Szent Anna 10.

Szent igaz József, Szent Anna asszonynak öccsétől való unokafia

Istenismeret – bűnbocsánat. Ember dolga – Isten dolga. Talán a mai írások így kapcsolódnak egymáshoz, ezen a ponton.

Jeremiásnál mondja Isten, hogy „mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.”

Jézus pedig, Péter kijelentése alapján tudatosítja, hogy szavai kitől vannak benne ott, és akkor. Majd, mikor Péter, Jézus szavaitól megrészegülten – „Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” – még Jézus felett is uralkodni próbál, istenítve önmagát, bátorságot véve rá, akkor Jézus keményen meginti, hogy már is „Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!”

Az ember gyengesége abban áll, ha isteníti magát! Ebben a pillanatban elveszíti emberi méltóságát, lealacsonyítja önmagát. Nem megalázza magát, de megaláztatást kénytelen elszenvedni. Amiért Valaki másnak a helyére helyezi önmagát. Olyan hatalmat vesz magára, melyet nem kapott meg! Ez az, amit olyan sokszor elkövetünk. Magunk nem akarjuk elhinni, és nem is gondoljuk, hogy ’kilóg a lóláb’, de bizony a környezetünk azonnal észreveszi azt, hogy méltatlanná tesszük magunkat arra a méltóságra, mellyel felruháztak bennünket! Pontosabban, mely hatalom ránk szállt Isten kegyelméből. Visszaélésnek hívjuk ezt azzal a kegyelemmel – és már szándékosan nem hatalomnak nevezem – mellyel Isten ruházott fel bennünket. Nem könnyű Isten szeretetével, bizalmával úgy élni, ahogy azt Isten bízza ránk! De, ha ezt tudom, akkor könnyebb talán megbocsátanom embertársamnak. És, ha ezt tudom, akkor talán könnyebb elfogadni másoktól az intést, a figyelmeztetést, amikor észreveszik, hogy túlléptem a határon! Bizony, ha figyelmeztetnek ilyen esetben, még hálásnak is kéne lennem! Ugyanakkor, azzal is tisztában kell lenni mindegyikünknek, hogy mindegyikünk kap Istentől megfelelő hatalmat, amivel bírnunk kell, még akkor is, ha mások arról nem akarnak tudomást venni, ami a mi, Istentől való felhatalmazásunk.

Mi mind egymáshoz rendeltek vagyunk Krisztusban! Mindenkor az egymáshoz, jelenthet egymás mellé, fölé és alá rendeltséget is! Nem bírái vagyunk egymásnak, de egymás kontrolljai. Ha, Isten szeretete a bennünket mozgató életösztön.

Tehát: Isten dolga, hogy elveszi a világ bűneit, de ember dolga az, hogy mindvégig keresse, kutassa Isten ismeretét, hogy Hozzá igazítani képes legyen életét. De, mert ez fejlődés kell legyen, egy életen át, minduntalan bűntudattal, önvizsgálattal, és belátással kell élnie, hogy a tegnapi énemben mi volt az, amiben tévedtem, rosszul döntöttem, helytelenül ítéltem meg Isten szándékát, velem való akaratát. Éppen ezért vétkeztem ellene, a szent és Igaz Isten ellen, aki szüntelenül kész nekem megbocsátani! Aminek feltétele, hogy én belátással legyek a magam képtelenségei iránt. Ugyanakkor szeretnék, próbálok, és akarok Istenem ismeretében gazdagodni, teljesebbé lenni! Szánj meg engem Istenem, és segíts meg, hogy szentté lenni képes legyek, mert Te Szent vagy! Ámen