A Kúria lelkigyakorlata 7. elmélkedés: Isten megbocsátása megnyitja a jövőt
Ferenc
pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlaton - REUTERS
Isten
megbocsátása „hiteles szeretet”, ami arra készteti az embert, hogy a lehető
legjobbá váljon. Az irgalmasság alapjának e gondolata köré fonódott P. Ermes
Ronchi szerda délutáni elmélkedése a pápa és a Római Kúria lelkigyakorlata
során Aricciában. Az evangéliumi idézet, amelyből kiindult, a házasságtörő
asszony történetéből való: „Jézus akkor fölegyenesedett: Asszony, szólt
hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” (Jn 8,10) Ez arra
emlékeztet bennünket, hogy a vádlók és az álszentek tagadják Istent és irgalmasságát.
Aki
szeret vádaskodni, mások hibáiban elmerülni, azt hiszi, hogy megmenti az
igazságot azáltal, ha megkövezi azokat, akik hibát vétenek. Így születnek a
háborúk, konfliktusok a nemzetek között, de az egyházi intézményekben, a
kolostorokban és a hivatalokban is, ahol a szabályok, az előírások kövekké
válnak mások megkövezésére – fogalmazott Ronchi atya.
Minden
idők farizeusai a bűnt teszik az Istennel való kapcsolat középpontjába
A
házasságtörő asszonyról szóló evangéliumi történetet évszázadokig mellőzte a
keresztény közösség, mert megbotránkoztatta Isten irgalmassága. A házasságtörő
asszony nevét nem ismerjük, mindenkit, a halál hatalmasai által eltiport
személyt képviseli. E hatalmak a nők férfiak általi elnyomását fejezik ki.
Minden idők farizeusai a bűnt teszik az Istennel való kapcsolat középpontjába,
de a Biblia nem fétis vagy bálvány, intelligenciára és szívre van szükség
megértéséhez. Azok a hatalmak, amelyek nem haboznak felhasználni emberi
életeket és a vallást, Istent szembe állítják az emberrel. Ez a vallási
fundamentalizmus tragédiája – állapította meg P. Ermes.
Az Úr
ki nem állhatja az álszenteket, akik álarcok mögé bújnak, a kétszínűeket, a hit
képmutatóit, a vádaskodókat és az ítélkezőket. A kereszténység lényege viszont
éppen az Isten és ember közti ölelésről szól. Nem állnak szembe egymással, az
anyag és a szellem átöleli egymást. A betegség, amitől Jézus fél és ami ellen
legjobban küzd, az álszentek kőszíve. Egy bűnös vagy ártatlan test meggyalázása
kővel vagy hatalommal Isten megtagadása, aki abban a személyben él.
Ahol
ridegség és szigor van, ott talán jelen vannak Isten szolgái, de Isten nem
A
házasságtörő asszony elleni ítélet az ítélkezők álszentsége elleni bumeránggá
vált. Senki sem vet rá követ, mert valójában önmagára vetné. Ahol van
irgalmasság, ott van Isten – írta Szent Ambrus. Ahol ridegség és szigor van,
ott talán jelen vannak Isten szolgái, de Isten nem. Jézus fölegyenesedett a
házasságtörő asszony előtt, mint ahogy egy fontos és várt személy előtt
tesszük. Fölegyenesedik, hogy közelebb álljon hozzá és beszél vele. Senki sem
szólt hozzá előtte. Története, belső gyötrődése senkit sem érdekelt. Jézus
viszont megérti a lelkét. A törékenység az emberiség tanítómestere. Jézust nem
a lelkiismeret-furdalás, hanem a szív őszintesége érdekli. Megbocsátása
feltétel, záradék, ellentételezés nélküli. Jézus belehelyezkedik minden elítélt
és bűnös helyzetébe. Megtöri a negatív láncolatot, amely egy olyan Isten
elképzeléséhez kötődik, aki elítél és bosszút áll, igazolja az erőszakot.
A
megbocsátás nem jóságoskodás, hanem egy élet újra elindítása
Az
evangéliumi történet lényege nem az elítélendő vagy megbocsátandó bűn. A
középpontban nem a rossz áll, hanem a szívünknél nagyobb Isten, aki nem
banalizálja a bűnt, hanem újra indítja az embert onnan, ahol megállt. Utakat
nyit előtte, visszaállítja a helyes útra, segíti, hogy megtegyen egy lépést
előre, megnyitja a jövőt. Jézus radikális forradalmat hajt végre, felforgatva a
függőleges tengely szerinti hagyományos rendet, amelynek tetején az ítélkező és
büntető Isten áll. Egy meztelen, kereszten függő Isten kerül a helyébe, aki
megbocsát. Erre a felkavaró gesztusra van szükség ahhoz, hogy hatástalanítsa
azokat a végtelen számú bombákat, amelyeken az emberiség ül. Nem a mindenható
Isten ő, hanem a mindent szerető Abba, Atya. Nem figyelmeztető ujj, hanem
olyan, amely a szív kövére írja, hogy szeretlek. „Menj és többé ne vétkezzél”.
Ezek a szavak elegendőek ahhoz, hogy megváltozzon egy élet. Ami előtte volt,
már nem fontos. A jövő az, ami számít. A holnapi lehetséges jó többet számít,
mint a tegnapi rossz. Isten nem úgy bocsát meg, mint egy feledékeny személy,
hanem mint egy megszabadító. A megbocsátás nem jóságoskodás, hanem egy élet
újra elindítása.
Az
Urat nem érdekli a múlt, ő a jövő Istene
Sok
ember úgy él, mint akit belsőleg életfogytiglanra ítéltek, a múlt hibái miatt
kialakult bűntudat nyomása alatt. Jézus azonban megnyitja börtönünk ajtaját,
leszereli a kínzóeszközöket, amelyekre gyakran mi magunkat és másokat
függesztünk fel. Jézus tudja, hogy az ember nem azonos a bűnével. Az Urat nem
érdekli a múlt, ő a jövő Istene.
A
világosság fontosabb a sötétségnél
Jézus szavai és gesztusai felszámolják a jók és rosszak, bűnösök és
áldozatok felosztást. Jézus irgalmasságával átvezet minket az etika korlátain.
A bűnt meglátó szemet arra kéri, hogy lássa meg a napot. A világosság fontosabb
a sötétségnél. A búza többet ér a konkolynál, a jó nagyobb súlyú, mint a rossz
– zárta szerda délutáni elmélkedését P. Ermes Ronchi a Római Kúria
lelkigyakorlatán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése