Évközi huszonnegyedik hét szerdája
Az
evangéliumi jelenet Jézus kérdésével kezdődik: „Kihez hasonlítsam e nemzedék
fiait?” Kire gondol? Vajon összes kortársára? A későbbiekben kiderül, hogy nem
mindenkire, hanem azokra, akik elutasítóak Istennel szemben, azaz sem
Keresztelő János, sem Jézus tanítására nem hallgattak. Az ő magatartásukat az
utcán játszó gyermekek hasonlata világítja meg. A gyermekek egy csoportja hiába
akarja furulyaszóval játékra hívni a többieket, ők nem hajlandóak a játékra,
majd pedig a siránkozás sem váltott ki belőlük semmit. Kedvtelenségükből,
semmittevésükből, unatkozásukból semmi nem tudta kimozdítani őket, közömbösek
maradtak mindenféle üzenet, felhívás iránt.
A hasonlatban a furulyaszó és a siratóének kétféle hangnemet jelent. Az utóbbi Keresztelő János kemény beszédét, határozott fellépését szemlélteti, aki bűnbánatra szólította fel a népet és isteni büntetést helyezett kilátásba a megtérés elhalasztása vagy elmaradása esetére. Jézus más hangnemben beszélt, örömhírt hirdetett, meghívta az embereket az Isten országába, azt hirdette, hogy ez a meghívás mindenkinek, még a bűnösöknek is szól.
Jézus ítélete tehát azok felé hangzik el, akik nem hallgattak sem Jánosra, sem őrá, s ezzel magát Istent utasították el. Én hallgatok-e Isten küldötteinek figyelmeztető szavára?
© Horváth István Sándor
A hasonlatban a furulyaszó és a siratóének kétféle hangnemet jelent. Az utóbbi Keresztelő János kemény beszédét, határozott fellépését szemlélteti, aki bűnbánatra szólította fel a népet és isteni büntetést helyezett kilátásba a megtérés elhalasztása vagy elmaradása esetére. Jézus más hangnemben beszélt, örömhírt hirdetett, meghívta az embereket az Isten országába, azt hirdette, hogy ez a meghívás mindenkinek, még a bűnösöknek is szól.
Jézus ítélete tehát azok felé hangzik el, akik nem hallgattak sem Jánosra, sem őrá, s ezzel magát Istent utasították el. Én hallgatok-e Isten küldötteinek figyelmeztető szavára?
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése