Szent Joáchim, Szent Annának férje,
Amikor a családban gyermek születik, nagy az öröm.
Az öröm egyik oka az, amit Istenatyánk a teremtéssel el akart érni: a teremtett
világ legkedvesebb rétege az emberiség. Benne a szellem és a mérhetetlen
anyagvilág egy lényegben él. A férfi és a női természet lényegében ugyanaz:
szellemi lélek és anyagi test, de együtt a kettő két külön világ. Isten úgy
akarta, hogy az emberi faj két gyönyörű testéből, lelkéből újabb változat
létesüljön. Ezt a kombinációt teljességgel a Teremtő irányítja. Az igazi
újdonság a lélek és a személyiség teremtése, majd a test és a lélek egyesítése
az igazi remekmű. A szülők gyönyörködve fedezik fel a saját vonásaikat, később
tulajdonságaikat is. Isten pedig, a legfőbb tervező, látja a család csodálatos
vonalát, és a legtisztábban tud örülni. Négyezer éve kezdte Isten kialakítani
Ábrahám vérvonalát, adta rá áldását, és egy szeplőtelen lélek a remek testben
készen állt befogadni a Szentlélek teremtő erejét: „A Szentlélek száll rád, s a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten
Fiának fogják hívni”(Lk 1,35) Mária anyai teste az ősszülők romlatlan erejét és
szépségét hordja, az apai erővonalat a Teremtő Lélek örök szellemi ereje
ajándékozza. Jézus harminc évesen, alkalmazkodva Ábrahám népének
jogszokásaihoz, bejelenti, hogy megkezdi küldetését, nyilvános messiási
működését. Ennek a bejelentése a nála hat hónappal idősebb rokon fiú, Zakariás
pap és a Mária rokonságából született idős Erzsébet asszony fia, Keresztelő
János feladata. Ő is pontosan harminc évesen kezdi hirdetni a Jordán partján
Izajás próféta beszédei alapján: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az
Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”(Lk 3,4)János természetesen nem szentségi
keresztséget hirdetett: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam
erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és
tűzben fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében, hogy rendet
teremtsen szérűjén. A búzát csűrökbe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel
elégesse” (Lk 3,16-17) „Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép
megkeresztelkedett, és Jézus is felvette a keresztséget, és amikor imádkozott,
megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is
hallatszott az égből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem”
(21-22) A Lélek ettől kezdve vele működött„Amikor
beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak ott, ahol
együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett,
megállt középen, és köszöntötte őket: Békesség nektek! E szavakkal megmutatta
nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is
titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a
Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek
megtartjátok, az bűnben marad. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy
melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A
tanítványok elmondták: Láttuk az Urat!” (Jn 20,19-25) Tamás menteni akarta
hitetlenségét, ezért felsorolta, amit hallott: Én is mindezt tapasztalni
akarom! Jézus egy hét múlva ismét megjelent nekik. Tamás is ott volt. Jézus
neki is megmutatta bizonyítékait: Az oldalsebet és csuklóit. Erre Tamás boldog
szóval tett hitvallást. Jézus ezért nem dicsérte meg. Hogyan várja majd el,
hogy neki higgyenek, ha ő tíz társának nem hitt.’ Jézus csak ennyit mondott:
Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (29) János még
beszámol a Genezáreti tó melletti találkozásról. Péternek háromszor kellett
megvallania, hogy szereti Jézust, jobban, mint ezek. (Jn 21,15-17) Jézus pedig
örökre rábízta egyetlen Egyházát, amit alapított. Úgy, ahogy Atyja bízta rá,
majd Ő a Szentlélekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése