Ferenc pápa: Árvaságtól szenvedő világunkban van egy Anyánk, aki megvéd minket

A Szentatya szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján a Szent Márta-házban bemutatott szentmise homíliájában a nyugati kereszténység első Mária-antifónáját idézte: „Sub tuum presidium…” – „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja”.

A napi evangélium a Golgotára vezet el bennünket (Jn 19,25–27). Jézus követői mind elmenekültek János és néhány asszony kivételével. A kereszt tövében ott állt Mária, Jézus anyja, akiről a jelenlévők így beszéltek: „Az ott ennek a bűnözőnek az anyja! Az az asszony ennek a lázadónak az anyja!”

Mária, aki hallotta ezeket a szavakat, rettenetesen szenvedett a megaláztatástól. És hallotta a „nagyokat” is, néhány papot, akiket tisztelt, mert papok voltak, akik így gúnyolták fiát: „Te, aki olyan ügyes vagy, szállj le a keresztről, szállj le!” Mária ott állt mezítelen fia mellett, és nagyon szenvedett, de nem menekült el. Nem tagadta meg fiát, saját vérét!

Ferenc pápa felidézte, hogy amikor Buenos Airesben a börtönökben felkereste a foglyokat, mindig asszonyok hosszú sorával találkozott, akik várakoztak, hogy beléphessenek. „Anyukák voltak, de nem szégyellték magukat: a saját vérük volt ott bent. Ezek az asszonyok nemcsak azért szenvedtek megaláztatást, mert a börtön előtt kellett várakozniuk, hanem azért is, mert a legcsúnyább megszégyenítést kellett elviselniük, amikor megmotozták őket, mielőtt beléphettek volna a börtönbe. De anyák voltak, és saját vérüket keresték fel. Így állt ott Mária is fia mellett, ilyen nagy szenvedéssel” – fogalmazott homíliájában Ferenc pápa.

Jézus megígérte, hogy nem hagy árván bennünket, és a kereszten nekünk adja anyját mint a mi Anyánkat – tette hozzá a pápa.

Nekünk, keresztényeknek van egy édesanyánk, ugyanaz, aki Jézus édesanyja. Van egy édesapánk, ugyanaz, aki Jézus édesapja. Nem vagyunk árvák! És Mária olyan nagy fájdalommal szül meg bennünket abban a pillanatban: igazi vértanúság! A fájdalom tőrétől átszúrt szívvel elfogadja, hogy mindnyájunkat világra hozzon. És a fájdalomnak attól a pillanatától kezdve Mária mindnyájunk Anyja lesz, aki gondoskodik rólunk és nem szégyell bennünket: megvéd minket – fogalmazott a Szentatya.

Az első keresztény évszázadok misztikusai azt tanácsolták, hogy a lelki zaklatottság idején keressünk menedéket Isten Anyjának palástja alatt. Oda nem tud behatolni az ördög, mert ő, aki anya, anyaként oltalmat nyújt. A nyugati kereszténység követte ezt a tanácsot, és erről szól első Mária-antifónája: „Sub tuum presidium” – oltalmad alá futunk, ó Anyánk, ott biztonságban vagyunk.

Világunkban, amelyet nevezhetünk „árvának” – folytatta homíliáját a pápa –, az árvaság nagy válságában szenvedő világunkban segítségünkre lehet, ha ezt mondjuk: „Nézd, az Anyád!” Van egy anyánk, aki megvéd, tanít és elkísér bennünket; nem szégyelli bűneinket. Nem szégyell bennünket, mert ő az Anya. A Vigasztaló Szentlélek, barátunk és útitársunk, szószólónk, a Paraklétosz, akit az Úr küldött el nekünk, értesse meg velünk Mária anyaságának ezt a hatalmas misztériumát – zárta homíliáját Ferenc pápa.