Advent 1. hete csütörtök

Advent 1. hete csütörtök 

„Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram. Uram! Megy be a mennyek országába!" 

Jézus történetisége szentírási alapon a zsoltárok könyvében található: Szólt az úr az én uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Hatalmas jogarodat kinyújtja az úr Sionból: uralkodj ellenségeid között! Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében: a hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged. Megesküdött az úr es nem bánja meg: pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint. (Zsolt 110.1-4) Az Atyaisten örökkön örökké van. Istenségének kifejezése az a név, amelyet Mózes kérdésére: Ki vagy, Uram? - válaszolt: „Én vagyok atyáid Istene. Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene". (Kiv 3,6) Majd amikor Mózes az Úr nevét kérdezi, így válaszol: „Én vagyok az, aki vagyok". (14) Vagyis: Én nem keletkeztem, nem változtam, nem voltam, nem leszek másként: időn kívül vagyok. Fiáról pedig azért mondja az idézett zsoltárban: „a hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged", nehogy emberi születésre gondoljon valaki. Tehát a csillagvilág és bármi más megteremtése előtt isteni születéssel született a Fiú. „Született, de nem teremtmény” Amikor valaki meggondolatlanul kikezdi Jézus Krisztus történelmi létét, és valami emberi elképzelés szüleményének vélve hamis úrnak gondolja, azzal nemcsak őt bántja meg, hanem az Isten első személyét, az örök Istenatyát is. Ezt fejezi ki Jézus a mai evangéliumban: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! Megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van". (Mt 7,21) Ne feledjük el azt a gondolatot sem, hogy az angyalok egy része nem tehette a lábát a mennyországba, mert a megtestesült Fiút nem akarta imádni. Mi viszont úgy is érthetjük Jézus szavait, hogy már Isten földi egyházába sem léphet be, aki valami kitalált Emberfiának vallja Őt. Jézus nagy beszédét záró gondolata érthető: „Mert minden ki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapját sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, zúgtak a szelek, és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása". (24-27) Jézus története nemcsak igaz, hanem Jézus maga az igazság. A tét pedig az örök üdvösség.

Krisztus a mindenség Királya VI.

Krisztus a mindenség Királya

elmélkedés hatodik rész

A nagy kérdésre, amit Jézus az apostoloknak föltett: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok? Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt”. (Mt 16,15-18) Amikor azonban arról kezd beszélni az Úr, hogy Jeruzsálembe kell mennie és a zsidó vezetőktől sokat kell szenvednie, Péter rémülten válaszol: „Isten ments, Uram! Ilyesmi nem történhet veled. Megfordult és rászólt: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak” (22b-23) Jézus tehát elismétli az Atya akaratát, hogy az embereket az Egyszülött Fia szenvedései és kereszthalála által váltja meg. Még a kijelölt főapostolnak sem szabad másként gondolkodnia. Jézus földi életének részleteire Máté evangéliuma hívja fel a figyelmet úgy, hogy egyben a világ végére is figyelteti hallgatóit, és minket, mostani olvasóit. Az Úr mindent megtett, hogy az emberiséget megváltsa. Megváltói szenvedése és halála is úgy megy majd végbe, ahogy addig a messiási küldetése is történt. „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják. Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. Mindamellett megállapodtak: Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép közt (26,3-5) Jézus közben Betániában a leprás Simon házában vacsorázott. „Egy asszony alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: Mire való ez a pazarlás? Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani. Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett” (7-13) Ideilleszkedik Júdás apostol szörnyű tette: „Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás elment a főpapokhoz, és azt kérdezte tőlük: Mit adtok nekem, ha kezetekbe adom? Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik” (14-16) Jézus előre megmondja, hogy a megváltói szenvedés és halál akkora megaláztatás lesz, hogy a tanítványai sem, az életében neki szolgáló asszonyok sem adják meg neki a koldusnak is kijáró végtisztességet. Az öreg Nikodémus és a fővárosba költözött Arimateai József tetemes mennyiségű illatszert vettek és vitték a halotti lepedőjére (a turini lepel hirdeti), a Királyok Királya ezt sem nem felejti el. Az utolsó vacsora a zsidó nép ószövetségi szolgálatának bezárása és az újszövetségnek megkötése volt. „Igen, jönnek napok, mondja az Úr, amikor újszövetséget kötök Izrael házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetséget ugyanis megszegték, holott én uruk voltam, mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek, azok a napok mondja az Úr. Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek” (Jer, 31,31-33) Jézusra várt az újszövetség megkötése, nem szarvasmarhák vérével, hanem Jézus saját vérével, eltörölhetetlenül, megváltoztathatatlanul.

Advent 1. hete szerda

Advent 1. hete szerda

„Ti adjatok nekik enni!"

Elgondolkodtató Jézus minden megnyilatkozása. Az különlegesen szembeötlő, miért volt szükséges az Úr szerint egymás után két csodálatos kenyérszaporításra? Az első esetben is, a másodikban is ugyanazt hangsúlyozta az Úr apostolainak: „Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton" (Mt 15,32)(vö. Jn 6,6) Mindegyik esetben azt sugalmazta, hogy neki és tanítványainak kell ennivalóról gondoskodniuk, nem a kenyérboltok a probléma megoldói. Az első kenyérszaporítás után Jézus részint szóban a kafarnaumi zsinagógában mutatott rá az igazán fontos célra: azt akarta jelezni, hogy isteni hatalmával: a hívek lelki éhségét, a jóra való készség állandó hiányát akarja betölteni egy égből szállott kenyérrel, saját testének és vérének táplálékával. Erre van hatalma: testének anyagát épp úgy tudja szaporítani az emberek számának megfelelően, mint ahogy testének súlyát is el tudja venni: ezt a vízen való járásával jelezte. Az előző napon jóllakatottak többsége nem értette. Folyton csak a természetes táplálék gondja ösztönözte őket vitájuk folytatásában, hogy megértessék Jézussal, az ószövetségi negyven éves vándorlás alatt Isten mannával és fürjekkel segített az állandó kenyérgondon, de most Isten erre nem gondol. Jézus válasza erre az volt, hogy Isten a gabona termésével, amit ugyancsak Isten megújuló jósága biztosít évről évre, adja a finom kenyeret, így a probléma megoldódik, a lelki energiákra nagyobb szükség van, ő ezt orvosolja mennyei kenyerével. A későbbiekben viszont mintha erre a fel-felmerülő gondra is állandóan odafigyelne: a világtörténelem egyre félelmetesebben igazolja Jézus előrelátását. Amikor már nemcsak a távoli vidékek éhségéről hallunk, nemcsak az riogatja a tisztességes hívőket, hogy naponta harmincötezer gyerek hal éhen szere a világban, ma már tényként olvasunk arról, hogy hány magyar kisgyerek fekszik le esténként éhesen és sírja álomba magát. Az is tény, hogy hárommillió magyar testvérünk él a szegénységi küszöb alatt. Ez a második csodálatos kenyérszaporítás mintha arra akarná figyelmeztetni Jézus mindenkori tanítványait, hogy Isten számít ránk a segítésben, és ezt a szolgálatot teszi a maga isteni módján igazán hatékonnyá. Amikor a XIX. században az ipari forradalom miatt erősen megváltoztak a szociális viszonyok, és erre kerestek istentelen, sőt istenellenes megoldásokat, XIII. Leó pápa ekkor írta meg az első katolikus szociális enciklikát, és rakta le a katolikus szociális tanítás alapjait. (Rerum novarum) Negyven év múlva ezt a tanítást XI. Pius pápa időszerűen fejlesztette tovább. 1961-ben XXIII. János pápa már a földmunkások szociális gondjaira terelte a figyelmet és nyújtott megoldási szempontokat. Enciklikáját jó haszonnal forgathatnák hazánk mezőgazdaságának rendbetétele során.

Adventre készülünk V.

Adventre készülünk 

Elmélkedés ötödik, befejező rész

„Hadd, tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek” 

Tanítani az tud, aki ismeri az adott anyagot, van készsége, akarata annak átadására, megértetésére. Aki megjárta az útvesztőket, sikerült belőlük kikeveredni, megérti, és segíteni tudja azokat, akik most tévelyegnek. Dávid jól ismerte Isten tanítását, elvárásait a hit és erkölcs dolgaiban. Aztán több ízben maga is megtapasztalta, hogy mennyire esendő az ember, milyen nagyon rászorul Istenhívó és gyógyító kegyelmeire. Ezért kéri ezt a nagy kegyet Istentől, hogy ha már ő nem tudott elég okos lenni és más kárából tanulni, legalább most, bűneitől megszabadulva más bűnösöket taníthasson a javulás módjára: vissza kell térni Istenhez, egyedül Ő tud megbocsátani és maradéktalanul helyre hozni mindent. A vért az ő idejében ruháról lehetetlen volt lemosni. Ha rászáradt az ember bőrére, még onnan is nehéz volt eltávolítani. A lélek szennyét, a bűnt ember nem tüntethette el. Ezért kéri az Urat: „Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!” (18) Nem igazságosságot említ, hiszen akkor saját fejére méltó büntetést kellene követelnie, ami megjár az elkövetett bűnért, hanem igazságot, amire Isten maga tanítja az embert, hogy Ő igazán szereti a bűnöst, és kész neki szívből megbocsátani. Ezt az isteni igazságot szeretné tehát hirdetni nem csendes suttogással, hanem hangos és ujjongó szóval. Annak, aki maga is részese a bocsánatnak, jobban hisznek a bűnnel terhelt és a bűntől szabadulni vágyó emberek. Dávid másutt is kimondja, hogy az ószövetségi áldozatokat nem akarja Isten (Zsolt 40,7) a 18. versben hangsúlyozza, hogy „a töredelmes lélek áldozat Istennek” A zsoltár végén a következő sorokat olvashatjuk: „Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban. Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra”. (51, 21) Ez a megfogalmazás ellentétes Dávid lelkületével. Az újszövetségi hitünk kifejezetten tanítja, hogy az Újszövetség megkötésével megszűnt az Ószövetség, hiába erőlködtek az ószövetségi papok és hívek a régi áldozatokkal, Jézus keresztáldozata megtörtént, egyedül ez az Istennek tetsző áldozat, amit Jézus parancsa szerint az Egyház papjai által szentmise formájában napról-napra bemutat. Minden alkalommal megismételjük Jézus szavait: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amely értetek kiontatok” (Lk 22, 19-20) 

Krisztus a mindenség Királya V.

Krisztus a mindenség Királya

elmélkedés ötödik rész

Amint Péter megvallotta, hogy Jézus az élő Isten Fia, az Úr azonnal hozzá fűzte ennek a küldetésnek legfontosabb üzenetét: „Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled. Megfordult és rászólt: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak” (Mt 16,21-23) Később még kétszer meg kell ismételnie ezt a fontos üzenetet. Az első tájékoztatója után hozzáfűzte, hogy mindenkinek föl kell vennie a saját keresztjét és úgy kell követnie Őt. Péter megdöbbenéséből és Jézus megjegyzéséből érezhetjük ennek a közlésnek fontosságát. Az Úr talán azt is jelezni akarta, hogy alapítandó Egyháza hosszú ideig nem mondja ki programszerűen, hogy ezt a fontos közlendőt nemcsak húsvét ünnepével kell hangoztatni, hanem egy óriási győzelem ünneplésével is: 1925-ben történik meg ez a fontos tény. Jézus tehát megalapozza a küldetését. Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit, tanúsítja Keresztelő János. Örül annak, hogy Jézus felkeresi őt és megkeresztelkedik nála a Jordán vízében. Ezután Jézust nemcsak ő, hanem a Szentháromság igazolja: A szelíd galamb alakban föléje szálló és fölötte lebegő Szentlélek (Jn 1,32-34) és a megnyíló égből tanúskodó Atya hangja: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,17) A megváltás lényege az első perctől kezdve ez: Az Atya küldi és feláldozza Fiát, a Fiú eljön és alázattal feláldozza emberi életét, a Szentlélek pedig a megtért, az Isten szeretetét magába visszafogadó ember ingyen kapja az üdvösséget. Ez az, amit a sátán gőgje a paradicsomkertben sem bírt már nézni: Isten mindent ingyen adott az embernek, míg Ő csak mindent elvenni tud, mert „szegény ördög”, adnia nincs miből. Főleg ez bosszantotta Éva és Ádám bűnbeejtésekor. Hazudott nekik: „Isten jól tudja, hogy amely napon abból (a tiltott fa gyümölcséből) esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” (A sátán semmit nem adott. Igaza van Madách Imrének, aki a lényeget így fogalmazza meg a két tiltott fára mutatva:„Fukar kezekkel mérsz, de hát nagy Úr vagy. De hol a hazugság lábát megveti, világodat meg fogja dönteni”/ Az ember tragédiája /) Jézust ugyanezzel kísérti. Főleg a harmadik próbálkozása árulkodik erről: Jézust „végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. Ezt mind neked adom, mondta, ha leborulva imádsz engem. Jézus elutasította: Távozz, ördög! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj! Erre elhagyta az ördög, és angyalok jöttek a szolgálatára”. (Mt 4,8-11) Azóta is szemtelen a sátán, rendületlenül hazudja: a hegyekben lapul a drágakő, ami mind az enyém, és annak adom, akinek akarom. Ott vannak a nemesfémlelőhelyek, az is mind az enyém. Bár a szegény gyerek is tudja: Ki mit csinál, az az övé. Mit csinált az ördög? Tengernyi bajt, csinálja folytatólagosan. Hazudik orcátlanul, bajt kever és az embereket magához ragadja. Mi bosszantja igazán? Hogy a Felséges Szentháromság ingyen adja a bűnbocsánatot. Ezért gyűlöli a katolikus Egyházat is. Ezért volt nehéz Jézus harca akkor, amikor a földön járt-kelt, és ma is nehéz dolga van, fogjuk látni a következő oldalak segítségével. Az igazság és a szeretet legyőzhetetlen. 

Böjte Csaba: Adventi üzenet

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg.

Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk!

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan.

A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból.

Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal.

Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel, Csaba testvér

Advent 1 hete kedd

Advent 1 hete kedd

„Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből" 

Amikor Isten elvetette Sault, Izrael királyát, azt parancsolta Sámuel prófétának: „Gyere, hadd küldjelek el a betlehemi Izájhoz (Jessze), akinek a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt" (1Sám 16,1) Jessze Sámuel elé vezette sorban hét szép szál fiát, de egyik sem kellett Istennek. Haza kellett hívnia legfiatalabb fiát, Dávidot. Amint belépett a házba, Isten azt mondta Sámuelnek: „Kelj fel, kend fel, mert ő az! Erre Sámuel vette az olajos szarut, és felkente őt testvérei közepette" (12-13) Isten öreg korában megígérte neki: „Állandó lesz házad és királyságod színem előtt mindörökké, és szilárd lesz trónod mindenkor". (2Sám 7,16) Dávid háza négyszáz évig adott királyokat Izrael népének. Aztán hatszáz év múlt el Jeruzsálem pusztulása után, amikor a zsidók más népek adófizetői voltak. Földi királyság nem is alakulhatott meg, mert a Római Birodalom keretében éltek, amikor „Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal és így szólt: Üdvözlégy kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Őt zavarba hozta ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége" (Lk 1,26-33) Jessze ezer éves törzsöke és gyökere most nem a természet rendje, hanem a kegyelem szerint kezd újra élni. Az egykor királlyá kent Dávid késői unokája kegyelemmel teljesen megkapja Istentől a legnagyobb kegyelmet: az ősszülőknek megígért sátántipró Messiást Ő foganhatja a Szentlélektől, és Ő adhatja az emberi nemnek Megváltóul. Izajás hét és félszáz éves jövendölése teljesült. A minket megváltani közénk érkezett Emberfia kilenc hónapos időre elrejtőzik a külvilág elől a legszentebb, élő frigyszekrénybe. Édesanyja viszi szíve alatt Ein-Karimba jövendő előfutárát megszentelni kegyelemmel, és előre jelezni, hogy ez a megváltói küldetés a földi élet és a megváltói halál gyümölcsével gazdagodva egykor majd mindenkinek fellelhető kincse lesz a katolikus templomok oltárán. Évi háromszázhatvanöt napos, egyenként huszonnégy órás készenlétben várja majd Jessze törzsökének és gyökerének vesszeje, sarja, hogy mindenkit megszenteljen, boldogítson, aki hozzá fohászkodik irgalomért. El tudjátok képzelni, katolikus testvéreim, mekkora ajándék a szentmisében, szentáldozásban, szentségimádásban? Ne keresgéljünk őszinte minősítést a másfél milliárdnyi katolikus ember magatartására, hogy ezt a csalhatatlan tudást, ingyenes segélyszolgálatot alig használja ki. Az emberiség ötmilliárdját ugyan ez a szégyen nem éri, hiszen nekik fogalmuk sincs arról, mit vesztenek el egész életük folyamán. Mi, pénztelenül csak sírni tudunk tönkrevert egészségügyünkön? Ragadjuk meg legalább ezt a sokkal többet érő isteni ajándékot.