142. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.01. péntek

Az ember lényeges, formális boldogsága egyedül maga az Isten

A boldogság meghatározásai

Minden jó együttlétezésének tökéletes állapota; a vágyó-képességet betöltő különleges jó; az ember végső tökéletessége. Ezek a kifejezések arra utalnak, hogy az ember akkor boldog, ha rendelkezik minden jóval, ami az számára fontos, nem is kíván más egyebet, és attól sem kell félne, hogy ezeket az örömmel birtokolt értékeket elveszti vagy elveszítheti. A természetes boldogság az alany erőin és követelményein belül van. A természetfeletti boldogság viszont meghaladja az alany természetéhez tartozó erőket és követelményeket. Mindkettő lehet tárgyi: amikor maga a tárgy kívánatos; és formális (szubjektív): amikor az alany egyesül a kívánt tárggyal. A lényeges tárgyi boldogság maga az a tárgy, amelyre szükség van, és elég is ahhoz, hogy valaki boldog legyen. Ha nincs meg, nem lehet szó boldogságról, de ha ez csak egyedül van meg, boldoggá teszi birtokosát. „Tételünk azt állítja, hogy Istenen kívül nem létezik semmi, ami az embert valóban boldoggá tehetné. Ez az állítás a természetes boldogságról is igaz, de a tételben csak a természetfeletti boldogságot vesszük tekintetbe, mint ami a kinyilatkoztatás szerint a gondviselés jelen rendjében egyedül lehetséges”(Takács József: Dogmatika:860-861)

Az EGYHÁZ tanítása: XII.Benedek pápa

„Isten színről-színre látása és élvezete valóban boldoggá teszi azok lelkét, akik már meghaltak, és részesültek az örök életben és nyugalomban” (D 530) Meghatározott hittétel, hogy azok a lelkek, akik látják Istent, már a végítélet előtt is boldogok. Ezért a hitletéteményhez tartozik, hogy egyedül Isten elégséges az ember boldogságához. Hogy pedig Istenre szükség van, hallgatólagos feltételezés, mert erről nem merült fel kérdés, viszont az a kérdés eldőlt, hogy a lelkek valóban boldogok-e a végítélet előtt”.A tétel a hitletéteményhez tartozik, vagy legalább katolikus tanítás.

141. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.28. csütörtök

Egyes emberek állapotáról a halál után

„A teremtő Isten tárgykörében megmutattuk, hogy Isten az egész világot saját dicsőségére teremtette. Ezért az ember célja, mivel maga is teremtmény, Isten tárgyi dicsősége; mivel pedig értelmes teremtmény, Isten formális dicsőségének kell lennie”(Takács József, Dogmatika,858) Az első szempont szerint az ember maga is hozzá tartozik a teremtői kiváló műhöz, tehát emeli saját maga megvalósult létével a létrehozót. A második szempont viszont engedi, sőt meg is követeli, hogy létével és tehetségével felhasználja képességeit arra, hogy Isten dicsőségét elismeri, kihangsúlyozva, hogy ilyen nagy sikert a művén keresztül is csak Isten érhet el. Viszont ha ezt meg tudom tenni és szíves akarattal meg is teszem, azzal elismerem, hogy Isten végtelenül nagyobb a teremtményeinél, mert a legnagyobb festőművész vagy más alkotó is csak látképet tud létrehozni. Mert amikor mint élő egy másik élővel élőnek ad létet, akkor nem művészkedik, hanem szül. Asszisztál a létét kigondoló, egész életfolyamát előre megtervező és irányító Alkotónak. A testhez való lelket és az új személyt csak isteni, közölhetetlen erővel lehet kigondolni, a testtel egyesíteni, a közös működésre irányítani.Amikor erre magamtól rájövök, vagy okos szülőktől, nevelőktől megtudom, meg kell köszönnöm Istenemnek. Ez az egyik legfontosabb feladata minden embernek, hogy döbbenjen rá erre az igazságra: Pontosan olyan vagyok megszületésemkor, amilyennek engem Isten megtervezett, tehát igazi ember. Mert az az igaz, ami megfelel a fogalmának. Isten minden embernek elkészítette öröktől fogva az élettervét, amit majd saját élettevékenységével kell megvalósítania, és amit tőlünk Jézus, az igazságos Bíró számon kér. Ha jó lesz az alkalmazkodásom Uram tervéhez, tehát megtettem mindent, amit előírt nekem, akkor igaz leszek magam is, méltó arra, hogy az igazak országába belépjek. Ha nem egészen tökéletes az igazodásom Isten velem kapcsolatos élettervéhez, hogy annak alapján én is igaz legyek, akkor van egy csodálatos lehetőségem: bűnbánattal és Jézus megváltói kegyelmével újra igazított, vagyis megigazult ember lehetek. A szentgyónás mindenkor ezt a célt szolgálja, különösen az utolsó alkalommal a halál beállta előtt. Az erénytan is arra biztat, hogy a reményt sose adjam fel!Az igazság ismertetett fogalma mellett van egy másik alapvető fogalmunk is, amit meg kell ismernünk és napi legfőbb tennivalóként gyakorolnunk. Szent János apostol hagyta ránk legigazibb és legszebb megfogalmazását: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne”. (1Jn 4,16b) Isten az életünk földi, a halál pillanatáig tartó első szakaszát arra szánta, hogy mindenki itt a földön tanulja meg és jól gyakorolja be: A legnagyobb Szeretet azért hív bennünket haza, az atyai házba, hogy ott Őt, a legnagyobb szeretetet nézzük, teljünk el vele, illetőleg örökké tartó boldogságából akkora intenzitású részt kapjunk állandó jelleggel örökké, amennyi szeretetet mi adtunk azoknak, akiket Isten itt a földön mellénk rendelt. Első a házastárs! Azután a saját gyerekeink, akikkel Isten meg akarja áldani a világot. Akiket Isten nem erre a szolgálatra hívott, az segítsen boldogítani a más ember gyerekét. Akiket Isten ránk bíz. A hazug és önző világban élve, felmerülhet a kérdés: Mit tegyünk velük? Sem gyűlölnünk, sem utánoznunk őket nem szabad! Szeressük őket azzal, hogy teljes megtérésükért imádkozunk.

140. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.27. szerda

Az ember életének a célja megismerni Istent önmagában mint a legfőbb igazságot és szeretetet, és szolgálni neki az igazság és szeretet munkálásával. Aszerint, hogy ezt az egész életünkre kiszabott istenismeretet, önzetlen Isten- és emberszeretetet mennyire sikerült megvalósítanunk, halálunk pillanatában három féle sors várhat ránk, három helyen és állapotban. Ezek: a mennyország, a tisztítóhely és a pokol.

A mennyországról,vagyis az örök boldogságról.

Sokan úgy beszélnek a mennyországról, mint állapotról. A Szentírás viszont nem egy állapotot említ, ha a mennyei boldogságról szól. A Szentírás helyről szól, amely a fölséges Isten lakóhelye, örökös jó helye. A tudományos, filozófiai fogalmak ugyan nem biztos, hogy az ebben a világban megszokott értelemben pontosan úgy használhatók, mint most nálunk a földi életben. Gondoljunk a föltámadt Jézusra: a feltámadt test átment a sír sziklafalán vagy zárókövén. Gyalogolt az emmauszi tanítványokkal, aztán onnan eltűnt. Kiment az Olajfák hegyére rendes lépésekkel, mint a tanítványok. A búcsúvétel után felfelé emelkedett lassú tempóban a bárányfelhők komoly magasságáig, aztán pillanat alatt az égben volt. Amit a filozófia precízen meghatároz, az az égi viszonyokban valahogy másként van, vagy másként is lehet. Nekünk a tér a testek egymáshoz való viszonya. A hely a térnek az a része, amelyet a test kitölt: az egész az egészben van, a rész a részben; (a testem egész helyét betölti, de a fejem csak a maga részét, a lábam is csak a magáét). Ahol az ajtó be van zárva, egy mási szilárd test nem mehet át rajta. Jézus feltámadt teste akadálytalanul átment rajta. A tiszta szellemnek nincs szüksége helyre. Isten tehát nem igényel helyet a mennyországban, mégis „trónon ül”, „Jézus az Atya jobbjára ült”. A huszonnégy mennybéli „vén” székeken ülnek a trón előtt: mintegy teret alakítanak ki. Az angyaloknak sem hely, sem tér nem kell. Az anyagi dolgok fogalmai megvannak a mennyben is, de másként. Akármilyen furcsának tűnik is a mennyországban most is van két embertest: Jézusé és Máriáé. Az utolsó ítélet után pedig reméljük milliárd számra leszünk frissen feltámasztott testünkkel együtt. A másik fogalom, ami nálunk itt nélkülözhetetlen: az idő. A filozófikus fogalom az idő a mozgás mértéke. Van olyan elgondolás, hogy a mennyben nincs idő, folyamatos idő helyett egy örök pillanat létezik. De az pillanat az idő egy-egy keresztmetszete. Oda érkeznek az üdvözültek, tehát van állandóan mozgás, egymás után a világ végéig. Most a lelkek járkálhatják be a mérhetetlen csillagvilágot, a világ mostani állapotának bevégeztével a feltámadt testek pedig az újat, amelyet Isten nekünk készít. A mennyország a boldogság helye, mégpedig a tökéletes boldogságé. Boldog az, akinek mindene megvan, amire vágyik. Teljesen boldog az, akinek mindene megvan, amire vágyik, és nem kell félnie, hogy abból a teljességből valamit elvehetnek. Ez a józan megfogalmazás megmutatja, hogy a földön senki sincs, aki teljesen boldog lehet. Egyébként itt a földön a mennyei boldogságról senkinek nincs is fogalma. Csak analóg fogalmakkal fejezhetjük ki azt a keveset, amit tudunk róla.

139. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.26. kedd

Az ember további sorsát a külön ítélet azonnal meghatározza a halál után

Az embernek egyetlen élete van, ami a fogantatással kezdődik, mert Isten a semmiből abban a pillanatban megteremti az általa irányított és kialakított magzati testhez illő emberlelket, egyesíti vele, egy szellemi önállóságot teremt hozzá, amit személynek nevezünk. Isten eredeti terve szerint ez az új ember az édesanya méhében kifejlődve kilenc hónap múlva megszületik, és kezdi önállóan lélegezni. Ennek a jele az első sikoly:a megszületett gyermek önálló életet kezdett. Ezt követi a további fejlődés egészen a felnőtt korig, majd az Isten rendelése szerinti leéli földi életet, és az üdvösség mostani rendjében akkor a léleknek el kell válnia a testétől, vagyis meg kell halnia. Az ember személye a lélekkel marad és ítéletre kerül a halál pillanatában. A test neve holttest. A személy a lélekkel egyesülten oda távozik, ahol az örök Bíró, a halálból feltámadt Jézus Krisztus tartózkodik. Minden lélek hozzá talál, mert Isten ereje oda viszi. Jézus ekkor nem fedi fel önmagát, a személy lelki szemével nem látja. Az ítélethez nincs szükség semmiféle segítségre. Jézus ismer minden embert. Ez nem azt jelenti, hogy tudja a nevét, hanem mindent tud róla, ami az üdvösség dolgához tartozik. Látja az Atya vele kapcsolatos egész öntudatos élete minden gondolatát és akarati döntését. Ez azt jelenti, hogy minden erkölcsileg helyes vagy helytelen döntést pontosan ismer. Nemcsak azt látja Jézus, hogy a halál előtti végső döntés Isten mellett vagy ellene szólt, amin már változtatni nem tud. A lélek látja, mire érdemes. Az ítélet tehát semmiben sem hasonló a földi bírósági eljáráshoz. Az örök Bíró azonnal kimondja az ítéletet. Ezt a lélek azonnal megtudja: a mennyországba jut-e, a tisztítótűzbe vagy a pokolba. Itt a lélek tehát ítéletet, elhangzó, kinyilvánított isteni döntést vesz tudomásul. Ezzel lezárul a külön ítélet, mert Jézus döntése megfellebbezhetetlen, igazságos. Amikor arról hallunk, hogy lesz majd még egy ítélet a világtörténelem bezárásaként, abban mindenki ugyanazt az ítéletet kapja, amit már a külön ítéleten kimondott róla az igazságos bíró. Az ítéletnek megfelelő állapotot azonnal fel kell vennie, és az a mennyországra is, a pokolra vonatkozólag is ugyanaz marad örökre. Ez az ítélet tehát nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az érdemszerzésre és a büntetésre kapott idő a halállal és az azt követő ítélettel végleg lezárul.

Nézetek

A hypnopszichiták azt tanítják, hogy a testétől elszakadt lélek álomban él tovább, vagy legalább nem tudatos állapotban várja a testtel való újraegyesítést. Ezt tanította Aphraatés, egyes nestoriánusok. Régiek többen így vélték: a külön ítélet végrehajtása csak a végítélet után következik be.XXII. János három prédikációban mondott három nézetet az igazak jutalmáról: Az igazak jutalma Krisztus eljövetele előtt Ábrahám kebelén volt; Krisztus mennybemenetele után az égben az oltár alatt; az ítélet után az égben az oltár felett. Sokan ellentmondtak. Ezt az elképzelést vissza is vonta. Protestánsok: üdvözültek és kárhozottak sorsa változhat a végítélet után.

138. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.25. hétfő

A testtől elvált lélek megismerő tevékenységének módjáról

Az ember megismerő tevékenysége a földi életben az érzékeléssel kezdődik. A bölcselet erről így nyilatkozik: Nihil est in intellectu, nisi prius fuerit in sensu.(Semmi sincs az értelemben, hacsak előbb ne volt meg az érzékben)A halállal a lélek eltávozik a testtől.A megismerés módja ezzel megváltozik, hiszen a testben vannak elhelyezve az érzékeink, és a testtel együtt pusztulnak el. A lélek viszont, mint szellemi természet, két képességgel rendelkezik: van értelme és akarata. Most csak az értelemmel, mint szellemi megismerő képességgel foglalkozunk. Ennek is csak a megismerési módját keressük. Amíg a lélek együtt van a testtel, a megismerő tevékenység így működik: valamelyik érzékszervünk felfedez egy megismerhető anyagi tárgyat. Alakja, színe, szaga közelről három érzékszervvel felfogható: rétes. Számba veszem, további érzékelés: édes vagy sós, kemény vagy kellemesen lágy. Ezeket a tulajdonságokat eszem tovább értékeli: jól esik, tápláló, ettem már ilyet, jobb volt, kevésbé ízlik. A halál után ezek az érzékelések elmaradnak. A testtől elvált állapotban az értelem arányos tárgya már nem az anyagi, hanem az anyagtalan létező. Ezért a testtől elvált lélek megismerése tiszta szellemek módján történik. Ez azonban a tiszta szellemek megismerésének tökéletességét sohasem érheti el. A testtől elvált lélek hogyan ismeri meg önmagát és hogyan a tiszta szellem Istent? „A testtől elvált lélek tehát önmagát saját lényege által ismeri meg, Istent pedig következtetések útján, amennyiben megérti, hogy ő nem szükségszerű lény, tehát könnyen megteszi azt a lépést, hogy Istenről mint okról tegyen állítást. Azután saját képességeit megismerve, hasonló lépéssel ismeri meg Isten attribútumait is. Istennek ez az ismerete tehát nem közvetlen, hanem „azok általi, amik teremtettek”. (Takács, DOGM., 851)Ezt talán könnyebben megértjük, ha ismerjük a Dogmatika legelső tételét. Ezt megelőzően rá kell gondolnunk, hogy mi Istenről már földi életünkben is szerezhetünk ismereteket teljesen természetes úton-módon, vagyis amikor Isten még nem segít értelmük munkájában kegyelmeivel, tehát természetfeletti erőivel, és azt a fázist ismerjük jobban, amikor már Istenről a saját magáról adott információk, kinyilatkoztatások rendelkezésünkre állnak, és imádsággal, tanulással értelmünket magát is megerősíti az Isten a megismerés folyamatában. Ezért jó ismerni a Dogmatika első tételét, amely a kegyelemtől még fel nem emelt, meg nem segített értelem állapotában próbálja az ember megismerni Istent. Mire juthat ekkor?
A tétel: „Az egy és igaz Isten, Urunk és teremtőnk megismerhető az emberi értelem természetes fényénél mindabból, amit alkotott”. Ha akad olyan ember, aki felnő a nélkül, hogy bármit hallana vagy olvasna Istenről, az abból amit lát, a teremtményekből, amik körülveszik, képes megismerni az egy igaz Istent. Ez a megismerés vonatkozik Isten létére, tehát hogy biztosan van, Ura mindennek, amit alkotott, Ura a megismerő embernek is.

Országos gyűjtés a katolikus iskolák javára

Országos gyűjtés a katolikus iskolák javára

 

A katolikus iskolák javára gyűjtenek Magyarország összes katolikus templomában február 24-én, a hónap utolsó vasárnapján. Az adakozás évről évre bizonyítja, hogy milyen sokan szívükön viselik egyházunk oktatási-nevelési szolgálatának támogatását.

A 256 katolikus oktatási-nevelési intézmény 531 tagintézményével van jelen a magyar közoktatásban, ez nagyjából tíz százalékos növekedést jelent az előző évi adatokhoz képest. Az idei tanévben 126 óvodát, 197 általános iskolát, 72 gimnáziumot, 21 szakiskolát, 40 szakközépiskolát, 51 kollégiumot és 24 alapfokú művészetoktatási iskolát tart fönn a 15 egyházmegye, 28 szerzetesrend és négy egyéb egyházi szervezet.

A katolikus oktatási rendszer több intézménye nyújt speciális képzést: mintegy 3103 tanuló kap sajátos nevelési igényű, 1703 pedig gyógypedagógiai képzést. Egyházunk 21 679 hátrányos helyzetű és 5939 halmozottan hátrányos helyzetű diák oktatását végzi az idei évben. A katolikus egyház a 2012/2013-as tanévben összesen 105 296 fiatal oktatásáról gondoskodik, a pedagógusok száma 9243.

137. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.24. vasárnap

A BETEJESÍTŐ ISTENRŐL szóló teológia

elmélkedés negyedik rész

Egyházatyák az érdemszerzés idejéről

A Bölcsesség könyve írja, hogy „Isten a halált nem alkotta, és nem leli örömét az élők vesztén. Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa. Az igazság ugyanis örök és halhatatlan”. (Bölcs 1,13-15) Ha tehát az üdvösség mai rendjében az emberi élet érdemszerző volta és a bűnök elkövetésének lehetősége is a halálig terjed, akkor ez is újabb rendelkezése kell legyen az Úrnak. Nézzük körül kissé ezt a kérdést! Isten az embert testtel és lélekkel együtt teremtette. Egyetlen folyamatos életet szánt neki. Az ember teste ugyan ki van téve a romlásnak, elhasználódásnak, de az Úr a paradicsomkertbe ültetett egy úgynevezett Élet fáját. Az emberi test öregedése vagy esetleges betegsége ellen ennek a fának a gyümölcséből vagy leveléből kellett volna az orvosságot megennie mindenkinek. Halál nélkül élt volna mindenki örökké, hiszen Isten eredeti terve szerint az egész embert akarta a mennyországba átvinni. Ebben a rendelkezésben nyilván az is benne rejlett, hogy az ember érdemszerzésének és vétkezési lehetőségének nem a halál pillanata, hanem a földi életből a mennyei életbe történő átvitel pillanata lett volna. Isten az élet fáját nem pusztította el, de elzárta az emberek elől. A sátán ugyanis megkísértette Évát, hogy egyék a kert közepén lévő másik tiltott fáról, mert Isten abba zárta bele a jó és a rossz tudás titkát, amitől istenné válhatnának. Isten erre külön tilalmat adott: „A kert miden fájáról ehetsz, de a jó és a gonosz tudásnak fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod” (Ter 2,16-17) Éva elszánta magát a rosszra, evett és adott a férjének is belőle. Isten nemcsak a majdani halállal büntette őket, hanem más bajokkal is. Kiűzte őket a kertből:„Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk, tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen és örökké éljen! Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat” (3,22-24)

Teológiai érvelés

Így látja ezt józannak és igaznak a normálisan gondolkodó emberi ész is. Ha nagyobb, különleges büntetéssel sújtanak valamilyen veszélyesebb bűn miatt valakit, és annak feloldozása püspöki jog, akkor azt jó előbb kérni. De ha ez valami ok miatt nem sikerült, akkor rendszerint adnak a bűnnek feloldozására szélesebb körű felhatalmazást. Ezt a bocsánatot utólag már nem lehet utána küldeni a másvilágra.