271. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.07.08. hétfő

Krisztus jelenléte, az Egyház misztériuma

Jézus sokat imádkozott az utolsó vacsorán azért, hogy a tanítványai egy legyenek, ahogyan Ő és az Atya is egy. Az isteni személyek egysége gondolkodásban és akarásban természetesnek mutatkozik a maguk szentháromságos benső életében, hiszen ugyanazzal az egyetlen végtelen értelemmel rendelkeznek és azzal az egyetlen végtelen akarattal akarnak, ami az istenséget, más szóval az isteni természetet jelenti. Egészen más a helyzet az értelmes teremtményekben. Az ő értelmük nagyon is véges. A valóságnak csak részletét ismeri meg, csak azt érti. Ezért ha ketten vagy többen vannak együtt Jézus hívei, nem olyan egyszerű dolog egyetérteni, hiszen ki tudja, a másik értelme a megismerendő valóság melyik csücskénél tart, és azt milyen pontosan ismeri. Ezért olyan óriási ajándék, amit Jézus kifejezetten ígért: „Ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Mt 18,19-20) Jézus tehát külön kegyelemmel lép ilyenkor közénk, és teremti meg az egységet gondolatban és akarásban. Most döbbenek rá, miért nem tud nem tízmillió, de két vagy három magyar sem egyetérteni. Mai naptól kezdve meg kell sokszoroznom a magyarok egységéért végzett imámat.

270. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.07.07. vasárnap

Mutassuk meg Krisztust!

Isten kell, de Egyház, templom, papok nem kellenek. Aztán magára, Krisztusra is gyanakodva néznek sokan: Isten kell, de Krisztus nem. Ez mind hibás állásfoglalás. Krisztus az istenséget birtokló Második isteni Személy. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Elválaszthatatlanok. Jézus titokzatos teste az Egyház. „Ő a testnek, az egyháznak a feje” (Kol 1,18) Minden keresztény ennek a krisztusi testnek a tagja, szerves egységben Krisztussal és egymással: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva.” (24-25)Ennek a közösségnek teljes jogú vezetőjévé nevezte ki Jézus Szent Pétert, mielőtt elhagyta volna látható alakban a fiát llegeltesd bárányaimat 1,15-17) Már korábban is erre a tisztségre emelte: „és mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16,18-19) Az Egyház él és élni is fog a világ végéig. Ha nem így lenne, akkor Krisztus súlyos vereséget szenvedne, mert a tekintélye csorbát szenvedve füstté válna. De neki mindig igaza van, mert Ő örök igazság. Ha gond van egyesek fejében az Egyházzal, annak oka az illető gyenge hite, esetleg sértődöttsége. Lehetséges, hogy mi, az Egyház tagjai sem tudjuk igazán megbecsülni a Sziklát, amelyet Krisztus hitelesített. Igyekezzünk az igazság és szeretet alapján állva bizonyságot tenni Krisztus műve mellett!

Úrnapja után XX.

Úrnapja után

Elmélkedéseink során már felfigyelhettünk arra, hogy Isten egy ideig hagyta, hogy az egymás után születő nemzedékek érezzék meg: a teremtő Istentől elszakadt emberiség árva lett, és az élete alapja az istenhit megkérdőjeleződött. A sátán kiforgatta az embernek Istenhez való viszonyát. Minden család, minden egyén maga keresett valami örök biztonságot és azt az Istent, akit ősei elbeszélése alapján egyre halványabban ismert, teljesen elfelejtett. Így süllyedtek az értelmes emberek a bálványimádás útvesztőibe.Ábrahám fontos fordulópont lett az emberiség történetében. Az igaz Istennel való találkozásával kezdődött el az emberiség kiváltása a sátán hatalma alól. Bonyolult élete a sziklaszilárd hit és a több évtizedes gyermektelenség kínjai közt telt el. Izsák születése, neveltetése, az apa utolsó próbatétele fia feláldozásával, mindez bőven olvasható a Bibliában, igyekeztem bőven elemezni. Izsáknak ősei földjéről gondoskodott menyasszonyról, hogy tiszta hitű feleséget kapjon.127 éves korában meghalt hűséges felesége, Izsák édesanyja, Sára. Ábrahám a gyász első napjai után megvásárolt egy darab földet: saját földjébe akarta eltemetni hűséges asszonyát. Megvásárolt tehát egy darab földet, amelyen bőséges hely adódott a barlangokban eltemetni Sárát, aztán a jövendő választott nemzetség halottait. Az Istentől kapott régebbi garanciák mellé ezt a vásárlást gondolta utolsó biztonságnak, hogy ez a temetkezési hely lesz a központja a népe számára megígért örökös országnak, Kánaánnak. A kiszemelt földdarabot a tulajdonosa felajánlotta, hogy Ábrahám, mint köztiszteletben álló családfő Sárát, majd később minden halottját ebbe a földbe temesse, mert a föld ura a jövő időkre is garantálja ezt a lehetőséget. Ám Ábrahám ragaszkodott a föld reális értékének kifizetéséhez. Így volt megnyugtató a jövő biztosítéka. Istentől annak idején az örökös garanciát egy véres áldozattal megkapta, ezt sem hagyhatta valós fizetés nélkül megoldhatónak. Azokat az asszonyokat, akiket Sára halála után még feleségül vett, és gyermekei születtek tőlük, megfelelő ajándékokkal ellátva elküldte Kánaánon kívüli tájakra, hogy ott éljenek, és véletlenül se keveredjenek össze az új választott néppel. (Ter 23)„Ábrahám életkora 175 évet tett ki. Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez. Fiai, Izsák és Izmael, a machpelai barlangban temették el. A hettita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre, azon a telken, amelyet Ábrahám a hettitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét. Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot”. (25,7-11)Izsák negyvenéves volt, amikor feleségül vette Rebekkát, a Paddan-Arámból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette. Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: Ha így áll a dolog, miért élek még? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; az Úr ezt válaszolta: Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak. Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami véres ruha. Ézsaunak (vörös) nevezték. Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak (csalárd) nevezték. A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere. Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt. Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette”. (Ter 25,20-28)

269. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.07.06.szombat

A pap korunk kihívásai között

A papi szolgálat teológiai önazonossága. A pap közvetítő Isten és emberek között. Istentől hozza a kegyelmeket, amelyeket Jézus Krisztus szenvedésével és kereszthalálával kiérdemelt. Nagyon érzékletes módon mutatják ezt a feladatot a szentségek kiszolgáltatásának előírásai: A bérmálás, az átváltoztatás, a bűnbocsánat szentségét, a szentkenet szentségét és az egyházi rend szentségét kiszolgáltatni csak az ő kizárólagos joguk és kötelességük. A keresztség szentségét bizonyos körülmények között az általános papság, és végszükség esetében bárki kiszolgáltathatja. A házasság szentségét a házasulók szolgáltatják ki egymásnak. A plébános vagy megbízottja minősített tanúként van ott és vezeti a szertartást. Második kihívó a mai kulturális környezet. Az a jó és szerencsés eset, ha a pap a saját népe körében teljesítheti papi szolgálatát. Ismeri népe nyelvét, kultúráját, a kereszténység tanítását a legalkalmasabb módon tudja közvetíteni. A magyarok ősi kultúrájukat is sok tekintetben megőrizhették. Ilyen volt a Magyarok Nagyasszonyának tisztelete. Az ősi, nem-keresztény hit tökéletes egyistenhitet vallott. Volt azonban némi lényeges tévedésük: hogy az Istennek van egy ember-lánya, aki a nép napi gondjait viseli szívén. Ez tévedés. Istennek ilyen testi származású lánya nem lehet. Van azonban természete szerinti Fia, aki emberré lett, hogy a népet megválthassa. Ez a megtestesülés egy hús-vér asszony által mehetett csak végbe. Ez Mária, Jézus Édesanyja, aki személyesen ajánlotta fel segítségét, oltalmát a magyaroknak. Géza nagyfejedelem elfogadta. Fia országát végrendeletileg neki adta. Egész állami létünk ezer éven át élvezte hatalmát, jóságát. Más nép fia nehezen érti.

Úrnapja után XIX.

Úrnapja után

Talán rendszertelennek tűnnek a megváltásról szóló elmélkedéseim, mert a Biblia könyveit az Ó- és Újszövetséget látszólag nem sorrendben kommentálom. Szolgáljon mentségemre, hogy Isten örök tervei egy pillanat alatt lettek készen. Isten lényege soha nem változik, nincs benne idő. A földi lények között legmagasabb rendű teremtménye, az ember, esendő. Isten örök terve,hogy szeret engem és nagy szeretettel intézi sorsomat. A Szentírásban viszont váratlan fordulatok találhatók. A teremtés, az embernek Isten gyermekévé fogadása, a szeretet mindent felülmúló áradása, majd ennek a durva visszautasítása az ősbűnnel: kiábrándító, Isten jóságát megcsúfoló tény. Amit tehát Isten nagylelkűen megelőlegezett, elveszett végleg? Nem! A szeretet nem szűnik meg soha. Az Úr sejteti már a büntetéssel: Én foglak benneteket kimenteni a csapdából, mégpedig egészen egyedi módon.A bűn az első asszony vétke. Isten Ádámnak „hozzáillő társként” adta Évát. Ádám szeretetének földi tárgya azonnal a felesége lett. Az asszony pedig azzal nyerte vissza igazán létének fontosságát, hogy férjének ő szüli majd a továbbélés zálogát, a gyermekeket. A bűntől megszabadítót, az Istentől jövő Megváltót is rajta keresztül adja az Úr. Így szól majd a megváltás alapigazsága: „Hiszek az egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű, és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett”. (Níceai hitvallás) A Fiúisten az Atyától születve megkapta csorbítatlanul az egész istenséget . Amikor megtestesült, akkor a Szentlélek Szűz Mária sejtjeiből alkotta meg emberi testét. Mint minden embernek, Isten teremtő ereje teremtette meg emberi lelkét, benne az emberi értelmet és akaratot. Emberi személyiséget azonban nem teremtett számára. Az egyedül tökéletes,megváltói küldetésének megfelelő emberi természetet mindörökre elválaszthatatlanul a Fiúisten személye kapta és kapcsolta össze isteni természetével. Ezért teljes joggal nevezzük őt Istenembernek. Érdemes elmélkedni azon is, hogy az Istenember kapott-e új szeretetet? Isteni természetében benne volt a végtelen isteni szeretet. Az Atya nyilván nem fosztotta meg a minden embernek járó emberi szeretettől sem. Jézus maga is akarta az emberi szeretetet, illetőleg a szeretetnek azt a valós gyönyörűségét, amit minden ember megkapott volna Istentől örökségként ősbűn nélkül a lelke teremtésekor. A megváltás korszakában pedig mint elveszett örökséget kapja vissza a keresztség szentségében. Jézus Édesanyja az Egyház tanítása szerint Szeplőtelenül Fogantatott, hogy Isteni Fia a sátán gonoszságával még emlékként se kerüljön kapcsolatba, tehát a legtisztább szeretetet az ősszülők módján kapta és élvezhette. A Megváltó emberi értelme az Egyház tanítása szerint teremtetése pillanatától részesült Isten boldogító szinelátásában, amiben minden más emberi lélek csak a mennyországba érkezve részesülhet. Ezért is boldogabbak azok a csecsemők, akiket pár napos korukban megkeresztelnek, mint a kereszteletlenek, mert ha Isten boldogító szinelátására nem is juthatnak el azonnal, de Megváltónk minden bizonnyal juttat testvéreinek abból a kegyelemből, amelyet emberi létének kezdetén Atyjától Ő teljes mértékben megkapott. A felvilágosodásnak elnevezett sötétség hány megszületett gyermeket fosztott meg a mi Urunk megváltói örömének rejtett örömétől?

268. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.07.05. péntek

A szeretet arcai

Az arcom lehet az én érzelmi életem tükre. Ebben az esetben is eleget tudok tenni a Római levélben (12,10.5-17) felsorolt kívánalmaknak, hiszen nem képmutatásra kaptunk felszólítást, hanem arra, hogy éljen a lelkünkben a szeretet, és annak minden csodálatos megnyilvánulása ragyogjon fel arcunkon. Az ember arra vár, hogy papja tiszta szeretete ragyogjon rá, töltse el a krisztusi mélységek nyugalmával. A hányatott lélek tengerszemet szeretne látni a szemünkben, amely mély, tiszta és benne tükröződik a kék ég nyugalma, a napkorong önmagát sugároztató áradata. Ez csak akkor lehetséges, ha a bennem élő Isten ragyog be engem, és árad át a másra, a testvérre. Azért kell elmélkedni, a szentmise krisztusi önfeláldozását átélni, a benne rejlő energiákat olyan hatalmas áradatban indítani testvérünk, testvéreink felé, hogy a kegyelem árja semmisítse meg az egyéni és kollektív bűnöket: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.” (Róm 5,20-21) Ha mindenkit el akarunk árasztani kegyelemmel, magunknak is bővelkednünk kell benne. Ebben a silány világban, amelyben ordítanak a színes plakátok, bömbölnek a hangszórók, vonaglanak örömöt mímelve a csapatok, a mi Krisztusból fakadó örömünk, igaz szeretetünk győzni fog.

Úrnapja után XVIII.

Úrnapja után

A Teremtő Isten nem vetette el a teremtett világot a sátán bűnre csábító gonoszsága miatt. A bűnért járó büntetéseket irgalmasan szabta ki az emberiségre. A sátánt súlyosan megrótta, az ember sorsát csak megnehezítette szörnyű bűne miatt. A büntetés legsúlyosabb része az volt, hogy az egész emberi nem elvesztette az istenfiúság kegyelmét, megszűnt az ember Isten fogadott fia lenni, ezért élete végén a kárhozat várt rá. Isten hosszú várakozás után kezdte újjáépíteni az üdvösséget. A hatalmas területet elpusztító vízözön után az Úr megszólította a hatvan éves Ábrámot. Fölfedte előtte, hogy az emberek rossz úton járnak: az egész emberiség bálványimádó. Megcsúfolják az örök Istent, amikor helyette érc, kő, vasdarabokat imádnak. Az Úr meghirdette, hogy a bálványokkal szakító megtérőknek újra lehetővé teszi az Istennel való kiengesztelődést. Istennek egyetlen végtelen értelmes és mindenható lényege van. Örökkévaló. Ezt csorbítatlan hittel kell elfogadni amikor ez az isteni titkok kinyilatkoztatása, ismerete és imádása kötelező lesz. Isten maga beszél erről: „Én vagyok az Úr, és senki más! Én alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget. Én szerzek jólétet, s én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind. Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre mind”. (Iz 45,6b-8) Izajás próféta ezerkétszáz évvel később élt és működött, mint Ábrahám. Csak onnan felülről és csak harmat-szerűen csepeg nekünk az isteni kinyilatkoztatás. Néha a legtermészetesebb földi dolgokra nyitja rá az ismeret zsilipjeit, mint láttuk ezt Szodoma dolgában. Lótnak nagyon tetszett a gazdag föld, a kényelmes városi élet. Oda költözött. Nem rontotta meg az ottani különleges erkölcsi rontás. De Isten így kezdi felfedni Ábrahámnak Szodoma baját, és őrzi a szentírási precizitás. Öt király szövetségébe tartozik Szodoma. Négy kalandor király megtámadja és kirabolja. Erről Ábrahám, Isten választottja kap híradást. Ő saját szolgáival intézi el a kalandorokat, menti meg az öt királyt, akik közül Isten büntető ítélete legalább kettőt büntet pusztulással, hogy Isten ítélete majd évezredeken keresztül elrettentő példa maradjon. Nem okul ugyan belőle Kánaán hét népe. Ezek kipusztítása már Ábrahám utódainak a feladata lesz. Ezen a földön kapja Ábrahám Istentől a boldog élet alapját, de az ő romlásuk intő példa marad az ószövetségi szent népnek és sorsuk tanulmányozóinak: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsinak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni és nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja”. (MTörv 30,15-20)