Évközi tizennyolcadik hét hétfő

Évközi tizennyolcadik hét hétfő

A mai evangéliumban a csodálatos kenyérszaporításról olvasunk. A szükséghelyzetet az teremti meg, hogy az emberek keresik Jézust, elhagyják városaikat és falvaikat annak érdekében, hogy megtalálják. Elsősorban betegeik meggyógyítását szeretnék elérni, de Jézus tanítása is olyannyira lenyűgözi őket, hogy hosszabb ideig hallgatják őt. Talán maguk sem gondoltak arra, hogy ennyire szívesen és sokáig fogják hallgatni, ezért nem visznek magukkal élelmet. A kialakult szükséghelyzetet az apostolok veszik észre, s rögtön van is javaslatuk: az emberek térjenek haza. Jézus viszont mást szeretne. Ő mind a betegek gyógyításával, mind pedig tanításával Isten szeretetét mutatja meg az embereknek. Most pedig újabb módon akarja Isten szeretetét kinyilvánítani: ételt szeretne biztosítani a sok ezer embernek.
A csoda előtt Jézus hangsúlyozza együttérzését a néppel. Ezt írja: „megesett rajtuk a szíve.” Nem szánalomból fakadó sajnálkozás ez, hanem együttérzés azokkal, akik valamiben hiányt szenvednek. Mégpedig nem tétlen együttérzés, hanem cselekedetre indító érzület. Csodát tesz értük, enni ad nekik, hogy megtapasztalhassák az irgalmas Isten jóságát.
Napjaink nehéz helyzetben lévő embereit látva nem elegendő a szánalom vagy a szóbeli vigasztalás. Krisztus példája arra hív, arra ösztönöz minket, hogy legyünk az irgalmas Isten munkatársai!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.