Szent Zakariás, Szent Anna asszonynak sógora,
Az
Isten megtette azt, amit részéről megtenni lehetett, azért, hogy dicsősége
legyen népének! Azonban, hogy dicsőítve legyünk, követnünk kell Őt! Azt a lehetőséget,
azt a körülményt, amit – keresztény szóhasználattal Isten ajándékának mondunk –
Isten megteremtett a számunkra, azt én, a magam felvállalásával, elfogadásával,
annak tiszteletben tartásával teljesíthetem be!
Ez
által, Isten dicsősége is felmagasztaltatik, vagyis felértékelődik. Amiért a
teremtmény befogadása által lesz értékké. Persze, Jézus bölcsességét, és
bölcsességében fogalmazott szavait is már ebben az összefüggésben kell érteni,
hordozni, és tisztelni.
Amikor
Jézus azt mondja, hogy „ha valaki – bárki - utánam akar jönni, tagadja meg
önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem”, akkor ezzel azt mondja,
hogy mindenkinek lehetősége van rá. Másrészről, azt jelenti ki, hogy valamiről,
és alkalmasint nem kevésről, le kell mondani, ahhoz, hogy követésére képes
lehessek! Valamit, valamiért kell odaadni. Tudva, hogy számomra mi a nagyobb
érték! Ha tele a kezem, mert már valamit kaptam, vagy elvettem, mert a
pillanatban annak értéke lett fontos a számomra, de a következő pillanatban
valami olyan dolgot nyújtanak nekem, ami mindannál többet ér számomra, mint
amit kezeimben tartok, … Sőt, a felkínált érték a pillanat értékénél
beláthatatlanul messzebbre mutató értéket jelenthet a számomra - a többit, amit
éppen tartok kezeimben, ugye, szívesen teszem le, engedem el, távolodok el
attól. Amiért magamat többre becsülöm, többre értékelem, többre tartom, mint a
pillanatot, amit éppen élek.
Vajon,
ezt az életigenlést, ezt az értékítéletet, ki teremtette belém? Ami ilyen
erővel vonz, felemel, és ebben az igényességben megtartani akar? Én, az ember,
ha csupán anyagi lény lennék, az anyagi szükségleteimen túl nem tudnék vágyódni
többre, mert képzetem sem bírna el ezzel vággyal. De, mert bennem Isten lelke
él, e lélek vonzásában élek, aki azt súgja: ’merjed felvállalni azt a
keresztet, ami a tied, Értem! Az mindegy, hogy e kereszt súlya mitől olyan,
amilyen, én kész vagyok levenni róla azt a terhet, amit nem bírnál el. Én
vagyok számodra a cirenei Simon. Mert mindenkit, aki ezen az életen túlra
tekinteni képes, én megsegítek, hogy eljuthasson oda! Ezt már bizonyítottam.
Vágyom látni arcodat, abban a meglepetettségében, abban az örömben, amit
készítettem a számodra! De ahhoz, hogy megdicsőíthesselek, most neked kell
engem megdicsőítened, azzal, hogy hiszel bennem, és nekem!’ Ezt mondja Jézus a
fenti szavaiban: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig
elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az
egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember
cserébe a lelkéért?” Azért a hitért cserébe, hogy Isten hordozza tenyerén, és
mindenért megfizet, amit érte elengedek ebből a világból!
Az
utolsó mondat sem kevesebb annál, hogy „az Isten országa nem jön el szembetűnő
módon.” [Lk 17,20] Mert azok, akik mindenüket képesek odaadni azért, hogy Jézus
Krisztust, az Isten Fiát kövessék, elszántan, igaz hittel és szeretettel, azok
már ebben az életben megláthatják Őt, ahogy eljön az Ő országában! Hiszen,
azért képesek e világ minden vágyától, kívánságától, csábításától eltávolodni,
mert megértik, és élik a Vele való közösséget!
Eljutni
engem erre a csodára, vágyom, és kérem, segíts engem Istenem! De, hogy vonzani
lehessek képes a Te Szent színed látására mindazokat, akiket szerethetek,
akikkel közösségben lehetek! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése