2016. szeptember 11., vasárnap

Évközi huszonnegyedik hét vasárnapja



Évközi huszonnegyedik hét vasárnapja


Ugyanazon az úton
 
Egy kirándulás alkalmával letértünk az útról. Már az első pillanatban rossznak tűnt az ötlet, de úgy gondoltuk, talán így rövidíteni lehet. Kalandra vágyó emberek szoktak kipróbálni ismeretlen utakat, de a többség inkább a biztonságra törekszik. A térkép mindig helyesnek bizonyul, míg az emberi elképzelések, hirtelen jött gondolatok tévesnek. Így történt, hogy mi is letértünk a helyes útról, pedig tudtuk, hogy jobb volna az eredeti tervhez ragaszkodni. Egy idő után kénytelenek voltunk belátni, hogy ez az út nem vezet sehová, rossz döntést hoztunk, vissza kell térnünk ahhoz a ponthoz, ahol még a jó úton voltunk, és onnan kell folytatnunk utunkat. Ehhez csak egyetlen lehetőség van, visszafelé kell haladni a rossz úton. Ilyen helyzetekben már kár okoskodni és még újabb lehetőséget keresni. Ugyanazon az úton kell visszafelé haladnunk, amelyen jöttünk.
A tékozló fiú jól ismerte ezt az igazságot. Ő ugyan nem kirándult, nem a természet szépségét kereste, de szintén a saját feje után akart menni, a maga álmait kergette. Aztán egyszer csak rájött, hogy eltévedt, rossz helyen van, vissza kell fordulnia. Döntését követően elindult visszafelé az atyai házba, mégpedig ugyanazon az úton haladt, amelyen elhagyta otthonát. Ostobaság lett volna részéről, ha újabb kerülőket tesz, tévutakon jár. Esete azt tanítja nekünk, hogy azon az úton kell visszatérnünk Istenhez, amelyen elhagytuk őt.
A mai evangéliumban három példabeszédet olvasunk, amelyek témája azonos. Az első példázat az elveszett bárányról és azt kereső, megtaláló és a nyájhoz visszavezető pásztorról szól. Amikor a pásztor megtalálja az elveszettet, akkor azon az úton indul vele vissza, amelyen jött. Nem vezeti el még veszélyesebb helyekre, nem fárasztja még jobban, nem akarja kioktatni, hogy lám, itt a szakadéknál aztán életedbe került volna a csatangolás, hanem egyenesen visszavezeti. A pásztor nem ostoba, tudja, hogy milyen úton juthatnak vissza a nyájhoz. A második hasonlat az elveszett pénzről szól. A háziasszony tudja, hogy ő veszítette el a pénzt és annak meg kell lennie valahol, mégpedig a saját házában. Nem feltételezi, hogy ellopta valaki, nem másokat akar felelőssé tenni saját hibájáért, hanem tudja, hogy mit kell tennie. Amit ő veszített el, azt neki kell megkeresnie. A harmadik példa pedig a tékozló fiúról szól, aki egy jobb élet vágyával a szívében elhagyja a biztonságot nyújtó családi otthont, de egy idő múlva, saját tévedését beismerve visszatér az atyai házba. Jézus nem arról beszélt, hogy egy másik otthont keresett magának és valahol talált volna olyan otthonra, ahol ugyanolyan szeretetet kapott volna, mint abban a házban, ahonnan származott. A tékozló fiú a saját otthonába tér vissza, a saját apjához, azokhoz, akikhez tartozott, s akiknek a szeretetét, még a bűnös évek során sem felejtette el.
Mindhárom példabeszéd Isten irgalmáról tanít, aki megbocsát, keresi a tőle eltávolodottakat és visszafogadja a bűneiket megbánókat szeretetébe. Isten gyermekei vagyunk, akik néha nagyszerűnek tűnő ötlettel elhagyjuk Istent és azt képzeljük, hogy a boldogságot nélküle is megtaláljuk. Istenhez ugyanazon az úton kell visszatérnünk, amelyen elhagytuk őt. S bár ugyanazon az úton haladunk, egészen másnak tűnik ez az út a másik irányból és egészen más érzés van a szívünkben, mint amikor távoztunk. A visszaúton csak alázattal és bűnbánattal érdemes mennünk, követve az irgalmasság virágait, amelyek mutatják az irányt a megbocsátó Isten felé.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél, a te szereteted erősebb a mi emberi vétkeinknél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket abban a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és békében embertársainkkal. A te irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi nagylelkűségre, hogy méltók legyünk arra, hogy visszafogadj minket szeretetedbe és gyermekeidnek nevezz minket!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése