2013. június 20., csütörtök

Úrnapja után VII.



Úrnapja után

hetedik rész

Szodoma és Gomorra pusztulása bevezető esemény volt a Fiúisten megváltói működéséhez. Igaz ugyan, hogy Dávid király csak nyolcszáz év múlva születik meg és kezdi el nagyon fiatalon hős harcosi, neves hadvezéri, majd végül a zsidó népet erős állammá szervező ténykedését, így a most ismertetett időszakot is csak később tudta megénekelni zsoltáraiban. Ámde nekünk, a megváltást még később megismerőknek elősegíti Isten országának, az örökkévalóság abszolút tér és idő-nélküliségét együtt élni a térben és időben élő teremtett világgal. Így figyelhetjük meg az Ószövetség néhány ismertetett mozzanatából és a későbbi dávidi látomásokból összeálló messiási idő kialakulását. Felrémlik egyik zsoltárában a sátán félrevezette, a kárhozat útját járó világot. Látja az ószövetségi átmenetet is, a törvény korszakát, majd hallja az égből feléje áramló igazi örömhírt: a messiási küldetés elvállalja a Fiúisten: „Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet. Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal. Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi. Sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek. Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki sem mérhető. Ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném. Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot, így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet. Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben”. (Zsolt 40,1.10) Dávidnak sok és ádáz ellenséggel kellett megküzdenie. Ezeket azonban az Úr segítségével legyőzte. A Messiásnak viszont megüzeni az Úr rajta keresztül egy újabb zsoltárral, hogy a sátánon ő is úgy fog győzni, ahogyan Dávid győzött ellenségei felett: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!” (Zsolt 110,1-2) – Ez a győzelmes messiási harc azonban nem karddal és dárdával folytatódik, mint Dávidé. Amikor ugyanis Dávid már cédrusfa palotájában lakott, rádöbbent egy nagy igazságra. El is mondta prófétájának, Nátánnak: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van”. Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van”. De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: „Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul… Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet… Leigázom (népem) minden ellenségét… Az Úr házat épít neked (Dávid), s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát”. (1Krón 17,1b-4. 7b-8. 10b-11) „Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége”(Lk 1,32b-33) „Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Jobbodon áll az Úr: Haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart”. (Zsolt 110,3-6a) Jézusnak világszerte rengeteg temploma van, ahol trónja áll, és aranyos edényekben őrzik népéért vállalt emberi testét, az Eukarisztiát. Íme, az Atya örök akarata. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése