Böjte Csaba: Szent Kristóf vezessen minket az irgalom és jóság partjára
Szent Kristófra emlékezve a zarándokok, utazók és a járművek megáldásával ünnepeltek az egybegyűltek Szántódpusztán július 23-án. A búcsún a Csillagösvény elnevezésű missziós körutat járó Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt, a szentmisét Böjte Csaba mutatta be.
Ki is
lehetne Szántód védőszentje, mint az első „kompos”, Szent Kristóf? Nemcsak a
balatoni település, hanem az egész régió védőszentje a zarándokok, utazók
közbenjárója. Már az 1735-ben a Szántódpuszta feletti dombon épített
kápolnát is a tiszteletére szentelték, 1973-ban pedig Lékai László, akkor még
püspökként, elevenítette fel modern tartalommal – az autósok megáldásával
kiegészítve – a régi korok hagyományát, s ismét búcsújáró hellyé tette a
festői környezetben álló kápolnát. Négy évvel ezelőtt újabb kapcsolattal
gazdagodott az „autós” búcsú: a kápolna Böjte Csaba és a Marosszéki Kodály
Gyermekkar Csillagösvény elnevezésű missziós körútjának egyik állomása
lett.
A
külső-somogyi dombok és erdők karéjában – egyik oldalról a Tihanyi-félszigeten
álló apátsággal, a másik oldalról a Szántódpuszta feletti nyereggel
– gyűltek össze július 23-án zarándokok, utazók, autósok, motorosok,
kerékpárosok – a környék hívei és nyaralók –, hogy Szent Kristóf
közbenjárását kérjék életükre a Böjte Csaba, Kocsi György és a pappá szentelése
75. évfordulóját ünneplő, 99 éves Bíró Antal atya által bemutatott
szentmisében.
Az
1735-ben épített, első ízben 1820-ban felújított, majd 2013-ra teljesen
megújult Szent Kristóf-kápolna alatt húzódó nyeregben új, vitorlát formázó
oltárt állítottunk – mondta el Kocsi György, Zamárdi plébánosa, aki
elkötelezett éltetője a búcsús hagyományoknak. E szabadtéri miséző hely körül
telepedtek le a szentmise kezdésére várva a zarándokok, a domboldalon és a
völgyben pedig autóik sorakoztak az áldásra.
Az
ünnepélyes várakozás alatt vonultak be a székely viseletbe öltözött lányok,
fiúk, hogy énekükkel kísérjék a liturgiát. Az Európa nagy kórusversenyeinek
első díjait, arany fokozatait begyűjtő, a Boldogasszony Iskolanővérek erdélyi
missziója fenntartásában működő kórus negyedik alkalommal járja a
Balaton-környéki településeket, hogy Csaba testvérrel „összeénekeljék,
összeprédikálják” új otthonuk, a szovátai Marianum felépítésének és
berendezésének költségeit. Az épület már elkészült, idén pünkösdkor
ünnepelhették megáldását – tudtuk meg Nagy M. Vera nővértől, aki Czakó
Gabriellával, a rend társult tagjával vezeti a kórust. Idén már a Marianum
belső berendezésére, sportszerekre fordítják a gyűjtésből befolyt összeget.
A
gyerekeket, karvezetőket egyaránt kimerítő körút – minden este szentmise,
koncert – során a legnagyobb élmény, amikor az általában hosszú misét követően
csak ülnek az emberek, nem akarnak hazamenni. Összegyűlnek Csaba testvér
miatt – egy Kodály-műveket éneklő gyerekkórusért ezt ennyien nem
tennék –, aztán végighallgatják a muzsikát, látszik az öröm az arcokon, a
könnyek a szemekben. Ez is a mi missziónk – fogalmazza meg a „nagy cselt” Vera
nővér, aki tizenkét évvel ezelőtt kérte rendjétől, hogy Erdélyben végezhessen
szolgálatot.
Czakó
Gabriella karvezetővel együtt érték el azt, hogy Szováta és hét Nyárád-menti
falu gyerekeinek körében nagy európai kórusokkal vetekedő kórusélet bontakozott
ki. Misszió a zenei nevelés ürügyén – szokta megfogalmazni célját a karvezető,
mert a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarban a léleknevelés és közösségépítés
a lényeg. Erős a közösség, és a szakma sem sikkad el.
„Valóban
számos versenyt nyertünk, de nem erre állunk be, bár kétségtelenül nagy
motivációt jelent, hogy különböző megmérettetésekre utazhatunk” – hangsúlyozza
Vera nővér. – Nagyon jó mind a Kodály-módszer, mind a művek és a gyerekek,
a karnagy, Gabi, továbbá, hogy egy húron pendülünk mi ketten.
A
kórust ismerik már Svájcban, Ausztriában, Brüsszelben, és bár buszukon román
rendszám van, magyar kórusként tartják őket számon. „Jól esik, hogy
beszélhetünk arról, hogy Erdélyben van egy kisebbség” – mondja Vera nővér, majd
hozzáteszi: az is fontos tapasztalat, hogy nem kell feltétlenül iskolarendszer
ahhoz, hogy átadjuk a tudást. A gyerekek vállalják a délutánokat, hétvégéket...
Jó sok próbára kell eljönniük, hogy aztán majd elrepülhessenek Európa különböző
városaiba, s igényes, nagy művek szólaljanak meg előadásukban.
„A
zenei nevelés hatása nemcsak az eredményekben tükröződik” – fejezi ki örömét
Czakó Gabriella. „A zenei hallás sokat alakul, ha a gyerek akarja, tud
fejlődni” – esküszik az Erdélyben hiánycikknek számító magyar módszerű
zenetanításra Vera nővér is.
Nagyon
vágynak a Kodály-módszerre, zenepedagógiai képzőhelyek régóta kérik, hogy
kapcsolódjunk be képzéssel munkájukba – teszi hozzá. – Ha így beindul a
felnőttképzés, az a jövő garanciája. De látszik a növekedés minden téren a
kórusban, amely sokak számára második család is. Ez azért is lényeges, mert a
kórus életét jelentő falvakban nagy a munkanélküliség, ez gyakran hoz magával
alkoholizmust, ami sokszor megbillenti a családot.
„A
kórusban összenőttünk – mondja a gyulafehérvári kisszemináriumban tanuló Kiss
Richárd Mihály kórustag. – Nem feltétlenül azért jó itt lenni, mert négy
szólamban, tisztán szólal meg a dal, inkább a szerető közeg tartja meg, és
kötelezi el a tagokat.”
Erre
az útra is a kórusból kinőtt nagyok kísérik a fellépőket. Nemcsak a napi élet
lett gördülékeny önkéntes munkájuknak köszönhetően. „A nagyok azt csinálják,
amit mi, a kicsik pedig követik őket, mindenki tudja, mi a dolga. De a csapat
összetartásánál is fontosabb a szerepük: a számos szervezett, lelkigyakorlatos
beszélgetés mellett a kicsik a buszon, strandon komoly témák felmerülésekor a
nagyoktól hallják a válaszokat. Ők ugyanazt az értékrendet képviselik, mint mi,
de a kicsik jobban elfogadják válaszaikat, hiszen korban közelebb vannak
hozzájuk” – mondja az iskolanővér.
A
lelki életre nevelésben nagy szerepet vállal Böjte Csaba testvér is – emeli ki
Kiss Richárd Mihály, aki szerint a hit a legnagyobb ajándék, amit a kórusban
megtapasztalt lelki életnek köszön.
A
szentmisében Csaba testvér arról beszélt – felidézve a dévai otthon
megalapításának kezdeti szakaszát – mennyire működőképes a szeretet parancsa.
„Jézus varázsvesszőt ad a szeretet parancsával a kezünkbe, mellyel hegyeket
lehet mozgatni” – hangsúlyozta Böjte Csaba, és azt kérte, hogy a szentmisében
megáldott Szent Kristóf-botokat mindenki vigye haza, és higgyen abban, hogy a
szeretet parancsának követésével minden gondot meg lehet oldani.
Jelképezzék
ezek a botok, hogy van bocsánat a bűnökre, van kiengesztelődés, újrakezdés,
talpraállás. Jézus ezen az úton szeretne vezetni bennünket, ahogy Szent Kristóf
is a gyűlölet és harag partjáról át szeretne vinni Krisztushoz, az irgalom és
jóság partjára. Aki útra akar kelni, Szent Kristóf segítségét akarja kérni,
álljon fel és imádkozzunk együtt az úrhoz – buzdított Böjte Csaba.
A
település tűzoltóautója és a többi jármű, valamint vezetőik, utasaik Böjte
Csaba, Kocsi György és Antal atya áldásával térhettek haza.
Hamarosan a Csillagösvényt járók is hazatérnek. Új otthonuk várja őket
Szovátán. „Egy otthon, mely annak biztosítéka, hogy »a homokban nem szivárog el
a víz«, hogy amit elkezdtünk, folytatódni tud, ha mi elkerülünk innen. A
jövőnek szeretnénk dolgozni, a Marianum garancia, hogy a jövőben is továbbél a
munkánk” – fogalmaz Vera nővér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése