2016. április 10., vasárnap

Az Atya 6.



Isten szuverén Ura az időnek
 
Hiszen az idő a teremtményi lét egyik kategóriája, a teremtmény pedig létében és működésében teljesen Istenre van utalva. A teremtményi függőség miatt az értékek teljessége birtoklásának örök jelenét nem képzelhetjük úgy, mintha az időtlenség kizárólagos transzcendencia, mintegy a világ fölött lebegő időfölöttiség volna. A kinyilatkoztatás Istene állandóan kapcsolatban van az időbeliséggel. Ez a kapcsolat a világ teremtésével kezdődött, folytatódik a történelem gondviselésszerű irányításával, betetőződését pedig a megtestesülésben nyerte el. A megtestesüléskor ugyanis Isten szubsztanciális módon is belépett az időbe, hogy az embernek az örökkévalóságban való részesedését lehetővé tegye. Miben állt Isten tevékenysége és az időhöz való vonatkozása a világ teremtése előtt? Mivel az idő csak a teremtéssel kezdődött, előtt -ről csak átvitt értelemben beszélhetünk itt. A felelet pedig csak akkor lesz teljes, ha tekintetbe vesszük, hogy a világ nem befolyásolhatja Isten életét: Végtelen tökéletességéhez semmit sem adhat hozzá a világ. Új elfoglaltságot sem jelenthet számára a világgal való törődés, hiszen a teremtés és a történelem eseményei öröktől fogva jelenben élnek benne. A világ nélkül való élete nem képzelhető unalmas egyedüllétnek, mert mint a Szentháromság titka mutatja, belső élete a kölcsönös megismerés és szeretés szüntelen dinamikája.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése