2016. augusztus 10., szerda

Évközi tizenkilencedik hét szerdája



Évközi tizenkilencedik hét szerdája



Jézus tanítást ad arról, hogy miként kell először magánúton, majd közösségileg figyelmeztetni a közösségnek azt a tagját, aki valamilyen módon megbántja felebarátját. Tapintatosság és fokozatosság jellemzi az eljárásmódot, ami a keresztény embert vezeti ilyen helyzetekben. Nem az a cél, hogy a bűnös embert megalázzuk, hanem segítségére legyünk abban, hogy kilépjen a bűn világából és jóvátegye helytelen viselkedését. A cél egyrészt az, hogy a két ember, a sértett és a sértő között megtörténjen a kiengesztelődés és helyreálljon a béke. Másrészt pedig az, hogy a vétkes megbánja bűnét és ezáltal helyreállítsa kapcsolatát Istennel és a közösséggel is, amelyhez tartozik. A keresztény közösség tagjai számára minden korban elengedhetetlen, hogy a testvéri figyelmeztetésnek ezt a Krisztus által javasolt útját, módját válasszák. Ha ugyanis nem ezzel a tapintatossággal járunk el, az azzal a veszéllyel járhat, hogy a bűnt elkövető személy megsértődik és nem hajlandó a megtérés, a kibékülés útját választani.
Érdekes, hogy a közösség tagjai az utolsó pillanatig testvérként tekintenek a bűnös emberre és nem mondanak le arról, hogy jó útra, helyes belátásra térítsék őt. Aki viszont megmarad bűnében, tulajdonképpen önmagát zárja ki a közösségből.
A testvéri figyelmeztetés alkalmazása során tanúsítsunk mindig nagy türelmet!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te hívásodra vállalkozunk az igehirdetés feladatára, amelyet mindenkor a te nevedben szeretnénk végezni. Bátoríts bennünket, hogy akkor is folytassuk szolgálatunkat, ha az eredmény csekély. Ha hűséggel teljesítjük kötelességünket, nincs okunk félelemre, mert isteni közreműködésed eredményt hoz, gyümölcsöt fakaszt. Légy velünk és kísérjen minket áldásod, hogy az evangélium igazságának hirdetése által növekedjék az Isten országa! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése