Évközi huszonnyolcadik hét hétfője

Évközi huszonnyolcadik hét hétfője

Isten szeretetéről tanúskodik az a tény, hogy időnként figyelmezteti a helyes útról letérő embert. Néha egy-egy személyt küld, aki világosan megmondja, hogy milyen következményei lesznek annak, ha valaki ragaszkodik bűnös életéhez vagy egyértelműen figyelmeztet, hogy mit kell tenni a jövőben. Máskor a világos emberi szó helyett valamilyen jel szolgál figyelmeztetésként, amelyet már nehezebb észrevenni, felismerni, illetve értelmezni. De ezek az isteni jelek is azt a célt szolgálják, hogy megváltoztassuk életünket. Aki viszont semmibe veszi Istent és törvényeit, annak semmiféle jel sem számít, s mindenféle figyelmeztetést semmibe vesz.
Az evangéliumokban néhány esetben előfordul, hogy a nép jelet követel Jézustól, mégpedig olyan jelet, amely igazolja, bizonyítja számukra, hogy ő az Isten által küldött Messiás. A mai üzenetben is erről olvasunk. Jézus két jelként szolgáló személy alakját idézi fel az ószövetségi időkből. Jónás próféta Isten figyelmeztető üzenetét hirdette az embereknek. Prófétai szavára az emberek odafigyeltek, komolyan vették és bűnbánatot tartottak. Dél királynője pedig azért volt jel, mert az isteni bölcsességre vágyakozott és képes volt hosszú utat is megtenni, hogy hallgathassa a bölcsességéről híres Salamon király szavait.
Jézus személye még a két ószövetségi alaknál is nagyobb jel, aki azért jött el a világba, hogy hirdesse a megtérést. Meghallom-e Isten bűnbánatra szólító szavát?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!