Ferenc pápa találkozott a nizzai merénylet áldozatainak hozzátartozóival
Mintegy ezren várták a szeptember 24-én a VI. Pál kihallgatási teremben Ferenc pápát, hogy megosszák vele az ez év július 14-én Nizzában történt szörnyűséges terrorista merénylet okozta gyászt és fájdalmat, továbbá hogy meghallgassák vigasztaló és együttérző szavait.
Mint
ismeretes, a nizzai híres tengerparti Angol sétányon az esti ünnepi tűzijátékra
váró békés emberek tömegébe hajtott bele kamionnal egy iszlamista terrorista,
és okozta ezzel közel kilencven ember, gyermekek, nők és férfiak, franciák és
külföldiek halálát, és több száz ember sérülését. A francia küldöttséget Nizza
városának a polgármestere, Christian Estrosi és a város püspöke Andrè Marceau
kísérte el, de jelen voltak a város zsidó és muzulmán közösségeinek a
képviselői is.
Ferenc
pápa beszéde kezdetén elnézést kért a vendégeitől, hogy nem francia nyelven
szól hozzájuk: „Én sajnos nem beszélem a franciát” – mondta, de a beszédét
gondolategységenként franciául is felolvasták. „Kedves fivéreim és nővéreim,
mély megindultsággal találkozom veletek, aki testben és lélekben szenvedtek,
azért mert egy este vak erőszak sújtott benneteket, vagy szeretteitek egyikét,
anélkül hogy tekintetbe vett volna származást vagy vallást. Szeretnék osztozni
a fájdalmatokban, ami különösen erős, amikor a gyerekekre gondolok, sőt egész
családok esetére, melyeknek az élete ilyen hirtelen és ilyen drámai módon
szétszakadt. Mindegyikőtöket külön-külön is biztosítom az együttérzésemről, a
közelségemről és az imádságomról.
Kedves
családok – folytatta a pápa – a mennyei Atyához, mindenki Atyjához fohászkodom,
hogy fogadja magához a kedves elhunytakat, hogy mihamarabb megleljék az örök
élet békéjét és örömét. Nekünk keresztényeknek a reménységünk alapja a meghalt
és feltámadt Jézus Krisztus. Erről Pál apostol biztosít bennünket: „Ha
Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy
Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta”
(Róm 6,8-9). Az örök életbe vetett bizonyosság, mely éppúgy a más vallások
híveinek is sajátja, szolgáljon megvigasztalódásotokra az életben és legyen
erős motívuma az állhatatosságnak, hogy bátran folytassátok az utatokat itt a
földön. Imádkozom az irgalmasság Istenéhez minden sebesültért, főként azokért,
akik testben és lélekben maradandó sérüléseket szenvedtek el. De nem feledkezem
meg azokról sem, akik éppen emiatt nem tudtak eljönni, vagy még kórházi
ápolásra szorulnak. Az egyház közel marad hozzátok és elkísér benneteket
végtelen együttérzéssel. Életeteknek ebben a nehéz pillanatában, mellyel most
szembesülnötök kell, az egyház mellettetek állva kéri az Urat, hogy jöjjön
segítségetekre és szíveteket töltse el a béke és a testvériség érzéseivel.
A
Nizza városa által megtapasztalt dráma mindenfelé a szolidaritás és az
együttérzés jelentős gesztusait támasztotta. Megköszönöm mindenkinek, akik
közvetlenül segítséget nyújtottak az áldozatoknak, akik egészen mostanáig vagy
még továbbra is a családok támogatására szentelik magukat. Természetesen
először a katolikus közösségre gondolok, André Marceau püspökre, de a
segélynyújtás szervezeteire és a társulatok világára, különösen az itt jelen
lévő Alpesi Tengerészeti Testvérületre, melyben különböző felekezetek
képviselői együtt dolgoznak. Ez a remény nagyon szép jele. Örömmel látom, hogy
köztetek mennyire elevenek a vallásközi kapcsolatok, ami biztosan enyhíti a
drámai események sebeit.
Az
egymás közötti őszinte párbeszéd és a testvéri kapcsolat, főként azok között,
akik az egy és irgalmas Istenben hisznek, olyan sürgető elsőbbség, amire a
vallási és politikai vezetőknek egyaránt törekednie kell. Az egységre törekvés
mindenkinek a hivatása, ezt kell megvalósítani saját környezetünkben. Mikor
manapság az önmagunkba zárkózás kísért, vagy pedig az, hogy a gyűlöletre
gyűlölettel és az erőszakra erőszakkal válaszoljunk, szükség van a szív hiteles
megtérésére. Ez az az üzenet, mellyel Jézus evangéliuma mindenki felé fordul.
Az ördög támadásaira csak Isten műveivel lehet válaszolni, amely a megbocsátás,
a felebarát tisztelete, még akkor is, ha ő más mint én vagyok.
Kedves fivéreim és nővéreim, ismételten biztosítlak benneteket az
imáimról, és Péter utódjának a gyengéd szeretetéről. Imádkozom az országotokért
és a felelőseiért, hogy fáradságot nem kímélve építsenek egy igaz, békés és
testvéri társadalmat. Mint a közelségem jelét kérem számotokra Szűz Mária
segítségét és a mennyei áldások bőségét – fejezte be Ferenc pápa a nizzai
merénylet áldozatainak hozzátartozóihoz intézett beszédét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése