Húsvét harmadik hét szerdája
A mai
evangéliumban tovább olvassuk Jézus beszédét, amelyet a csodálatos
kenyérszaporítás után mondott a népnek. Ezt mondja: „Én vagyok az élet
kenyere.” Érdemes odafigyelnünk erre a kijelentésre és elmélyednünk annak
titkában. A szentmise Jézus Krisztus áldozata és a mi áldozatunk. A
szentmisében jelenvalóvá tesszük az Úr húsvéti áldozatát, azaz önfeláldozó
halálát és üdvösségünket eredményező feltámadását, amely áldozathoz a mi
felajánlásunkat, áldozatunkat is hozzákapcsoljuk. A szentmisében Jézus
jelenvalóvá válik az átváltoztatott kenyérben és a borban, s ezt nem jelképes,
hanem valóságos jelenlétnek nevezzük. Az élő, a feltámadt Jézus van jelen az
Eucharisztiában. Az élő, a feltámadt Jézus adja nekünk önmagát, osztja meg
velünk életét és egyesül velünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. A
szentáldozásban valósággá válik életünkben az Úr feltámadása.
Az Oltáriszentség hitünk szent titka, amely felülmúlja emberi elképzeléseinket. Ez a legcsodálatosabb ajándék, amit Isten adhat az embernek, s amiben az ember részesedhet, hiszen benne és általa Isten költözik belénk, Isten él bennünk. Bár szemünkkel az átváltoztatást követően is kenyeret és bort látunk, a hit által elfogadjuk azt, hogy az már nem kenyér, hanem Krisztus valóságos teste, és már nem bor, hanem az Úr valóságos vére. Ne csak imádjuk és csodáljuk az Oltáriszentséget, hanem vegyük magunkhoz minél gyakrabban!
© Horváth István Sándor
Az Oltáriszentség hitünk szent titka, amely felülmúlja emberi elképzeléseinket. Ez a legcsodálatosabb ajándék, amit Isten adhat az embernek, s amiben az ember részesedhet, hiszen benne és általa Isten költözik belénk, Isten él bennünk. Bár szemünkkel az átváltoztatást követően is kenyeret és bort látunk, a hit által elfogadjuk azt, hogy az már nem kenyér, hanem Krisztus valóságos teste, és már nem bor, hanem az Úr valóságos vére. Ne csak imádjuk és csodáljuk az Oltáriszentséget, hanem vegyük magunkhoz minél gyakrabban!
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése