2016. augusztus 11., csütörtök

Évközi tizenkilencedik hét csütörtökje



Évközi tizenkilencedik hét csütörtökje


A testvéri figyelmeztetés, amiről a tegnapi napon olvastunk, az emberek közötti kiengesztelődést szolgálja a keresztény közösségben. A kiengesztelődés és a megbocsátás gondolatát folytatja a mai evangéliumi részlet. Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki rendkívül nagy összegű tartozását engedi el egyik szolgájának. A király nagylelkűsége azonban nem érinti meg túlzottan a szolgát, aki bántalmazni kezdi azt a szolgatársát, aki egészen kicsiny, az ő korábbi tartozásánál összehasonlíthatatlanul kisebb összeggel tartozik neki, és követeli tőle annak megadását. Kicsinyes és könyörtelen viselkedésén érthető módon felháborodik a többi szolga, majd természetesen a király is, aki visszavonja korábbi döntését, mégsem engedi el a szívtelen szolga adósságát.
A példázat természetesen nem az adósságrendezés módjával kapcsolatban ad útmutatást, hanem a megbocsátásról tanít, miként azt a bevezető kérdés és a befejezés egyértelműen elárulja. Hányszor kell megbocsátanunk embertársunknak? - kérdezi Péter apostol és tesszük fel mi is ugyanezt a kérdést. Az Úr Jézus azt javasolja, hogy mindig gondoljunk Isten nagylelkűségére, aki mindig megbocsát. Nem számolja vétkeinket, hanem újra eltörli azokat a szentgyónásban. Az irgalmas és nagylelkű Istent kövessük, amikor megbocsátunk embertársunknak. Tegyük ezt azért, nehogy kizárjuk magunkat Isten irgalmából.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Fogadd el ó, isteni szeretet a kezemet, a lábamat, a nyelvemet, a szememet, minden érzékszervemet, egész testemet, akaratomat, emlékezetemet, értelmemet, vágyaimat, gondjaimat, szándékaimat és lelkem minden rezdülését. Fogadd el, ó, Uram, minden órámat, minden percemet, életem minden körülményét, egész belső és külső valómat.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése