Katekézis a Hit Évében
2013.06.12. szerda
Törekedjünk megismerni az Urat
A régi, gyerekkoromban használt kiskatekizmus első kérdése ez volt: „Mi végre vagyunk a világon?”, A válasz:„hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.”Hat éves voltam, amikor ezt megtanultam. Különös gondot nem jelentett, hiszen úgy éreztem, rendben vagyok, én ismerem, szüleim és testvéreim is ismerik, az egész falu ismeri, hiszen mindenki jár misére, tudjuk az összes imádságot, éneket, sokan áldoznak is.Majd éveken át egyre többet kellett tanulni a hittant. Mindig volt valami új ismeret. A főiskolán, majd az Egyetemen csak Róla tanultunk, és be kellett látnom, az Isten végtelen, teljesen megismerni nem is lehet. De „törekedni”, azt igen, azt lehet és kell is. Szorongatóbb kérdés: mi van azokkal, akik még nem tudnak Róla semmit, vagy rosszul ismerik, esetleg elfeledték? Ezeknek szól elsősorban Ozeás próféta: „Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat”! (Oz 6,3) Biztatást is ad: „Biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső.”Jó ez a biztatás, mert az éjszaka nem egyforma annak, aki alszik és annak, aki álmatlanul virraszt vagy súlyos fájdalmak közt hányódik fekhelyén. A záport is néha nagyon hosszan kell várni, addig aggaszt az aszály. Tavaszi eső híján nem indul igazán az élet. Sokan tudva, vagy tudatlanul hosszan várják, hogy eljöjjön végre a perc, amikor Isten felfedi előttünk önmagát, amikor végre megkapja az ember ezt a nagy kegyelmet. Sokan nagy áldozatot is hoznának érte. Hozzanak is, megéri! De a legegyszerűbb módszer, ha egyszerűen és tisztán gyakoroljuk a szeretetet. Isten, aki maga a szeretet, ránk mosolyog a másik ember szeméből. Miért nem próbálja ki a sok „kereső”?
2013.06.12. szerda
Törekedjünk megismerni az Urat
A régi, gyerekkoromban használt kiskatekizmus első kérdése ez volt: „Mi végre vagyunk a világon?”, A válasz:„hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.”Hat éves voltam, amikor ezt megtanultam. Különös gondot nem jelentett, hiszen úgy éreztem, rendben vagyok, én ismerem, szüleim és testvéreim is ismerik, az egész falu ismeri, hiszen mindenki jár misére, tudjuk az összes imádságot, éneket, sokan áldoznak is.Majd éveken át egyre többet kellett tanulni a hittant. Mindig volt valami új ismeret. A főiskolán, majd az Egyetemen csak Róla tanultunk, és be kellett látnom, az Isten végtelen, teljesen megismerni nem is lehet. De „törekedni”, azt igen, azt lehet és kell is. Szorongatóbb kérdés: mi van azokkal, akik még nem tudnak Róla semmit, vagy rosszul ismerik, esetleg elfeledték? Ezeknek szól elsősorban Ozeás próféta: „Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat”! (Oz 6,3) Biztatást is ad: „Biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső.”Jó ez a biztatás, mert az éjszaka nem egyforma annak, aki alszik és annak, aki álmatlanul virraszt vagy súlyos fájdalmak közt hányódik fekhelyén. A záport is néha nagyon hosszan kell várni, addig aggaszt az aszály. Tavaszi eső híján nem indul igazán az élet. Sokan tudva, vagy tudatlanul hosszan várják, hogy eljöjjön végre a perc, amikor Isten felfedi előttünk önmagát, amikor végre megkapja az ember ezt a nagy kegyelmet. Sokan nagy áldozatot is hoznának érte. Hozzanak is, megéri! De a legegyszerűbb módszer, ha egyszerűen és tisztán gyakoroljuk a szeretetet. Isten, aki maga a szeretet, ránk mosolyog a másik ember szeméből. Miért nem próbálja ki a sok „kereső”?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése