Útravaló – 2019. május 5., húsvét 3. vasárnapja
Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.
A
föltámadás utáni események ránk maradt emlékei, melyekről a Szentírás lapjain
olvashatunk, arról győzik meg az Istenhez ragaszkodó embert, hogy félelem
és bizonytalanság nélkül ráhagyatkozhat Istenre, az ő üdvözítő akaratára.
A húsvét
utáni negyven nap során az apostolok meggyőződtek arról, hogy Mesterük, Jézus
Krisztus valóban föltámadt a halálból. Amit előre megmondott, az igazolt,
megtapasztalt valóságnak bizonyult. A tanítványok az őket reménytelenségbe
taszító nagypénteki események után szembesültek azzal, hogy íme, nem
képzelődés, nem dublőr csalása, nem is mások meggyőző bizonygatása, hanem a
tény, hogy az általuk ismert Emberfia újra velük van. Erről az ígért
másvilág rendje szerint élő, föltámadt Krisztussal való
találkozásuk győzte meg őket.
A
következtetésük nem lehetett más, mint a döntés: érdemes Jézus Krisztus
szavára bízni az életüket, és vállalni a küldetésüket. Fáradozniuk kell, hogy
Jézus szava szerint boldog lehessen mindenki, aki bár nem látta a
Föltámadottat, hozzá csatlakozva mégis örök üdvösségnek nézzen elébe. Nem
volt és ma sincs más alapja a Krisztus-követésnek, mint a húsvét, ahogyan
ezt már Szent Pál leírta: „Ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a hitünk.” Ez
minden nemzedékek számára, így számunkra is megnyugtató.
Péter,
aki nagycsütörtök estéjén még megtagadta Krisztust, ennek a bizonyosságnak
a nyomán tudott, a mai olvasmány szavai szerint, életveszélyes tanúságot
tenni a rettegett főtanács előtt. Erre épült Péter főpásztori megbízatásának
megismétlése is a Tibériás-tó partján: „Legeltesd bárányaimat!” Ma is ez
adja Isten népének egységét és a pápa vezetői tekintélyét az Egyházban. Ma
is a húsvét teszi hőssé a XXI. század mártírjait.
Ezért a
húsvéti időben nem hiányzik a hálaadás imája a krisztusiak ajkáról:
„Föltámadt Krisztus e napon, hála légyen az Istennek.” Mi is merjük mondani a
Jelenések könyvéből való szentlecke alapján: „Méltó a Bárány (az Isten értünk
áldozatul adott Fia), akit megöltek, aki föltámadt, hogy övé legyen a
hatalom, a gazdagság, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.”
Mindez
akkor is érvényben marad, ha Jézus tanítványait azóta is szorongatja e világnak
minden önző hatalma. Az Egyház továbbra is az örök partok felé haladó hajó,
amely hányódik ugyan, de el nem süllyed. Erre a meggyőződésre és kétezer éves
tapasztalatra lehet hivatkozni, amikor újra és újra megjelennek e világ
bölcsei, azt harsogván: Most aztán biztosan vége lesz a kereszténységnek.
A húsvét
fényében született a keresztény emberek hite. De mindig szükséges a
kezdetek emlékének tanulmányozása és a két évezred növekvő Egyházának
tanúságtétele. Hűségünk jele lehet minden mondott és énekelt alleluja,
amíg ennek a múló, de örök életre hívott emberi létnek vándorai vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése