Nagyböjt második hetének péntekje
Szent
Máté evangélista művében, ugyanúgy mint Márknál és Lukácsnál, háromszor
szerepel, hogy Jézus megjövendöli szenvedését. Ezeket a szavait apostolaihoz,
szűkebb tanítványi köréhez intézi. Tulajdonképpen a mai evangéliumban olvasott
példabeszéd is értelmezhető úgy, mintha ez volna a negyedik jövendölés. Beszéde
ezúttal nem tanítványaihoz és nem is a néptömeghez szól, hanem a főpapokhoz és
a vallási vezetőkhöz. Természetesen Jézus most nem kifejezetten beszél a saját
sorsáról, szenvedéséről és haláláról, hanem jelképesen utal arra, és ezt meg is
értik azok, akik hallják szavait. Megértésüket és az ebből fakadó elfogási
szándékukat Máté evangélista hangsúlyozza is a történet lezárásakor. A hasonlat
megértése azért nem okoz számukra nehézséget, mert Jézus szándékosan olyan
képet használ, amit jól ismernek. Izrael népéről, mint Isten szőlőskertjéről,
amely engedetlensége miatt nem akar gyümölcsöt hozni, Izajás próféta könyvében
olvashatunk, s ezt jól ismerte a hallgatóság. Elődeik elutasították, bántalmazták
és megölték Isten küldötteit, a prófétákat, most pedig Isten újabb küldöttét
Jézust utasítják el.
Amikor Jézus az utolsóként érkező küldöttről, mint a szőlősgazda fiáról beszél, akkor világosan kimondja azt is, hogy ő az Isten Fia. Ő az, akit majd megölnek, de mégis az ő áldozatán, önfeláldozó kereszthalálán alapul a megváltás műve és az ő személyére, mint alapkőre épül fel az Egyház, mint a megváltás művének hirdetője és megvalósítója.
© Horváth István Sándor
Amikor Jézus az utolsóként érkező küldöttről, mint a szőlősgazda fiáról beszél, akkor világosan kimondja azt is, hogy ő az Isten Fia. Ő az, akit majd megölnek, de mégis az ő áldozatán, önfeláldozó kereszthalálán alapul a megváltás műve és az ő személyére, mint alapkőre épül fel az Egyház, mint a megváltás művének hirdetője és megvalósítója.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése