A Hétfájdalmú Szűzanya

A Hétfájdalmú Szűzanya

 

Attól kezdve, hogy Jézust elfogják az Olajfák hegyén, megkötözik, bántalmazzák, megkorbácsolják, tövissel koronázzák, kényszerítik keresztjének vitelére és keresztre feszítik, minden emberi szenvedés átértékelődik. Mert azóta minden emberi nyomorúságban és szenvedésben benne van az ártatlanul szenvedő Krisztus önként vállalt szenvedése.
Tegnap, a Szent Kereszt felmagasztalása napján, arról elmélkedtünk, hogy Krisztus keresztje az újszövetség jele. Isten Fia, Jézus Krisztus vállalja a szenvedést. Megtestesülésével vállalja az emberi sorsot, mindazt, ami az emberi élet velejárója. Egyetlen dolgot nem vesz magára, a bűnt, mert az Isten szentségével nem összeegyeztethető. Az emberré lett Isten mindent átél, mindent megtapasztal, ami a születés és a halál között történik az emberrel.
A mai napon Jézus édesanyjára, a fájdalmas Szűzanyára emlékezünk, aki átélte a szenvedést. Szenvedésében is Krisztusra, a Megváltóra mutat. Azt tanítja, hogy Isten nem hagy magunkra a bajban, a testi szenvedésben vagy a lelki gyötrődésben. Isten velünk szenved, bennünk szenved, hogy nekünk feltámadásunk és örök életünk legyen őbenne. Kételkedsz a szenvedés értelmében? Tekints Krisztus keresztjére! Kételkedsz magadban? Tekints a keresztre! Kételkedsz Istenben és az ő szeretetében? Tekints a keresztre!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, add, hogy a te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a te gondolataid, e világ útjai nem a te útjaid. Add, hogy ebben a világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert szeretnénk a te útjaidon járni. Vezess bennünket a te parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé!