Jézus Szent Szíve
Keresztény
életünk és lelki fejlődésünk útját úgy tudjuk jellemezni, hogy Isten
folyamatosan feltárja magát előttünk, egyre jobban bevon minket az ő életébe,
érezteti velünk szeretetét. Ez mindig néhány lépést jelent előre. Közben persze
mi lázadásunkkal, engedetlenségünkkel, bűnünkkel teszünk egy-egy lépést
visszafelé, de azért haladunk előre, legalábbis, ha engedjük, hogy Isten
vezessen minket. Ezen az úton vannak olyan élményeink, amelyek során Isten
teljességét tapasztalhatjuk meg. Nem arra gondolok, hogy majd a túlvilágon, az
örök életben színről színre láthatjuk Istent a maga valóságában, teljességében
és dicsőségében, hanem arra, amit például a három apostol, Péter, Jakab és
János átéltek az Úr színeváltozásakor, aztán lejöttek a hegyről, a lelki
magaslatról, visszatértek a hétköznapok világába.
Isten teljességét akkor tapasztaljuk meg földi életünk során, amikor az ő szeretetével találkozunk. Amikor rácsodálkozunk arra, hogy életünket neki, az ő szeretetének köszönhetjük. Amikor megtapasztaljuk, hogy a bűntől Jézus önfeláldozó szeretetének, az ő kereszthalálának köszönhetően szabadulhatunk meg, ezt nevezzük megváltásnak. És amikor ráébredünk arra, hogy egyedül Isten szeretetének köszönhetjük majd azt, hogy eljuthatunk hozzá az örök üdvösségre.
Ma, Jézus szíve ünnepén erre a végtelen isteni szeretetre gondolunk. Isten szeretetére, amely mindig utánunk siet, mert mi bűneink miatt elveszett bárányok vagyunk. Isten szeretetére, amely a megváltó Jézus szívéből árad felénk.
© Horváth István Sándor
Isten teljességét akkor tapasztaljuk meg földi életünk során, amikor az ő szeretetével találkozunk. Amikor rácsodálkozunk arra, hogy életünket neki, az ő szeretetének köszönhetjük. Amikor megtapasztaljuk, hogy a bűntől Jézus önfeláldozó szeretetének, az ő kereszthalálának köszönhetően szabadulhatunk meg, ezt nevezzük megváltásnak. És amikor ráébredünk arra, hogy egyedül Isten szeretetének köszönhetjük majd azt, hogy eljuthatunk hozzá az örök üdvösségre.
Ma, Jézus szíve ünnepén erre a végtelen isteni szeretetre gondolunk. Isten szeretetére, amely mindig utánunk siet, mert mi bűneink miatt elveszett bárányok vagyunk. Isten szeretetére, amely a megváltó Jézus szívéből árad felénk.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése