Nagyböjt negyedik hetének csütörtökje

Nagyböjt negyedik hetének csütörtökje

Az előzményekben Jézus azt állította magáról, hogy ő a mennyei Atya küldötte és mindent az Atyával való teljes egyetértésben tesz. Azt szeretné, hogy az emberek higgyenek benne. Mi a bizonyíték Jézus állításainak igazságára? Mi alapján fognak hinni az emberek? A mi Urunk azt állítja, hogy a mennyei Atya tanúskodik mellette, mégpedig nem szavakkal, hanem cselekedetekkel. Mindaz, amit tesz, az Atyától való megbízás alapján teszi. Itt az ő csodáira, mint jelekre kell gondolnunk. Jézus tehát azt állítja, hogy a csodák és csodás gyógyulások az Atyától származnak és ezek igazolják a Fiú származását és istenségét. Bár kétségtelen tény, hogy Jézus csodáinak van a legnagyobb bizonyító ereje isteni származására vonatkozóan, mégis helyesebb azt mondanunk, hogy az ő egész földi élete, tevékenysége, halála és feltámadása jel az emberek számára.
Ilyen kijelentéseket csak az tesz, akinek rendkívül erős a küldetéstudata. Jézus azért tesz ilyen állításokat, mert meg van győződve arról, hogy az Atya küldötteként szolgálja az emberek megváltását és üdvösségét. Ő mindvégig engedelmes Fiúként cselekszik, aki az Atya jóságát, irgalmát és szeretetét sugározza. Ha az Atya Jézus személyében tárja fel magát és szeretetét számunkra, akkor mi Jézusban való hit által ismerhetjük meg az Atyát és juthatunk el hozzá.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!