Húsvét harmadik vasárnap

Húsvét harmadik vasárnap

Szeretsz-e engem?

A húsvéti időszakban a feltámadt Jézus jelenéseiről olvasunk az evangéliumokban. E jelenések egyrészt megerősítik az apostolokat, hogy az Úr valóban él, feltámadt a halálból, másrészt fokozatosan feltárják küldetésüket, miszerint tanúságot kell tenniük az Úr megváltó haláláról és feltámadásáról. A mai vasárnap evangéliuma, amely a csodálatos halfogást, majd ezt követően Péter vallomását és a neki szóló különleges hatalom adását beszéli el, megfelel a kettős szándéknak.
A történet Péter apostol kezdeményezésével indul, aki ezt mondja társainak: „Megyek halászni.” Kissé meglepődünk ezen a kezdeményezésen, hiszen három évvel korábban, Jézus nyilvános működésének kezdetén, amikor az Úr meghívta első tanítványait, Péternek a következő ígéretet tette: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10). Talán elfelejtette volna Péter ezt az ígéretet? Eredeti mesterségét mindenesetre nem felejtette el, megvan még a régi bárka, megvan a háló és itt vannak társai is, akikkel korábban együtt halászott. Karja talán kissé elszokott az evezéstől és a háló kivetésétől, de a korábban sokszor gyakorolt mozdulatokat nem felejtette el. Társai hozzá hasonlóan gondolkodnak, követik Pétert, ők is úgy gondolják, hogy az évekig tartó tanítványi élet után most vissza kell térniük ahhoz a munkához, amitől egykor Jézus elszólította őket.
Az egész történetet be lehetne állítani nagyon pozitívan is, miszerint tulajdonképpen nem is akartak visszatérni eredeti mesterségükhöz és munkájukhoz, csupán el akartak kezdeni valami újat és a lelkesedés vezette őket, de ha őszinték vagyunk, akkor nem ez érződik ki a jelenetből, hanem a csalódottság. Nincs szó itt új hivatásuk felismeréséről, hanem inkább elkeseredett embereket látunk, akiknek nagy álma Mesterük halálával szertefoszlott, s most halászni indulnak, mert úgy érzik, máshoz nem értenek. Csalódottságukat fokozza a sikertelen munka, az eredménytelen fáradozás, hiszen egyetlen halat sem tudnak fogni. Ebből a vert helyzetből csak felemelkedni lehet, s jön is a fordulat, mégpedig Jézus megjelenésével, akit azonban csak azt követően ismernek fel, hogy szavára kivetik a hálókat, s a hálók azonnal megtelnek hallal. Ez a jel, ez a csoda segíti őket a felismerésben: aki segített nekik, nem lehet más, mint Jézus, akinek közelében számos hasonló csodát megtapasztaltak. Az evangélista így összegzi az apostolok tapasztalatát: senki sem kérdezte meg, hogy ki tett csodát, mert mindannyian tudták, hogy az Úr az.
A csodálatos halfogás után Jézus háromszor kérdezi meg Pétert, hogy szereti-e őt, s Péter háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt. Jézus nem arra kíváncsi, hogy Péter szereti-e a nyájat, amelynek vezetését rá akarja bízni, hanem hogy szereti-e őt. Egyedül az Úr iránti szeretet lehet az alapja annak, hogy valaki a krisztusi közösség vezetője legyen. Mert a nyájat csak az tudja majd szeretettel szolgálni, aki szeretetből odaadta életét az Úrnak.
Nem csak az Egyház vezetőinek, hanem minden krisztushívőnek érdemes időről időre megújítani szeretetét Jézus iránt, amely szeretet biztos alapja az Egyháznak és Isten országáért végzett szolgálatunknak.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te megelőző és mindent felülmúló szeretetednél nincs nagyobb. Azért jöttél el emberi világunkba, azért lettél emberré és éltél a földön, azért tanítottad az embereket, azért vállaltad a szenvedést és a halált, azért támadtál fel a halálból és küldted el pünkösdkor a Szentlelket, hogy megismerjük a mennyei Atya végtelen szeretetét. Éljen bennünk a te szereteted és ezt tartsuk életünkben a legnagyobb ajándéknak. Az élet szeretet nélkül, a szeretet megvallása nélkül értelmetlen. A szeretetben megtalálom életem értelmét. Segíts, hogy naponta cselekedetekkel mutassam ki szeretetemet feléd és embertársaim iránt.