeleskedőknek buzdítást adjon. Amit közvetlen ez után tett, az volt a Szentháromság titkának első bejelentése: a Messiás az Isten Fia, a második Isteni Személy, aki érettünk emberré is lett. Amint a folyóból kilépett, kiért a partra, János – és vele az évezredek óta várt Megváltót elragadtatottan bámuló embertömeg azt veszi észre, hogy föléje egy galamb száll és közvetlen felette lebeg. Ilyen lebegő galambot ember még nem látott,miközben az egész környéket mennydörgés szerű hang szózata zengte be: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,16-17) A Fiúisten fölött tehát a Szentlélek jelképe látható és a mennyből az Atya szól. Jézus bemutatkozása csodálatos.Az Atya azért küldte Szent Fiát a földre, hogy az ős szülők bűnét és minden más emberi bűnt jóvátegyen. Ádám és Éva bűne az Atyaistent nagyon megbántotta. Isten az ősszülők lelkébe a lélekteremtés pillanatában beleteremtette a megszentelő kegyelmet is, azt a természetünket messze felülmúló isteni ajándékot, amely nemcsak megszenteli, tehát a Szent Isten valamilyen fokú rokonává teszi a vele megajándékozott embert, hanem Isten fogadott gyermekévé, a Fiúisten fogadott testvérévé és társörökösévé avatja. Az Atya nagylelkűségében az ősszülőknek azt is megígérte, hogy születendő gyerekeik és összes leszármazottjuk örökségként megkapja a fogamzás pillanatában, amikor az anyaméh titokzatos mélyén a szülőktől kapja örökségként a testkezdeményt, Isten abban a pillanatban megteremti a hozzá tervezett lelket, és benne lesz mennyei jussként az istengyermekség ajándéka, a megszentelő kegyelem. A Jordán-parti álmélkodó tömegnek minderről akkor még fogalma sem volt, de az Isten hármassága nagy kinyilatkoztatás után következő üzenet köztudottá érett. Az emberiség akkor ismerte fel igazán a Messiás-küldés igazi örömét: nem földi országot épít, hanem a föld minden nemzetének visszaszerzi elvesztett drága örökségét. Hol van ehhez a néhány hold falusi „Juss” vagy akár királyi palota? Érezzük, miért használ Urunk Jézus kemény üzeneteket? Józanul nem jelenthet ellenértéket szülő-gyermek, anyós - após, vő - meny összetartozása akkor,ha valaki a földi és isteni kapcsolatok kenyértörésével a családi kapcsolatot válassza a Szentháromság elvesztése árán. Szerencsés és okos megoldás, ha mindegyik családtag megérti a jó választás fontosságát, és a földi viszonyok örökké tartó boldogságban folytatódnak.

A papi hivatás 4.

A papi hivatás

elmélkedés negyedik rész

Isten és az emberek között.

Ősrégi megfogalmazás volt: a pap közvetítő Isten és az emberek között. Amikor még nem voltak emberi közösségek és az Isten teremtette családi közösség az ősszülőkből állt, ennek a közösségnek is kellett tartania a kapcsolatot Istennel. Megnövekedett az emberek létszáma, Isten magához kapcsolt szövetséggel egy népet, a zsidóságot. A vele való érintkezésre, kapcsolattartásra megszervezte a közösségi áldozatokat, és ezek végzésére és az Isten és a zsidó nép hivatalos kapcsolattartására rendelte el a papságot. Amikor elérkezett az idő, hogy Isten kiengesztelődjék a bűnös világgal, elküldte Fiát emberalakban. Az Ő küldetéséhez hozzátartozott, hogy legyen Megváltó, főpap, az összes nép királya és Bírája. Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, mindenkinek megszerezte a jogot és lehetőséget, hogy általa kiengesztelődjék Istennel, higgyen a Szentháromságban, keresztelődjék meg Jézus parancsa szerint, tartsa meg a parancsokat:éljen egyénileg és közösségben is Isten előírása szerint. Ehhez föltétlenül szükség van a krisztusi papságra, hogy megtanítsa az embereket hitből élni. Kellettek a papok arra is, az embereknek lehetőségük legyen gyarlóságaikat ellensúlyozni, az elkövetett bűneiktől megtisztulni. A bölcsőtől a sírig, sőt azon túl a mennyországig a papság dolga, joga és kötelessége közvetíteni Isten és emberek között. Mivel ez a közvetítés a legnagyobb méltóság, Isten és az emberek között rendezi a kapcsolatot, szükséges, hogy fogadjuk el közvetítőnek azt, akit Isten kijelölt. Azt sem szabad elfelednünk, hogy egyénileg,közösségileg is el kell fogadnunk, hogy rászorulunk a törvényes közvetítőre, ahogy azt az Úr rendelte.

Ahogy az Atya küldött engem

Csodálatos mondat Jézus ajakán: „Ahogyan az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket”Jézus szavaiból kettős öröm árad: az Ő küldetése az Atya által elsősorban arra utal, hogy az Atya a legnagyobb kincsét, egyetlen Fiát is odaadta,hogy az Ő szeretetéről szóljon eltévedt ember gyerekeinek. Amikor iszonyú szenvedéseivel megváltotta a világot, tehát igazolta szeretetét, Ő is erre hivatkozik az apostolok, nyomukban a többi pap küldésének pillanatában. Miért hangsúlyozta ezeket a nagy tényeket a küldötteknek? Nyilván azért, hogy az ő szívük is ezzel az isteni szeretettel legyen tele, amikor a felszentelésben, majd a püspöki első vagy sokadik áthelyezésben részesülnek. Milyen kiváló öröm töltheti be azoknak a híveknek szívét, akik papjuk szentbeszédeiből érzik, hogy kiválóan képzett, az isteni tanítást nagyszerűen ismerő lelkipásztoruk van. Az is öröm, ha a pap türelmes a gyónókhoz, szívesen tanítja a hittant az iskolában. Akkor a legboldogabb az a közösség, amelyik minden téren érzi, hogy a papunk szíve, egész lénye tele van szeretettel. A papnak arra kell törekednie, hogy soha el ne tévessze, mi a legnagyobb erény, mire van szüksége elsődlegesen ennek az eltorzult, beteg világnak. Amennyiben a pap ezt a krisztusi szeretetet nem tudja sugározni, ne csodálkozzék, hogy szeretet híján üres beszédje nyomán lassan-lassan a templom is ürülni kezd. Urunk Jézus szavai mindig tele voltak felemelő szeretettel. Ha a pap élete is szeretettel teljes, ha érdekli a fiatalok élete, megérti problémáikat, ha a családok benne békéltető jó barátot lelnek, az öreg emberek panaszát is meghallgatja szívesen, akkor szeretete igaznak bizonyul. Papjuk nyomán a templomot, Istent és egymás kezét is megtalálják a hívek.

Zsolozsma 190.

Szent Ambrus püspök „a misztériumok” című értekezése

Oktatás a keresztség előtti szertartásokról

Naponként szóltam azelőtt hozzátok erkölcsi kérdésekről, amikor a pátriárkák történetét vagy a Példabeszédek könyvének parancsait olvastuk. Az volt a célom, hogy ezek ismeretével és elsajátításával hozzászokjatok az ősatyák példáján való járáshoz; hogy az ő útjukat követve szót fogadjatok az isteni kinyilatkoztatásnak; hogy újjászületve a keresztség által olyan legyen életetek, amilyen a megkereszteltekhez méltó. Most az idő arra int, hogy a misztériumokról beszéljek, és a szent jeleknek magyarázatát adjam. Ha ezt a keresztség előtt szándékoztam volna közölni olyanokkal, akik még nem voltak beavatva, inkább árulónak, mint magyarázónak tűntem volna fel. Aztán meg így – előkészítés nélkül – jobban belétek hatol a misztériumok fénye, mintha már valami tanítás megelőzte volna. Nyissátok meg hát fületeket, és élvezzétek az örök életnek a szentségek által rátok lehelt jó illatát. Ezt mutattuk be nektek jelképesen, midőn a fül megnyitásának szent szertartását végeztük és mondottuk: Effeta, azaz nyílj meg (Mk 7, 34), hogy akik a kegyelem forrásához jöttetek, megértsétek a feladott kérdéseket és emlékezetben tartsátok a feleleteket. Ezt a misztériumot maga Krisztus jelezte az evangéliumban, amikor a süketnémát meggyógyította. Ezután megnyílt számodra a legszentebb szentély, beléptél az újjászületés szentélyébe. Most idézd emlékezetedbe, mit kérdeztek tőled, és tartsd emlékezetedben, hogy mit feleltél. Ellene mondottál a sátánnak és cselekedeteinek, a világnak, a világi gyönyöröknek és élvezeteknek, ígéretedet nem a holtak sírja őrzi, hanem az élet könyve. Láttál ott levitát, láttál áldozópapot és láttad a püspököt is. Ne tekintsd testük alakját, hanem szolgálatuk kegyelmét. Angyalok színe előtt szóltál, miként írva van: A pap ajkának kell a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert ő a Seregek Urának követe (Mal 2, 7). Nincs helye a tévedésnek, nincs helye a tagadásnak: Isten követe az, aki Krisztus országát és az örök életet hirdeti. Ne külseje szerint értékeld, hanem küldetése szerint. Azt nézd, amit neked juttatott; mérlegeld, mit tett, és ismerd fel méltóságát. Beléptél tehát, hogy ellenséged elé állj; elhatároztad, hogy nyíltan ellene mondasz neki; kelet felé fordulsz: aki ugyanis ellene fordult az ördögnek, az Krisztushoz fordul, ránéz bizakodó tekintettel. 

2014.07.13. vasárnap

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.13. vasárnap

Szakemberek sokszor emlegetik, hogy teljesen megváltozott földünk időjárása. Életem nyolc évtizedes időtartama alatt évtizedekig az időjárás télen hóval, viharokkal, sokszor csikorgó hideggel köszöntött ránk. Tavasszal elolvadt a hó, zöldült a rét, kezdett nyílni a hóvirág és az ibolya, pattantak a gyümölcsfák rügyei, virágba borultak a gyümölcsösök. Érni kezdett a májusi cseresznye, a meggy, megnőtt a gabona, fejlődött a kalász, éledt a remény, lesz friss kenyerünk és kalácsunk. Elérkezett az aratás, cséplés ideje és az első hálaadó ima Istennek: padláson nyugszik a kenyérgabona. A közeledő ősz a többi termény tető alá mentésének és a szüretnek az ideje volt. A gazdák értették,mit jelent a kétezer hétszáz éves izajási üzenet: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz az én szavammal is, amely ajkamról fakad: Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (Iz 55,10-11) Isten tudta, hogy a kora reggel ébredő család minden tagja őszinte szívvel köszönti Őt: Adjon Isten jó reggelt! Váljék egészségedre az éjszakai nyugodalom! A hajnali harangszóra csendben mondta minden felnőtt az Úrangyala imát. A munkába induló kocsin előbb imaszó hallatszott: Jézus segíts! Aztán pattant az ostor sudara a levegőbe, és indult a mezőre, szőlőbe az örök-új Ádám és Éva, amint a teremtés elején megparancsolta az Úr: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze” (Ter 2,15) Lehetett bizalma Isten áldásában, mert a vasárnapja Istennek szentelt nap volt. A templomban mindenki a szokott helyén állt, zengett az orgona, szárnyalt az ének, és őszintén térdelt Megváltója áldozata jelenvalóvá tételekor. Ha hosszabb ideig tartó szárazság volt, nemcsak a föld művelője aggódott és fohászkodott újabb jótékony esőért„Perzsel a nap, száraz a föld: ez, ha így lesz, elveszünk. Gyászruhát ölt minden ember: Isten, adj esőt nekünk!”A földkerekségen sok-minden nagyon megváltozott.Talán a hatvanas években falusi plébános koromban a termelőszövetkezet elnöke kéréssel fordult hozz hozzám: Plébános úr! Elszárad minden növény! Imádkozzon az esőért. Együtt érző szívvel, de lelkipásztori szóval válaszoltam. Szívesen imádkozom esőért, de ha a fölséges Isten megkérdezi tőlem: fiam, honnan tudod, hogy a szövetkezetnek esőre van szüksége? Az elnök még nem szólt nekem. Ez igaz, felelte. Ez bizony nagy kár, fejeztem be a beszélgetésünket.