A év január 7. kedd

„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van” 

Az igazság és a szeretet Isten Országának alapja. A levélrészletben János apostol az igazság egyik nagyon fontos tárgyát említette: Jézus Krisztus az Atya küldötteként jött a földre, hogy minket, embereket testvéreivé fogadjon, az Atya fogadott gyermekeivé tegyen, és saját társörököseivé avasson a mennyországban. Mi ezt tudjuk, hisszük, bennünk tehát az Isten Lelke él. (1Jn 4-6) Ma az apostol a másik fontos alapról, a szeretetről szól: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent, mert Isten a szeretet”. Ez a felszólítás Isten Országában szinte feleslegesnek tűnik. Az egymás szeretete ugyanis szívünkbe oltott ajándék. Legszebb példája az ember teremtésének leírása: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,27-28) A boldog, szeretettől áradó család képe ez. „Elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(Ter 2,24) Mindezt úgy tudja igazán érteni és felelősen egész életében gyakorolni az ember, ha Istent igazán ismeri:„Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet” (8) Sokan úgy vélik, hogy a szeretet Isten részéről magától értődően könnyű ügy. Viszont az apostol rámutat, hogy a szeretet Istenben és emberben nagyon sok áldozatot követel: „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk” (9). Jézus küldetése véres szenvedést jelentett, iszonyú megaláztatásokat és borzalmas kereszthalált. Neki meg kellett halnia, hogy mi örökké élhessünk, mégpedig a leggyönyörűbb környezetben, a mennyországban. Ezt tartotta Jézus szem előtt: „Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is”. (Jn 12,24-26)„Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért” (1Jn 4,10) Isten tehát ebben is megelőzött és ma és mindenkor megelőz minket. De végre nekünk is bizonyítanunk kellene, hogy igyekszünk mi is mindent megtenni, hogy önzetlen szeretetre törekszünk Isten és egymás iránt.

Zsolozsma 3.

Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből 

Aki értünk jött e világra, azt akarja, hogy megismerjük őt

Jóllehet az Úr megtestesülésének a titkában mindig világosan meg lehet látni istenségének jeleit, a mai nap mégis többféle módon mutatja be és tárja elénk azt, hogy Isten emberi testben jött el hozzánk. Bemutatja, nehogy a mindig sötétségbe burkolódzó halandóság tudatlansága miatt elveszítsük annak megtartását és birtoklását, amire egyedül a kegyelem tett érdemessé. Mert, ha értünk akart megszületni, nem akart előttünk ismeretlen maradni, és ezért úgy mutatja meg nekünk magát, hogy isteni jóságának nagy titka ne legyen alkalom egy nagy tévedésre. Akit tündöklő csillagként keresett a napkeleti bölcs, azt ma bölcsőben sírdogáló kisdedként találta meg. Ma pólyában a bölcs csodálja, világosan felismerve azt, akit oly sokáig kellett keresnie homályban a csillagok közt. Amit a napkeleti bölcs ma itt lát, az lelke mélyéig ámulatba ejti. Látja földön az eget, égben a földet, Istenben az embert, emberben az Istent, és parányi testbe zárva azt, akit az egész világ sem képes befogadni. S ezt látva már hisz és nem töpreng rajta, majd pedig titkos értelmű ajándékaival megvallja: tömjénnel az Istent, arannyal a királyt, mirhával azt, akinek majd meg kell halnia. Így hát a pogány, aki utolsó volt, elsővé lett, hiszen pogány bölcsek hite szentelte meg akkor előre a pogányok hitét. Ma Krisztus a Jordán folyó medrébe lépett, hogy lemossa a világ bűnét, hiszen ezért jött ő e világra, amint maga János is tanúsítja: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. (Jn 1, 29). Ma a szolga fogadja Urát, az ember Istent, János Krisztust; fogadja, hogy bocsánatot nyerjen, és nem azért, hogy bocsánatot adjon. Ma, miként a Próféta mondja: Az Úr szava zúg a vizek árján (Zsolt 28, 3) Miféle szó ez? Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik (Mt 3, 17).Ma a Szentlélek galamb képében ott lebeg a vizek felett; miként az a másik galamb Noénak tudomására hozta, hogy a vízözön elvonult a világról, úgy most ennek a galambnak megjelenése jelezze, hogy véget ért a világ szüntelen hajótörése. Az csupán egy gallyacskát hozott a régi olajfáról, ez viszont egy új kenet egész bőségét önti az Engedelmesnek fejére, hogy beteljesítse azt, amit a Próféta előre megmondott: Ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid közül (Zsolt 44, 8) Ma tette Krisztus az első csodáját, amikor a vizet borrá változtatta. Csakhogy ezt a vizet a vér titkára kell értenünk, hogy Krisztus testének serlegéből nyújtson színtiszta italt a szomjazóknak, és így valóra váltsa a Próféta szavát: Színültig teli serlegem kicsordult (Zsolt 22, 5).

Vízkereszt utáni idő 2014.01.07. kedd

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.07. kedd Vízkereszt utáni idő

„Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg a színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük. Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében és szeressük egymást parancsa szerint. Aki teljesíti parancsait, Istenben marad, és Isten is őbenne. Azt hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott.” (1Jn 18-24) 

Nagy öröm olvasni a „tanítványtól, akit szeretett Jézus”, hogy nincs szükségünk sem írásban, sem szóban kifejezni szeretetünk tényét, hanem a szívünkbe kell nézzünk: miről tanúskodik őszintén a szívünk, az istenadta lelkiismeretünk. Amikor úgy érezzük, hogy az Atya szentháromságos szeretete, a mindenét fenntartás nélkül megosztó szeretet él bennünk is, és a megváltásért minden emberért kereszthalált vállaló Jézust utánozzuk mi is, akkor a szeretet kisebb tényeit sem kell bizonygatnunk. Ez a szeretet a mi szeretetünknek igazán megnyugtató bizonyítványa.A mai liturgiában szereplő karácsonyi örömhöz is János evangélista gondolatai juttatnak el minket. „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert az Isten szeretet”. (4,7-8) Hemzsegnek az új vallások, nemcsak nálunk, hanem szerte a világon is. Híveket toboroznak a katolikusok közül is. Az érvük: ők mennyire szeretik az Istent, minden nap olvassák az ószövetségi Bibliát. Felmondanak belőle egy szakaszt, amit megtanultattak velük, de ha Jézusról érdeklődöm, megakad a lelkes beszélgetés. A Szentlélek ismeretlen előttük. Miért tagadják a Szentháromságot? Nekik a Biblia csak az Ószövetség könyveit jelenti. Az Ószövetség bár többször is említést tesz róla, nem ismeri az Újszövetséget. Egyik ilyen jövendölést Jeremiás prófétánál olvassuk: „íme, jönnek napok,mondja az Úr, amikor újszövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetséget ugyanis megszegték, holott én uruk voltam ,mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok, mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek”. (Jer, 31,31-33) A zsidóknak adott szövetség Mózes közvetítésével, tehenek vérének széthintésével történt idegen földön, a Sínai hegy lábánál. Az is drága, mert élő állatot kellett leölni. Az újszövetséget viszont Isten megtestesült Fia, Jézus Krisztus kötötte Jeruzsálemben a szenvedése előtti estén, az utolsó vacsorán, amellyel az ezerkettőszáz-nyolcvan évig érvényben volt bárány-vacsorák sorát lezárta, és a saját istenemberi vérében kötött meg az akkor megalapított újszövetség népével. Megették a sült bárány húsát, ettek hozzá kovásztalan búzakenyeret. Ezután Jézus a maradék kenyérből kezébe vett egy szeletet: „Hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a (harmadik) kelyhet is és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak’”. (Lk 22,19-20) „Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül”. (1Jn 4,9-10) A hitetlenek rettegnek ettől a végtelen szeretettől, nekünk pedig kimondhatatlan örömet jelent. 

URUNK MEGJELENÉSE

A mai ünnepnek is csodálatos, mély jelentősége van. A csillag az égen jelenti azt az égi világosságot, mely a magasból jön, hogy a mélységekbe vezessen. Az a csillag, mely besugároz egy világot, jelenti az evangéliumot s missziójának határtalanságát; a három napkeleti bölcs pedig képviseli a nemzeteket, melyek az isteni Megváltónak hozományát képezik. Mikor ezt a három bölcset a jászol előtt térdelni látjuk, el kell gondolnunk, hogy ez a katholikus egyház, a «regnum Dei» csírájában, magvában, «simile grano sinapis», mely később terebélyes fává nő; bemutatott hódolatuk pedig az imádás, odaadás, amellyel a szívek viszonozni fogják az isteni Megváltó szeretetét.

(PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 67. old.)

Zsolozsma 2.

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Az Úr az egész földön kinyilatkoztatta üdvösségét

Az irgalmas, gondviselő Isten elhatározta, hogy az idők teljességében segítségére jön a romlásba jutott világnak. Krisztusban előre elhatározta minden nép megszabadítását. Belőlük ígért egykor Ábrahámnak, a szent pátriárkának megszámlálhatatlan ivadékot, akik tőle nem test szerint, hanem hite termékenységéből származnak. Ezért hasonlította őket az ég csillagaihoz, hogy az összes nemzet atyjától ne földi, hanem mennyei utódokat reméljenek. Lépjen, lépjen csak be a pogányság egész sokasága az ősatyák családjába, és az Ábrahám Ivadékának adott áldást – amelyet a test szerinti gyermekek elutasítottak – az ígéret fiai kapják meg! A három bölcs személyében az összes nemzet imádja a mindenség Alkotóját! Legyen ismert az Isten nemcsak Júdeában, hanem az egész földön, hogy mindenütt Izraelben nagy legyen az ő neve (Zsolt 75, 2) Mi tehát, szeretteim, akik már jártasak vagyunk az isteni kegyelem titkaiban, lelki örvendezéssel ünnepeljük zsengéink napját és a pogányok meghívásának kezdetét! Adjunk hálát az irgalmas Istennek, aki – az Apostol szerint – arra méltatott minket, hogy részünk legyen a szentek fényességében. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és helyet adott nekünk szeretett Fia országában (Kol 1, 12-13). Hiszen már Izajás próféta így jövendölte meg: A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad (Iz 9, 1). Ugyancsak ő mondja róluk Istenhez beszélve: A nemzetek, amelyek nem ismertek téged, segítségül hívnak, és a népek, amelyek nem tudtak rólad, hozzád menekülnek (Iz 55, 5).Ezt a napot Ábrahám látta és örvendezett (Jn 8, 56), mert felismerte, hogy az ő hitének gyermekei nyernek majd áldást utódában, Krisztusban. Hitével előre látta, hogy így nemzetek atyja lesz és magasztalta az Istent: meg volt győződve, hogy Isten elég hatalmas ígéretének beváltására (Róm 4, 20-21). Ezt a napot énekelte meg Dávid a zsoltárokban: Térjen hozzád minden nemzet, melyet csak alkottál, boruljanak le előtted, Uram, és magasztalják nevedet (Zsolt 85, 9)És másutt:Megmutatta szabadító hatalmát, és kinyilatkoztatta igazságosságát a nemzeteknek (Zsolt 97, 2).Mindezt abban látjuk megvalósulni, hogy az Úr messze vidékről meghívta a három bölcset, és csillag által vezette őket, hogy megismerjék és imádják az ég és föld Királyát. A csillag buzdít minket is, hogy töltsük be azt a szolgálatot, amelyet ő teljesített: lehetőségeink szerint szolgáljuk azt a kegyelmet, amely mindnyájunkat Krisztushoz hív. Szeretteim! Ebben a törekvésben segítenetek kell egymást! Tündököljetek tehát a világosság fiaiként, mert Isten országába az igaz hit és a jócselekedetek által lehet eljutni; a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki az Atyaistennel és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen. 

2014.01.06. hétfő Vízkereszt

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.06. hétfő Vízkereszt

„A pogányok is társörökösök"

A mai nagy ünnep központi témája: Szent Pál apostol örömmel írja az efezusiakhoz: „Testvéreim! Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem. Kinyilatkoztatásból megismertem Krisztus titkát, amelyről korábban nem tudtak az emberek, de most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta. E szerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei az ígéreteknek” (Ef 3,2-3.5)Amikor a hazáját és nemzetét vélte szolgálni Saul, nagyon féltette a kiváltságaikat azoktól, akik nem Ábrahám leszármazottai voltak. Pedig ez a féltékenység teljesen jogtalan volt. A zsidók ősapja, Ábrahám, maga is bálványimádó volt hatvan éves koráig. Isten kiválasztotta őt, hitet adott neki az egy Istenben, megáldotta őt, jövendő utódait, mindenkit, aki maga is áldja Ábrahámot. Ezzel áldottá tette az Ószövetség idejét. Ezt a kiváltságos áldást végül kiterjesztette maga a fölséges Isten minden népre ezzel a záradékkal: „Tebenned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Ezzel az áldással Saulnak találkoznia kellett ifjú korában. Ha mégis azt hangoztatja a fenti levélrészletben, hogy ő külön kinyilatkoztatást kapott arról, hogy a pogányok is részesülnek az evangélium áldásaiban, akkor arra érthetjük, hogy Jézus a damaszkuszi tanítvány,Ananiás által üzente neki: „Választott edényem ő nékem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt”. (ApCsel 9.15) Ábrahám nyomán Izajás próféta is beszél arról a boldog korról, amikor Jeruzsálem fölött új világosság ragyog majd föl: Isten új fényét látja ő is, mint Bálám próféta mondta Moáb királyának füle hallatára: „Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből”. (Szám 24,17) Amikor a Megváltó földre érkezik, „Kelj föl, és tündökölj Jeruzsálem, mert elérkezett a világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted. Népek jönnek világosságodhoz, királyok a benned támadt fényességhez. Hordozd körül tekintetedet, és lásd, mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, és leányaidat karon fogva hozzák”. (Iz 60,1-4) A mai evangélium pedig ezt a beteljesült örömöt mondja el nekünk: „Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte”. (Mt 2,1-3) Jeruzsálem elfeledte Mózes írását, a másnap reggelt átaludták nem látva az újra felfénylett keleti csillag ragyogását. A legtöbbjük ma sem ismeri. Népünk Istennek legyen hála, jól ismerte és ma is ismeri. Hiszünk ennek a csillagnak.

Zsolozsma 1.

Szent Ágoston püspök beszédeiből 

Az Ige szemlélése fogja majd betölteni szívünket

Ki az az ember, aki a bölcsesség és tudomány Krisztusban elrejtett és teste szegényességével eltakart összes kincseit ismeri? Mert ő — noha gazdag volt — értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok (vö. 2 Kor 8, 9). Midőn ugyanis halandóságba öltözött, és megszüntette a halált, szegénységben mutatta meg magát: de mérhetetlen gazdagságot ígért, és amit megszerzett, azt el nem veszíti. Milyen végtelen az ő édessége, melyet elrejt azok elől, akik félnek tőle, de beteljesít azokban, akik remélnek benne. Mert tudásunk csak töredékes, míg el nem jön a beteljesedés. Hogy ennek felfogására alkalmasak legyünk: ő, aki isteni mivoltában az Atyával egyenlő, a szolga alakjában hasonló lett hozzánk, Isten hasonlóságára alakít át minket: Isten egyszülött fia Emberfiává lett, hogy az emberek fiainak sokaságát Isten gyermekeivé tegye; és a szolga látható alakja által nevelt szolgákat gyermekké tökéletesíti az isteni mivolt meglátására. Most ugyanis Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van (1 Jn 3, 2). Mert mire valók a bölcsesség és tudomány ajándékai, ezek az isteni kincsek, ha nem arra, hogy nekünk elegendők legyenek? És mire az édesség e sokasága, ha nem azért, hogy betöltsön minket? Mutasd meg tehát nekünk az Atyát, és az elég lesz nekünk (Jn 14, 8).Az egyik zsoltárban valaki közülünk vagy bennünk vagy helyettünk azt mondja neki: Eltelek, ha megjelenik dicsőséged (vö. Zsolt 16, 15). Ő pedig egy az Atyával; és aki látja őt, az látja az Atyát is. Tehát ő a Seregek Ura, Ő a dicsőség királya! (Zsolt 23, 10). Maga felé fordít bennünket, megmutatja nekünk arcát; és megmenekülünk, betelünk, és ez elég nekünk. Addig, amíg ez meg nem történik, amíg meg nem mutatja majd nekünk, ami elegendő nekünk, amíg nem isszuk őt, az élet forrását, és be nem telünk, miközben a hitben járva tőle távol zarándoklunk, míg éhezzük és szomjazzuk az igazságot, és Isten arcának szépsége után kimondhatatlan lobogással vágyakozunk, addig a szolga alakjában való megszületését áhítatos engedelmességgel ünnepeljük. Még nem vagyunk képesek szemlélni azt, aki az Atyától a hajnalcsillag előtt született, de keressük fel azt, akit a Szűz az éjszaka óráiban szült e világra. Még nem fogjuk fel, hogy neve fennmarad, amíg a nap ragyog (Zsolt 71, 17) de felismerjük, hogy az égen vert sátort (Zsolt 18,6)Amíg nem láthatjuk együtt az Egyetlen örökkévalót az Atyában, addig emlékezzünk meg a nászházból kilépő Vőlegényről (Zsolt 18,6)Amíg nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az Atya vendégei legyünk, addig ismerjük fel a mi Urunk, Jézus Krisztus jászolát.