Ferenc pápa: Az Egyház is felszólítást kap, hogy fogadja be az evangéliumot
December 16-án, advent harmadik vasárnapján a déli Mária-imádság elmondásakor a Szentatya arra biztatta a hívőket, hogy örömmel készüljenek karácsonyra, fogadják be az evangéliumot, hogy az konkrét valósággá váljon életükben.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma,
advent harmadik vasárnapján a liturgia örömre hív bennünket. Halljátok jól: örömre!
Szofoniás próféta ezekkel a szavakkal fordul Izrael népének kicsiny
maradékához: „Örülj, Sion leánya, örömmel kiálts, Izrael! Ujjongj és egész
szívedből kiálts, Jeruzsálem leánya!” (Szof 3,14). Örömmel kiáltani, ujjongani,
örvendezni: erre hív a mai vasárnap. A szent város lakosai örömre kapnak
felszólítást, mert az Úr visszavonta ítéletét (vö. Szof 3,15). Isten
megbocsátott, nem akar büntetni! Következésképpen a népnek nincs oka többé
szomorkodni, nincs oka többé csüggedni, hanem minden az Isten iránti örvendező
hálához visz, aki mindig ki akarja váltani, meg akarja menteni azokat, akiket
szeret. Az Úr népe iránti szeretete pedig szakadatlan, ahhoz a gyengéd
szeretethez hasonlít, ahogyan az apa szereti gyermekeit, a férj a feleségét,
amint szintén Szofoniás mondja: „Örül majd neked, újjáéleszt szeretetével; örül
majd neked kitörő örömmel” (Szof 3,17). Ezért a mai nap az öröm
vasárnapja, így nevezik a karácsony előtti adventi időszak harmadik
vasárnapját.
A
prófétának ez a felszólítása különösen időszerű abban az időszakban, amikor
karácsonyra készülünk, mert Jézusra, az Emmánuelre, a „velünk lévő Istenre”
vonatkoztatjuk: az ő jelenléte az öröm forrása.
Szofoniás ugyanis meghirdeti: „Izrael királya a köztetek lévő Úr”; és kissé
később megismétli: „Körödben van az Úr, a te Istened, az erős szabadító!” (Szof
3,15.17). Teljes értelmét ez az üzenet az angyali üdvözletkor nyeri el, amelyet
Lukács evangélista beszél el. A szavak, melyekkel Gábriel angyal a Szűzhöz
fordul, mintegy a próféta szavait visszhangozzák. Mit mond Gábriel arkangyal?
„Örülj, aki kegyelmet találtál, az Úr veled van!” (Lk 1,28). „Örülj”, mondja a
Szűzanyának. Galilea egyik távoli falvában, egy a világ előtt ismeretlen fiatal
nő szívében Isten lángra lobbantja a boldogság szikráját az egész világ
számára. Ma ugyanez az örömhír szól az Egyházhoz, felszólítást kap, hogy
fogadja be az evangéliumot, hogy az valósággá, konkrét életté váljon. Ez a
felszólítás szól az Egyházhoz, mindnyájunkhoz: „Örülj, kicsiny keresztény
közösség, aki szegény és megalázott vagy, de az én szememben szép, mert vágyva
vágysz országomra, éhezed és szomjazod az igazságosságot, türelmesen szövöd a
béke szövetét, nem követed az éppen hatalmon levőket, hanem hűségesen a
szegények mellett maradsz. Így nem félsz semmitől, hanem szívedet öröm tölti
el.” Ha így élünk, az Úr színe előtt, szívünket mindig öröm tölti majd el.
„Magas szintű”, teljes öröm, a mindennapok alázatos öröme, vagyis a béke. A
béke a legkisebb öröm, mégis öröm!
Szent
Pál is ma arra buzdít bennünket, hogy ne aggódjunk, ne essünk kétségbe
semmiért, hanem minden körülmények között terjesszük Isten elé kéréseinket,
szükségleteinket, aggodalmainkat „imádságokban és könyörgésekben” (Fil 4,6).
Annak tudata, hogy a nehézségek között mindig fordulhatunk az Úrhoz, és ő sosem
utasítja el szólítgatásainkat, nagy ok az örömre. Semmilyen aggodalmaskodás,
semmilyen félelem sem veheti el tőlünk azt a békés derűt, amely nem emberi
dolgokból, nem emberi vigaszokból, hanem Istentől származik, annak tudatából,
hogy Isten szeretettel irányítja életünket, éspedig állandóan! A problémák és
szenvedések között is ez a bizonyosság táplálja reményünket és bátorságot önt
belénk.
De
ahhoz, hogy be tudjuk fogadni az Úr felszólítását az örömre, késznek kell
lennünk arra, hogy megkérdőjelezzük magunkat. Mit jelent ez? Azt, hogy úgy kell
tennünk, mint azok, akik hallgatták Keresztelő János prédikációját, és
megkérdezik tőle: te így prédikálsz, de mi „mit tegyünk?” (Lk 3,10). Nekem mit
kell tennem? Ez a kérdés az első lépés a megtérés felé, amire ebben az adventi
időszakban meghívást kapunk. Valamennyien tegyük fel a kérdést: Mit kell
tennem? Még ha kicsi dolog is az, mégis „mit kell tennem?”
Szűz
Mária, a mi édesanyánk, segítsen, hogy ki tudjuk tárni szívünket az érkező Úr
előtt, hogy ő egész életünket eláraszthassa örömmel!
A
Szentatya szavai az Angelus elmondása után:
Kedves
testvéreim!
Múlt
héten Marrákesben, Marokkóban, elfogadták a biztonságos, rendezett és szabályos
migrációról szóló világegyezményt, amely referenciakeret kíván lenni az egész
nemzetközi közösség számára. Ezért remélem, hogy a nemzetközi közösség, ennek
az eszköznek köszönhetően is, felelősséggel, szolidaritással és együttérzéssel
képes bánni azokkal, akik különböző okokból elhagyták hazájukat, és
imádságaitokba ajánlom ezt a szándékot.
Köszöntelek
mindnyájatokat, családok, plébániai csoportok és társulatok, akik Rómából,
Olaszországból és a világ számos réséből érkeztetek. Külön is köszöntöm a
Sevillából, Hamburgból, Münchenből és a belgiumi Chapelle-ből jött
zarándokokat. Üdvözlöm a pescarai, potenzai, bucchianicói, fabrianói és blerai
híveket, a comboniánus világi misszionáriusokat, valamint a jesolói és Ca’
Savió-i cserkészeket.
Most
pedig főleg hozzátok fordulok, kedves római gyerekek, akik a „Jézuska-babák”
megáldására jöttetek Ruzza segédpüspök kíséretében. Köszönetet mondok a Római
Oratóriumok Központjának és az önkénteseknek. Kedves gyerekek, amikor majd
otthon imádkoztok a jászol előtt, szemeteket a kis Jézusra szegezve, ámulatot
éreztek majd. Most azt kérdezhetitek, mi az az ámulat. Egy erősebb érzés,
erősebb, mint egy szokásos érzelem. Azért tölt el bennünket, mert látjuk
Istent: ámulatot érzünk az emberré lett Isten nagy misztériuma előtt. A
Szentlélek pedig Jézus alázatosságát, gyengédségét és jóságát ülteti
szívetekbe. Jézus jó, Jézus gyengéd, Jézus alázatos. Ez az igazi karácsony, az
igazi születésünnep! Ne felejtsétek el! Legyen ilyen a karácsony számotokra és
családtagjaitok számára! Áldásomat adom az összes „jézuskára”!
Mindenkinek
szép vasárnapot, szép adventi harmadik vasárnapot kívánok! Legyen bennetek
öröm, nagy öröm, vagy amikor nem lehetséges az öröm, akkor mélységes béke! Kérlek
benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A
viszontlátására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése