2013. június 20., csütörtök

Úrnapja után IX.



Úrnapja után

elmélkedés kilencedik rész

Ábrahám boldog volt, hogy mellékfelesége fiút szült neki. Ez annyira megnyugtatta, hogy amikor az Úr újra megígérte neki, hogy Sára fogja megszülni a megígért fiút, aki majd a nagy néppé bővülő ábrahámi család őse lesz, Ábrahám jókedvűen nevetgélt, és azt mondta a földre borulva: „Százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencven esztendős még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: Éljen csak Izmael színed előtt! De Isten ezt válaszolta: Nem úgy! Feleséged, Sára, ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem, és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül. Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte felemelkedett”. (Ter17,17-22) Isten szerette Ábrahámot, de a Gondviselés öröktől fogva megerősített rendjét nem forgatta fel az ő kedvéért. Nem kárpálta Ábrahámot azért, mert kinevette a harminc éve megerősített rendet, de Sárának fiát örök figyelmeztetőül Jiszchaknak (a férfi nevetett) kell hívni. Isten tervei örök életűek. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. Keményen határozta el az Úr, hogy az ördögtől származó paradicsomkerti kísértésnek lesz halálos áldozata, de nem az egész emberiség, hanem annak egy olyan tagja, aki öröktől fogva született az Istenatyától, a Második Isteni Személy, akivel megosztotta a végtelen isteni természetet, és ez a megosztás állandó marad köztük. A Fiúisten egyrészt ősmintája lesz az örök tervek szerint a teremtendő világnak azzal, hogy a testből és lélekből álló emberi természetet az istensége mellé magára veszi, elválaszthatatlanul összeköti Isteni Személye alatt. Az ősbűn büntetése: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.” (Ter 3,19) Ezzel a büntetéssel meghal minden ember, itt nincs szó a feltámadásról, amitől újra ember (azaz anyagi testből és szellemi lélekből álló) minden bűntől megtisztult istengyermeke tudna lenni. Ezt az állapotot csak a Megváltó tudja visszaállítani, aki nemcsak ember, hanem Istenember. Amikor meghal, emberi lelke válik el emberi testétől, de istensége szoros egységben marad mindkettővel. Ez a halál tehát isteni értékű áldozat, és egyben biztosítani tudja a feltámadás lehetőségét is azzal, hogy saját hatalmával újra egyesíti a halálban szétszakadt emberségét és megújított testét. Isten előtt kiérdemli az összes emberhalálból való feltámadását is az összes emberi bűn bocsánatát is. Mindebből érthetővé válik, hogy mit jelent az Ábrahámnak ígért utolsó áldás: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Ebbe beletartozik az élet egyik legfontosabb áldása, a gyermek-áldás, amit az eredeti házasság, Ábrahámnak Sárával kötött házassága kaphatott meg egyedül. Izmael máig élő népei a jézusi megváltásról még ma sem akarnak tudni. Amikor Izsák már felserdült, Isten próbának veti alá Ábrahámot: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked. Amikor pedig ama hegynek oldalán kapaszkodtak felfelé a harmadik napon, Izsák feltette a kérdést apjának: Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz? Ábrahám így felelt: Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam. Így mentek tovább egymás mellett” (22,2; 8)

248. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.15. szombat

Átölelni a világ drámáját

Megrázhatja az emberiség egy részét az egyre szélesebb körben eluralkodó „mélyszegénység”, vagyis a nyomor. Isten az embereket nem szegénységre teremtette, amelyben állandóan központi téma a nélkülözés. Maga Urunk, Jézus sem nyomorra született. Nevelőapjának komoly ipari képzettsége volt. Dolgozott. El tudta tartani családját. Amikor Jézus megszületett Betlehemben, a barlangistállóban, csak addig laktak ott, amíg a betlehemi illetőségű, de máshol élő emberek dolgukat befejezték, végeztek az összeírással. Akkor már volt üres ház. József azonnal bérelt egy ilyet, és rögtön dolgozni kezdett. Jézus nem tette gazdaggá szüleit. De amint elérte a tizenkét éves kort, Szent József mellett ő is dolgozni kezdett. Ez példaadás is volt a keresztények számára. A hagyományos kérés nemzeténél így szólt Istenhez: Se gazdagságot, se nyomort ne adj nekem, hanem csak a megélhetéshez szükségeseket biztosítsd, Uram! Assisi Szent Ferenc is a munkára építette a mozgalmát, majd erre kapott engedélyt III. Ince pápától. Megértette Jézus Krisztust, aki a mennyei Atyára bízta életét és apostolai számára is ezt az életformát szabta ideálnak: „Méltó a munkás a maga bérére”.(Lk 10,7) Ha pedig nem kapja meg az ennivalót a ferences a munkájáért, akkor mehet koldulni. A szegényeken segíteni kell, hogy állapotuk maradjon „tisztes szegénység”, sose koplalás és nyomor! Inkább emelkedjék az életnívó családja és mások javára. A közösség is ezen munkálkodjék. Akiknek pedig anyagi örökségben, vagy tehetségben több adatott, azok lássanak hozzá a világ nyomorának felszámolásához. Ezt a módszert is Jézustól tanuljuk: Semmije sem volt, és elfogadta az Őt követő jómódú asszonyok állandó segítségét. (Lk 8,1-3)

247. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.14. péntek

Az egyetlen nyáj az emberiség

Az egész Egyház minden híve Jézus báránya és juha. Sem a helyi plébánosnak, sem a helyi egyházmegyés püspöknek, sem a pápának nincsen saját nyája. A Genezáreti tó mellett lezajlott beszélgetés Jézus és Péter között, aminek néma tanúi voltak a csodálatos halfogásban részt vevő tanítványok, mondhatjuk bátran, mint a jövendő világegyház képviselői, pontosan erről szól: „Simon, János fia, szeretsz-e engem, jobban, mint ezek? Ő azt felelte: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek. Erre azt mondta neki: Legeltesd bárányaimat!”(Jn 21,15) Ez a még kétszer megismételt szeretetnyilvánítás és megbízatás az összes emberre vonatkozott. Jézus korábban, a jó pásztorról mondott példabeszédében nemcsak a hitükkel hozzá csatlakozottakról beszél, hanem ezt is hangsúlyozza: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz és egy pásztor” (Jn 10,16) Aki üdvözülni fog, az előbb-utóbb Jézus juhai közé fog tartozni. Jézus ismeri őket és már a magáénak vallja. Ezeket is Péterre bízta, ezeket is legeltetnie kell: Ajánlani a Szentírást, úgy írni az aktuális kérdéseket taglaló körleveleket, hogy a jövendő egyháztagok kezdjék felfedezni bennük Jézus szavát, az örök igazságot, az egyetlen Megváltót, az egyetlen örök Atyát, az egyetlen nyájat, az egyetlen családot. Ezek az egyelőre más akolban élő Jézus-hívők is lehetnek, de akadhatnak pogányok,ateisták is. Világhíres példák: Newman, aki az anglikán egyházban megbecsült vezető-egyéniség volt, kereste a teljes igazságot és csak a katolikus Egyházban találta meg. Gemelli, aki Milánóban ateista orvos volt, hallgatta a könyvtárigazgató, Achille Ratti (később XI. Pius pápa) vitáit, meglepetésszerűen bejelentette barátainak: katolizálok, sőt belépek a ferencesek közé. Kettő a milliárdok közül. Tárt karokkal várjuk őket. Imádkozunk értük.

246. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.13. csütörtök

Bármilyen áldozat árán

Az az ember, aki képes arra, hogy életének nagy élményeként a Szentháromság hitét felismerje, nagy kegyelmet kapott. Az istengyermekség ajándékát milliárdok kapták meg és nyerik el újra napról napra, de bizony igen kevesen jutnak el odáig, hogy ezt kellőképpen becsülni tudják, és ezért áldozatra is képesek legyenek. Pedig ez a hittitok életünk alapjaként tökéletes biztonságot adhatna nekünk, és minden keresztény átélhetné a legtökéletesebb örömöt: Isten minket, embereket, a maga szentháromságos benső boldogságának mintájára teremtett: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) A Szentháromság titka a legnagyobb titok, amire rájönni egyszerűen lehetetlen. Mi is a hitünk tanításából tudjuk, hogy az egyetlen istenséget nem egy személy, hanem három birtokolja. Azt azonban én is csak teológusként ismertem meg, hogy az Atya végtelen szeretetből adja át Fiának a maga mérhetetlenül nagy tulajdonát, az isteni természetet fenntartás nélkül. Az ajándékozás által a Fiú végtelenül boldog. Mivel tudja, hogy Atyja sem élhet e természet nélkül, visszaajándékozza neki. Aztán ketten ajándékozzák a harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek. Ez a fenntartás nélküli szeretet az Isten benső, boldog életének titka. Mivel minket gyermekévé fogad a Szentháromság titkának hite és a keresztség szentségének felvétele által. Ezt a fenntartás nélküli Isten- és emberszeretetet akarja bennünk is látni az Úr.Bármilyen áldozatot kíván tőlünk a Szentháromság önmaga részére imában, munkában, szenvedésben, boldogan kellene vállalnunk, mert a boldogító szeretet a boldogság alapja. De Isten egymás felé is ugyanezt akarja vállaltatni: családi szeretet, nemzeti szeretet, általános emberszeretet: mind-mind bármilyen áldozatot kíván, hozzuk meg, mert aki fenntartás nélkül tudja erre a célra odaadni teljes önmagát, kizárólag az lehet boldog. Az önzés a boldogság gyilkosa.

Úrnapja után VIII.



Úrnapja után

elmélkedés nyolcadik rész

A Mennyei Atya Ábrahám kiválasztása után megkezdi a megváltás konkrét előkészítését. Az előző történelmi áttekintésben szépen kibomlik az atyai terv Ábrahámtól Dávidon keresztül a Messiásig. Most viszont a Szentírásban nézzük át azt a folyamatot, amelyikben ténylegesen megvalósulnak a korábban meghirdetett történelmi tények. Mindennek kezdete és alapja az Élő Istentől kapott áldás.
„Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,1-3) Ábrahám arra a vidékre költözött, amely majd egykor az ő leszármazottainak tulajdona lesz. Csak elhunyt bátyjának árváját vitte magával, aki később elvált tőle, és akit Szodomából kimentettek az angyalok. 318 szolgájával legyőzött négy királyt seregükkel együtt. Találkozott a Magasságbeli főpapjával, Melkizedekkel, aki szintén megáldotta őt. Isten újabb látomásban részesítette, és még több jót ígért neki. Ekkor fakadt ki Ábrahám: „Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam. És Ábr(ah)ám így folytatta: Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm. Az Úr szava ezt mondta neki: Nem az lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik. Aztán ki vezette, és azt mondta neki: Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Majd hozzáfűzte:Ilyen lesz a te nemzetséged. Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra”.(15,2-6) Ez az isteni megállapítás nemcsak azt jelenti, hogy Ábrahám nagy sokaság testi életforrás lesz, tehát a zsidó nép ősatyja, hanem azt is, hogy lelki síkon is ősatya lesz a hitével. Szent Pál apostol kemény igazságokat keményen megfogalmazó levelében erre utal: nem azok Ábrahám igazi gyermekei, akik körül vannak metélve: „Hiszen maguk a körülmetéltek (a zsidók) sem tartják meg a törvényt. Csupán azért kívánják a ti körülmetéléseteket, hogy testetekkel dicsekedhessenek. Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten igaz Izraelének! Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen”. (Gal 6,13-17)„Isten igaz Izraele” Jézus abszolút érve szerint az, hogy hisz Jézus megváltói halálában és feltámadásában. Olvassuk el Szent Márk evangéliumának befejező részéből: „Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek (Húsvétvasárnap este). Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták (az asszonyoknak, Mária Magdolnának: Lk 24,9-11; Mk 16,10-11)(az emmauszi tanítványoknak: (Mk 16,12-13) Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.(Mk 16,13-16) Gondolom, ezek után értjük, hogy miért kellett Ábrahámnak olyan keservesen megszenvednie azzal, hogy kilencven esztendős koráig várnia kellett Izsák születésére. Sára segítő ötlete átmenetileg megvigasztalta, hogy éljenek az akkori kor közmegegyezéséből vett biztatással, hogy ha a feleség nem tud gyermeket szülni, adja férjének mellékfeleségül, és ha az fiút szül, legyen törvényes örököse apjának. Ábrahám beleegyezett. Izmaelt elfogadta, sőt Istent kinevette, amikor újra megígérte, hogy Sára megszüli az ígért gyermeket. Isten ezért rendelte el, hogy Sára fiának ezt a nevet kell kapnia: Jiszchak, vagyis az apa kinevette Istent. Mi őt Izsáknak írjuk és mondjuk. (Ter 17,15-19)

245. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.06.12. szerda

Törekedjünk megismerni az Urat

A régi, gyerekkoromban használt kiskatekizmus első kérdése ez volt: „Mi végre vagyunk a világon?”, A válasz:„hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.”Hat éves voltam, amikor ezt megtanultam. Különös gondot nem jelentett, hiszen úgy éreztem, rendben vagyok, én ismerem, szüleim és testvéreim is ismerik, az egész falu ismeri, hiszen mindenki jár misére, tudjuk az összes imádságot, éneket, sokan áldoznak is.Majd éveken át egyre többet kellett tanulni a hittant. Mindig volt valami új ismeret. A főiskolán, majd az Egyetemen csak Róla tanultunk, és be kellett látnom, az Isten végtelen, teljesen megismerni nem is lehet. De „törekedni”, azt igen, azt lehet és kell is. Szorongatóbb kérdés: mi van azokkal, akik még nem tudnak Róla semmit, vagy rosszul ismerik, esetleg elfeledték? Ezeknek szól elsősorban Ozeás próféta: „Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat”! (Oz 6,3) Biztatást is ad: „Biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső.”Jó ez a biztatás, mert az éjszaka nem egyforma annak, aki alszik és annak, aki álmatlanul virraszt vagy súlyos fájdalmak közt hányódik fekhelyén. A záport is néha nagyon hosszan kell várni, addig aggaszt az aszály. Tavaszi eső híján nem indul igazán az élet. Sokan tudva, vagy tudatlanul hosszan várják, hogy eljöjjön végre a perc, amikor Isten felfedi előttünk önmagát, amikor végre megkapja az ember ezt a nagy kegyelmet. Sokan nagy áldozatot is hoznának érte. Hozzanak is, megéri! De a legegyszerűbb módszer, ha egyszerűen és tisztán gyakoroljuk a szeretetet. Isten, aki maga a szeretet, ránk mosolyog a másik ember szeméből. Miért nem próbálja ki a sok „kereső”?

Úrnapja után VII.



Úrnapja után

hetedik rész

Szodoma és Gomorra pusztulása bevezető esemény volt a Fiúisten megváltói működéséhez. Igaz ugyan, hogy Dávid király csak nyolcszáz év múlva születik meg és kezdi el nagyon fiatalon hős harcosi, neves hadvezéri, majd végül a zsidó népet erős állammá szervező ténykedését, így a most ismertetett időszakot is csak később tudta megénekelni zsoltáraiban. Ámde nekünk, a megváltást még később megismerőknek elősegíti Isten országának, az örökkévalóság abszolút tér és idő-nélküliségét együtt élni a térben és időben élő teremtett világgal. Így figyelhetjük meg az Ószövetség néhány ismertetett mozzanatából és a későbbi dávidi látomásokból összeálló messiási idő kialakulását. Felrémlik egyik zsoltárában a sátán félrevezette, a kárhozat útját járó világot. Látja az ószövetségi átmenetet is, a törvény korszakát, majd hallja az égből feléje áramló igazi örömhírt: a messiási küldetés elvállalja a Fiúisten: „Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet. Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal. Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi. Sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek. Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki sem mérhető. Ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot, így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet. Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben”. (Zsolt 40,1.10) Dávidnak sok és ádáz ellenséggel kellett megküzdenie. Ezeket azonban az Úr segítségével legyőzte. A Messiásnak viszont megüzeni az Úr rajta keresztül egy újabb zsoltárral, hogy a sátánon ő is úgy fog győzni, ahogyan Dávid győzött ellenségei felett: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!” (Zsolt 110,1-2) – Ez a győzelmes messiási harc azonban nem karddal és dárdával folytatódik, mint Dávidé. Amikor ugyanis Dávid már cédrusfa palotájában lakott, rádöbbent egy nagy igazságra. El is mondta prófétájának, Nátánnak: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van”. Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van”. De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: „Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul… Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet… Leigázom (népem) minden ellenségét… Az Úr házat épít neked (Dávid), s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát”. (1Krón 17,1b-4. 7b-8. 10b-11) „Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége”(Lk 1,32b-33) „Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Jobbodon áll az Úr: Haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart”. (Zsolt 110,3-6a) Jézusnak világszerte rengeteg temploma van, ahol trónja áll, és aranyos edényekben őrzik népéért vállalt emberi testét, az Eukarisztiát. Íme, az Atya örök akarata.