Évközi tizennyolcadik hét csütörtökje
Jézus a
mai evangéliumban arról kérdezi tanítványait, hogy mi az emberek véleménye
róla. Már jó ideje járja a városokat és a falvakat, tanítja mindenütt az
embereket és természetfeletti erejét is megmutatta már számos csodája
alkalmával. Most azt szeretné tudni, vajon mit gondolnak róla, mit érthettek
meg abból, hogy a mennyei Atyától származik, az ő nevében tanít és gyógyítja a
betegeket. A vélemények meglehetősen sokfélék és arról tanúskodnak, hogy nagy
volt a találgatás Jézus személyét illetően a nép körében. A vélemények abból a
szempontból egy irányba mutatnak, hogy valamelyik újraéledt prófétának tartják
őt, Isten emberének, Isten küldöttének. És bizonyára az is benne van ezekben a
vélekedésekben, hogy valamilyen sajátos küldetést tulajdonítanak neki, de nem
mondják ki, nem vallják meg azt, hogy ő a Messiás.
Ezt követően Jézus a tanítványok véleményére kíváncsi. Nyilvánvalóan ők állnak hozzá a legközelebb, ők ismerhetik legjobban, ezért elvárható, hogy a tanítványok már jobban megértsék Mesterük mennyei származását és küldetését. A kérdésre Péter apostol válaszol mindannyiuk nevében: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Amikor azonban az ő hitvallása után Jézus a rá váró szenvedésről és halálról, mint küldetésének beteljesedéséről beszél, Péter tiltakozni kezd, ami annak a jele, hogy ő sem értett még meg mindent.
Ha megértem az Úr küldetését, a magamét is fel fogom ismerni.
© Horváth István Sándor
Ezt követően Jézus a tanítványok véleményére kíváncsi. Nyilvánvalóan ők állnak hozzá a legközelebb, ők ismerhetik legjobban, ezért elvárható, hogy a tanítványok már jobban megértsék Mesterük mennyei származását és küldetését. A kérdésre Péter apostol válaszol mindannyiuk nevében: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Amikor azonban az ő hitvallása után Jézus a rá váró szenvedésről és halálról, mint küldetésének beteljesedéséről beszél, Péter tiltakozni kezd, ami annak a jele, hogy ő sem értett még meg mindent.
Ha megértem az Úr küldetését, a magamét is fel fogom ismerni.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése