Úrnapja után
Elmélkedéseink során már felfigyelhettünk arra, hogy Isten egy ideig hagyta, hogy az egymás után születő nemzedékek érezzék meg: a teremtő Istentől elszakadt emberiség árva lett, és az élete alapja az istenhit megkérdőjeleződött. A sátán kiforgatta az embernek Istenhez való viszonyát. Minden család, minden egyén maga keresett valami örök biztonságot és azt az Istent, akit ősei elbeszélése alapján egyre halványabban ismert, teljesen elfelejtett. Így süllyedtek az értelmes emberek a bálványimádás útvesztőibe.Ábrahám fontos fordulópont lett az emberiség történetében. Az igaz Istennel való találkozásával kezdődött el az emberiség kiváltása a sátán hatalma alól. Bonyolult élete a sziklaszilárd hit és a több évtizedes gyermektelenség kínjai közt telt el. Izsák születése, neveltetése, az apa utolsó próbatétele fia feláldozásával, mindez bőven olvasható a Bibliában, igyekeztem bőven elemezni. Izsáknak ősei földjéről gondoskodott menyasszonyról, hogy tiszta hitű feleséget kapjon.127 éves korában meghalt hűséges felesége, Izsák édesanyja, Sára. Ábrahám a gyász első napjai után megvásárolt egy darab földet: saját földjébe akarta eltemetni hűséges asszonyát. Megvásárolt tehát egy darab földet, amelyen bőséges hely adódott a barlangokban eltemetni Sárát, aztán a jövendő választott nemzetség halottait. Az Istentől kapott régebbi garanciák mellé ezt a vásárlást gondolta utolsó biztonságnak, hogy ez a temetkezési hely lesz a központja a népe számára megígért örökös országnak, Kánaánnak. A kiszemelt földdarabot a tulajdonosa felajánlotta, hogy Ábrahám, mint köztiszteletben álló családfő Sárát, majd később minden halottját ebbe a földbe temesse, mert a föld ura a jövő időkre is garantálja ezt a lehetőséget. Ám Ábrahám ragaszkodott a föld reális értékének kifizetéséhez. Így volt megnyugtató a jövő biztosítéka. Istentől annak idején az örökös garanciát egy véres áldozattal megkapta, ezt sem hagyhatta valós fizetés nélkül megoldhatónak. Azokat az asszonyokat, akiket Sára halála után még feleségül vett, és gyermekei születtek tőlük, megfelelő ajándékokkal ellátva elküldte Kánaánon kívüli tájakra, hogy ott éljenek, és véletlenül se keveredjenek össze az új választott néppel. (Ter 23)„Ábrahám életkora 175 évet tett ki. Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez. Fiai, Izsák és Izmael, a machpelai barlangban temették el. A hettita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre, azon a telken, amelyet Ábrahám a hettitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét. Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot”. (25,7-11)Izsák negyvenéves volt, amikor feleségül vette Rebekkát, a Paddan-Arámból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette. Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: Ha így áll a dolog, miért élek még? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; az Úr ezt válaszolta: Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak. Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami véres ruha. Ézsaunak (vörös) nevezték. Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak (csalárd) nevezték. A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere. Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt. Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette”. (Ter 25,20-28)
Elmélkedéseink során már felfigyelhettünk arra, hogy Isten egy ideig hagyta, hogy az egymás után születő nemzedékek érezzék meg: a teremtő Istentől elszakadt emberiség árva lett, és az élete alapja az istenhit megkérdőjeleződött. A sátán kiforgatta az embernek Istenhez való viszonyát. Minden család, minden egyén maga keresett valami örök biztonságot és azt az Istent, akit ősei elbeszélése alapján egyre halványabban ismert, teljesen elfelejtett. Így süllyedtek az értelmes emberek a bálványimádás útvesztőibe.Ábrahám fontos fordulópont lett az emberiség történetében. Az igaz Istennel való találkozásával kezdődött el az emberiség kiváltása a sátán hatalma alól. Bonyolult élete a sziklaszilárd hit és a több évtizedes gyermektelenség kínjai közt telt el. Izsák születése, neveltetése, az apa utolsó próbatétele fia feláldozásával, mindez bőven olvasható a Bibliában, igyekeztem bőven elemezni. Izsáknak ősei földjéről gondoskodott menyasszonyról, hogy tiszta hitű feleséget kapjon.127 éves korában meghalt hűséges felesége, Izsák édesanyja, Sára. Ábrahám a gyász első napjai után megvásárolt egy darab földet: saját földjébe akarta eltemetni hűséges asszonyát. Megvásárolt tehát egy darab földet, amelyen bőséges hely adódott a barlangokban eltemetni Sárát, aztán a jövendő választott nemzetség halottait. Az Istentől kapott régebbi garanciák mellé ezt a vásárlást gondolta utolsó biztonságnak, hogy ez a temetkezési hely lesz a központja a népe számára megígért örökös országnak, Kánaánnak. A kiszemelt földdarabot a tulajdonosa felajánlotta, hogy Ábrahám, mint köztiszteletben álló családfő Sárát, majd később minden halottját ebbe a földbe temesse, mert a föld ura a jövő időkre is garantálja ezt a lehetőséget. Ám Ábrahám ragaszkodott a föld reális értékének kifizetéséhez. Így volt megnyugtató a jövő biztosítéka. Istentől annak idején az örökös garanciát egy véres áldozattal megkapta, ezt sem hagyhatta valós fizetés nélkül megoldhatónak. Azokat az asszonyokat, akiket Sára halála után még feleségül vett, és gyermekei születtek tőlük, megfelelő ajándékokkal ellátva elküldte Kánaánon kívüli tájakra, hogy ott éljenek, és véletlenül se keveredjenek össze az új választott néppel. (Ter 23)„Ábrahám életkora 175 évet tett ki. Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez. Fiai, Izsák és Izmael, a machpelai barlangban temették el. A hettita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre, azon a telken, amelyet Ábrahám a hettitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét. Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot”. (25,7-11)Izsák negyvenéves volt, amikor feleségül vette Rebekkát, a Paddan-Arámból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette. Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: Ha így áll a dolog, miért élek még? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; az Úr ezt válaszolta: Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak. Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami véres ruha. Ézsaunak (vörös) nevezték. Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak (csalárd) nevezték. A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere. Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt. Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette”. (Ter 25,20-28)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése