Húsvét harmadik hét péntekje
Áldozni,
Krisztus testét magunkhoz venni azt jelenti, hogy közösségre lépünk Jézussal. A
szentáldozásban nem egy kis darab testet veszünk magunkhoz, hanem az Úr
személyét. Az átváltoztatott kenyérben ő maga, a Feltámadott van jelen,
mégpedig nem jelképesen, hanem valóságosan. Ha csupán egy jelkép volna, és nem
valóság, nem jöhetne létre vele a közösség. A szentáldozás egy személyes
cselekedet a részünkről, a hit cselekedete, és nem egy közösségi cselekedet.
Ugyanakkor a szentáldozás közösséget teremt azok között, akik az egy kenyérből
táplálkoznak. Figyeljük csak meg, hogy a szentmisében egészen a szentáldozásig
a közösség tagjaként veszünk részt és a közösség tagjaival együtt imádkozunk.
Többes szám első személyben mondjuk együtt a Miatyánkot, a békerítus is így
történik, majd közvetlenül a szentáldozás előtt egyes szám elő személyre
változik az imádság: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak
egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem.”
A szentáldozásban Jézus engem vár. Az én hitemet kéri. Az én szeretetemre vágyakozik. Velem akar találkozni. Engem akar éltetni. Velem akar közösségre lépni. Bennem akar élni. Nekem akarja adni önmagát, hogy elvezessen az örök életre. Személyesen nekem szóló szeretetére személyesen kell válaszolnom.
© Horváth István Sándor
Imádság: A szentáldozásban Jézus engem vár. Az én hitemet kéri. Az én szeretetemre vágyakozik. Velem akar találkozni. Engem akar éltetni. Velem akar közösségre lépni. Bennem akar élni. Nekem akarja adni önmagát, hogy elvezessen az örök életre. Személyesen nekem szóló szeretetére személyesen kell válaszolnom.
© Horváth István Sándor
Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött! Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése