Évközi huszonnegyedik hét keddje
A négy
evangélium közül egyedül Lukács írásában található meg a naimi ifjú
feltámasztása, amiről a mai napon olvasunk. Az előzőekben a kafarnaumi százados
„halálán lévő” szolgájának meggyógyítása szerepelt, ehhez képest fokozást jelent
a halott fiú feltámasztása. Az elbeszélés szerint senki nem kéri Jézust arra,
hogy tegyen valamit, hanem saját kezdeményezésére cselekszik. Arról sincs szó,
hogy bárki is kifejezné hitét Jézus iránt, aki most nem imádkozik, mint sok más
csodája előtt, hanem azonnal cselekszik. Az evangélista az Úr indíttatását így
jelöli meg: amikor meglátta az özvegyasszonyt, „megesett rajta a szíve.” Jézus
azonnal átlátja az özvegy helyzetét. Férje meghalt, idős korára egyetlen
támasza, segítője a fia lett volna, de most őt is elveszítette.
A történet egyik kijelentése így hangzik: „Az édesanyát sokan kísérték a városból.” Ez annak a jele, hogy sokan osztoztak bánatában, részvétet éreztek iránta, mondhatjuk, hogy az ő szívük is megesett az asszonyon. Ők azonban nem tudtak segíteni, mert a halállal szemben az emberi erő mit sem ér. Jézus viszont képes segíteni, ezért amikor irgalommal tekint az özvegyre, már megszületik fejében a cselekvés gondolata. Az Úr együttérzésből, irgalomból cselekszik, feltámasztja a fiút az életre, visszaadja őt édesanyjának.
Az együttérzés, a szánalom ne maradjon csupán érzés bennünk, hanem indítson minket jócselekedetre!
© Horváth István Sándor
A történet egyik kijelentése így hangzik: „Az édesanyát sokan kísérték a városból.” Ez annak a jele, hogy sokan osztoztak bánatában, részvétet éreztek iránta, mondhatjuk, hogy az ő szívük is megesett az asszonyon. Ők azonban nem tudtak segíteni, mert a halállal szemben az emberi erő mit sem ér. Jézus viszont képes segíteni, ezért amikor irgalommal tekint az özvegyre, már megszületik fejében a cselekvés gondolata. Az Úr együttérzésből, irgalomból cselekszik, feltámasztja a fiút az életre, visszaadja őt édesanyjának.
Az együttérzés, a szánalom ne maradjon csupán érzés bennünk, hanem indítson minket jócselekedetre!
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése