Ferenc pápa: A pásztor az emberekhez áll közel, nem a hatalmasokhoz
A pápa a Szent Márta-házban szeptember 18-án, kedden reggel bemutatott szentmisén elmondott homíliájában emlékeztetett, hogy Jézus a pásztor, akinek tekintélye volt: alázatos és együttérző volt, amit szelídségben és gyengédségben fejezett ki.
Nekünk,
pásztoroknak is közel kell állnunk az emberekhez, nem pedig a hatalmasokhoz
vagy az ideológusokhoz, akik megmérgezik a lelket – figyelmeztetett a
Szentatya.
Az, ami
tekintélyt adott Jézusnak mint pásztornak, az alázata, az emberekhez való
közelsége, az együttérzése volt, amit szelídségben és gyengédségben juttatott kifejezésre.
Amikor pedig rosszul mentek a dolgok, mint a Kálvárián, csendben maradt, és
imádkozott. Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában Jézust mint a pásztor ikonját
és példaképét állította a hívek elé. Beszélt Jézus hatalmáról is, amely a
Szentlélek kegyelme, és amely abból származik, hogy közel állt az emberekhez,
nem pedig a hatalmasok és az ideológusok szűk csoportjaihoz.
Ferenc
pápa szentbeszédében az evangéliumi szakaszt (Lk 7,11–17) kommentálta, amely az
özvegyasszony egyetlen fia feltámasztásának csodáját mondja el. Az idézet
kiemeli, hogy Jézusnak tekintélye volt a nép előtt, de nem a doktrína miatt,
amit tanított, amely majdnem ugyanaz volt, mint másoké, hanem azért, mert
alázatos volt, és szelíd szívű. Nem kiabált. Nem mondta, hogy „én vagyok a
Messiás” vagy „én vagyok a Próféta”. Nem fújatta meg a harsonákat, amikor
meggyógyított valakit, vagy amikor az embereknek prédikált, vagy amikor csodát
tett, mint például amikor a csodás kenyérszaporításra került sor. Nem, ő
alázatos volt, és cselekedett, közel volt az emberekhez.
A
törvénytudók ezzel szemben a katedráról tanítottak, és eltávolodtak az
emberektől. Nem érdekelték őket az emberek, vagy csak azért, hogy parancsokat
adjanak nekik, amelyek száma már meghaladta a háromszázat. Nem voltak azonban
közel az emberekhez. Az evangéliumban amikor Jézus nem az emberekkel volt,
akkor az Atyával volt, és imádkozott. Jézus életének, nyilvános életének nagy
részét az utcán töltötte az emberekkel. Ez a közelség Jézus alázata, ami
tekintélyt adott neki. Megérintette az embereket, megölelte őket, a szemükbe
nézett, és meghallgatta őket. Közel volt, és ebből származott tekintélye –
nyomatékosította a pápa.
Szent
Lukács az evangéliumban hangsúlyozza, hogy Jézus „megkönyörült”, amikor
meglátta az özvegyasszonyt egyedül a halott fiával. Képes volt együttérezni,
nem elméleti ember volt. Mondhatjuk, hogy a szívével gondolkodott, nem
választotta szét a fejét a szívétől. Két jellemzője van ennek az
együttérzésnek, a szelídség és a gyengédség – emelte ki homíliájában
a pápa. – Jézus azt mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos
szívű.” Ez a szelídség. Szelíd volt, nem kiabált. Nem büntette meg az
embereket. Jézus mérges volt? Igen! Amikor meglátta, hogy Atyja háza
bevásárlóközponttá vált, ahol árucikkeket adnak-vesznek, pénzt váltanak…, akkor
mérges lett, felkapta az ostort, és mindenkit kikergetett onnan. Ezt azért
tette, mert szerette az Atyát, mert alázatos volt Atyja előtt, rendelkezett
ezzel az erővel.
Jézus
nem azt mondta az asszonynak a távolból, hogy „Ne sírjon, asszonyom!”. Nem,
közel lépett, talán megérintette a vállát, talán megsimogatta, és azt mondta:
„Ne sírj!” Ez Jézus. Ugyanezt teszi velünk is, mert közel van, az emberek
között, egy pásztor. A gyengédség egy másik gesztusa az, hogy Jézus visszaadja
a fiút az anyjának. Tehát összességében szelíd és alázatos szívű, közel áll az
emberekhez, képes együttérezni, és rendelkezik a szelídség és a gyengédség
jellemzőivel. Ez Jézus – mutatott rá Ferenc pápa.
Ez a
pásztor ikonja, és nekünk, pásztoroknak ebből kell tanulnunk: közel állni az
emberekhez, nem pedig a hatalmasok, az ideológusok szűk csoportjaihoz… Ők
ugyanis megmérgezik a lelket, nem tesznek jót nekünk! – hangoztatta a pápa. – A
pásztor tehát rendelkezzen hatalommal és tekintéllyel, mint Jézus. Ezek pedig
az alázat, a szelídség, a közelség, az együttérzés képessége, a gyengédség.
Amikor
pedig a dolgok rosszul alakultak, mit tett Jézus? – kérdezte Ferenc pápa. –
Amikor az emberek sértegették nagypénteken, és azt kiáltották: „Feszítsd meg
őt!”, csendben maradt, mert együttérzett azokkal az emberekkel, akiket a pénz,
a hatalom birtokosai megcsaltak. Csendben maradt. Imádkozott. A pásztor a nehéz
pillanatokban, amikor az ördög elszabadul, amikor a pásztort megvádolják,
amikor a Nagy Vádló vádolja meg sok emberen, sok hatalmason keresztül, akkor
szenved, felajánlja életét, és imádkozik. És Jézus imádkozott. Az ima elvitte a
kereszthez is, de erővel ruházta fel. Ott is képes volt közel lépni, és
meggyógyítani a lator lelkét.
Ma
olvassuk újra azt a szakaszt Lukács evangéliumának 7. fejezetéből, amelyben azt
látjuk, hogy Jézus tekintélye miben áll. Kérjük a kegyelmet, hogy mi, pásztorok
mindannyian rendelkezzünk ezzel a tekintéllyel, amely a Szentlélek kegyelme! –
zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése