Útravaló – 2019. július
7., évközi 14. vasárnap
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz,
illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus
liturgikus kiadványból. Júliusban Földi István badacsonytomaji esperes-plébános
ad útravalót.
A mai szentmise igeliturgiáját a béke gondolata
hatja át. Az első olvasmányban hallunk a babiloni fogságból hazatérő nép
számára adott isteni ajándékok részeként a békéről. Az újjáépítés nem könnyű
feladat, és a csüggedtség sokszor eluralkodott rajtuk. Isten úgy vigasztalja
őket, ahogy az anya vigasztalja fiát. Kiárasztja népére a békét, mint
folyamot. Milyen személyes és bensőséges ez a szövetség Isten és az ő népe
között! A szövegösszefüggésből az is kiderül, hogy a messiási időkre
jellemző isteni ajándékról van szó. Jézus hozza meg ezt a békét, mégpedig
nemcsak a kiválasztottaknak, hanem mindazoknak, akik a mennyei
Jeruzsálembe, a béke országába tartanak.
A földön zarándokló Egyház mint közösség már
most birtokolja ezt a békét, amit Jézus a jóakaratú embereknek ajándékozott. Az
ő békéjét hirdeti minden nép számára. A föld népeinek száma a Teremtés
könyvében hetvenkettő. Jézus ezért bízta meg a hetvenkét tanítványt,
amikor elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát minden népnek.
„Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok:
Békesség e háznak!” Első hallásra ez a köszöntés nem különös, mert
az emberek naponta így üdvözölték egymást. Mégsem jókívánságról van
pusztán szó, hanem Jézus békéjéről, az üdvösség békéjéről. A Fiú által
kiengesztelt Atya békéjéről! Arról a békéről, amit a Feltámadott megjelenített,
amikor a zárt ajtókon keresztül bejött, és köszöntötte őket. Ez a jelenlét
már egy másik valóság! Tehát a békesség, amit közvetít, mélyebb üzenetet
hordoz. Ez a béke azokra száll, akik, miután meghívást kaptak az üdvösségre
keresztségük által, készségesen válaszolnak rá, tanúságtevő életükkel.
Úgy küldte ezeket az embereket, mint bárányokat
a farkasok közé. A küldötteknek Jézushoz hasonló jóságot és békét
kell magukban hordozniuk.
Bárányi felszereléssel küldi őket a farkasok
közé? Eldobatja velük a védelmet nyújtó botot, a köntöst (az úton lévő
éjszakai takaróját), a kövektől védő sarut? Igen, mert az ő célja az, hogy
megtapasztalják a tanítványok és mi, mai tanítványai is, hogy nem lehet
semmink, ami eltereli figyelmünket. Teljesen Jézusra kell
hagyatkoznunk! Ha megvan bennünk ez a bizalom Krisztus iránt, akkor az
ő békéje betölti életünket, és ez a béke annyira mélységes, hogy összefér
a legnagyobb megpróbáltatásokkal is.
Keresztségem által meghívást, sőt küldetést
kaptam mindenkihez. Ezt a feladatot azonban nem saját eszköztárammal kell
elvégeznem, hanem Jézus erejében. Ha a világ elutasítja ezt a békét, jóllehet
szenvedünk az elutasítás miatt, nem szabad elveszítenünk belső békénket,
és kitartóan élnünk kell az evangéliumot.
Jézus minket is küld: Menjetek! Vajon merünk-e
indulni? Ő küld minket a munkahelyünkre, iskolába, kórházakba, börtönökbe,
a társadalom peremén élőkhöz, hivatalokba és sportpályákra!
A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza.
Egymás szavába vágva mesélik el élményeiket Jézusnak. „A te nevedre még
a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Semmi nem árthat az olyan
embernek, akiben jelen van Jézus békéje! Mindazoknak, akik az ő munkásaivá
válnak, részük lesz békéjében, már itt a földön megtapasztalják Isten országát
és annak igazságát.
Örömünk azzal válik
teljessé, hogy nevünk föl van írva a mennyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése