Urunk színeváltozása
Egyházunk
a mai napon Jézus színeváltozását ünnepli, ezt az eseményt olvassuk az
evangéliumban. A történetet olvasva késztetést érzünk arra, hogy a három
kiválasztott apostollal együtt mi is felmenjünk erre a hegyre, erre a lelki
magaslatra. Mi is szeretnénk bepillantást nyerni Jézus isteni dicsőségébe és
megpillantani legalább egy kis időre azt a dicsőséget, amely ránk vár a
mennyországban, ahol teljes boldogságban élhetünk együtt majd Istennel. Hiába
is próbálnánk ezt a lelki magaslatot egyedül elérni, az Úr vezetése, segítsége,
felemelő kegyelme nélkül nem lehetséges. Jézus az, aki elvezet minket oda, ahol
Isten-élményben lehet részünk, ahol megtapasztalhatjuk a mennyei Atya
jelenlétét. És azt is jó tudnunk, hogy az élmény elmúltával, a hétköznapok
gondjai között is velünk marad, velünk van Jézus. Lejön velünk a hegyről, hogy
ne csak az ünnepi pillanatokban érezhessük közelségét, hanem a küzdelmes
hétköznapokban is.
Az élményt viszont őrizzük meg szívünkben! Gondoljunk arra, hogy ugyanez a dicsőség vár Jézusra a feltámadás után, és mindannyiunkra, akik hiszünk abban, hogy Isten minket is feltámaszt az örök életre. Krisztus dicsőségében akkor részesedhetünk, ha kitartunk vele a szenvedésekben is. Ha kész vagyok vele együtt meghalni, akkor vele együtt fogok feltámadni is.
© Horváth István Sándor
Az élményt viszont őrizzük meg szívünkben! Gondoljunk arra, hogy ugyanez a dicsőség vár Jézusra a feltámadás után, és mindannyiunkra, akik hiszünk abban, hogy Isten minket is feltámaszt az örök életre. Krisztus dicsőségében akkor részesedhetünk, ha kitartunk vele a szenvedésekben is. Ha kész vagyok vele együtt meghalni, akkor vele együtt fogok feltámadni is.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése