Ferenc pápa: A pap feladata elősegíteni a találkozást Isten irgalmasságával
Ferenc
pápa szentbeszéde a bűnbánati szertartáson a Szent Péter-bazilikában - OSS_ROM
A
lélek vaksága megakadályoz minket, hogy jól lássunk. A kísértések homályossá és
rövidlátóvá teszik a szívet. Mi azonban újra visszakapjuk látásunkat, mert az
élet nem attól függ, amit birtokolunk. Erről beszélt Ferenc pápa pénteken
délután a Szent Péter-bazilikában tartott bűnbánati szertartáson. Az esemény
beleilleszkedik a „24 óra az Úrért” – elnevezésű kezdeményezésbe, amelyet
világszerte – így a magyarországi egyházmegyékben is - megtartottak azzal a
céllal, hogy Nagyböjtben elősegítsék a kiengesztelődés szentségének
újrafelfedezését. Sokhelyütt éjjel is nyitva álltak a templomok a hívek előtt.
A pápa maga is gyónt, majd több hívőt meggyóntatott.
A
lélek vaksága elrejti előlünk a lényeget
„Hogy
újra lássak” (Mk 10,51). Márk evangéliumából a jerikói vak meggyógyításához
fűzte gondolatait a Szentatya. Mi is kérjük a látás visszanyerését, miután
bűneink miatt elveszítettük azt. Jelképes értelmű az, hogy vaksága miatt
Bartimeus elszegényedett és a város szélén tengődött. A bűn miatt mi is a lélek
vakságába kerülünk, amely lehetetlenné teszi, hogy meglássuk a lényeget, az
életadó szeretetet, s így aztán leragadunk a felszínen, végül pedig
érzéketlenné válunk mások iránt és a jó iránt.
Az
önzés miatt elveszítjük az örömöt és a szabadságot
Sok
olyan kísértés van, amelyik képes elhomályosítani a szív látását és rövidlátóvá
teszi azt. Könnyű és téves azt hinni, hogy életünk attól függ, amit
birtokolunk; a sikertől, attól, hogy mások csodálnak-e minket. Könnyű azt
gondolni, hogy a gazdaság pusztán haszonból és fogyasztásból áll; hogy saját
egyéni vágyainknak kell győzniük a társadalmi felelősség felett. Ha csak
önmagunkat nézzük, megvakulunk, kiégünk és önmagunkba zárkózunk, elveszítjük az
örömet és a szabadságot, milyen csúnya is ez! – mondta Ferenc pápa.
Jézus
szelíd fénye elindítja szívünk gyógyulását. Isten szeretetének koldusai vagyunk
Jézus
közeli jelenléte, aki megáll a vak mellett, ráébreszt minket, hogy ha távol
vagyunk Jézustól, akkor valami fontosat nélkülözünk. Azt a szelíd fényt,
amellyel ránk néz, és arra szólít, hogy ne rekedjünk bezárva önnön vakságunkba.
Jelenléte megérezteti velünk, hogy szükségünk van az üdvösségre, és ezzel
megindul szívünk gyógyulása. Mindig akadnak azonban olyanok – akár az
evangéliumi jelenetben -, akik nem akarnak megállni, akiket zavar a szenvedő
kiáltása, és inkább elhallgattatnák a szegény embert. Itt van tehát a kísértés,
hogy tovább menjünk, mintha mi se történt volna, távol maradva az Úrtól, és másokat
is távol tartva Jézustól. Mindannyian Isten szeretetének koldusai vagyunk, ne
hagyjuk elmenni az arra járó Urat – figyelmeztetett Ferenc pápa.
Teljes
szívvel térjünk vissza az Úrhoz a szentévben
Az
irgalmasság szentéve kedvező idő rá, hogy befogadjuk Isten jelenlétét, hogy
megtapasztaljuk szeretetét, és teljes szívvel visszatérjünk Hozzá. Dobjuk el
tehát mindazt, ami akadályoz minket a Felé vezető úton, és félelem nélkül
hagyjuk magunk mögött bizonyosságainkat, melyekhez ragaszkodunk. Ne maradjunk ülve,
keljünk föl, találjunk vissza lelki nagyságunkhoz annak a szeretett gyermeknek
a méltóságával, aki az Úr előtt áll, hogy belenézzen a szemébe, megbocsásson
neki és újjáteremtse őt. És talán ugyanaz a szó ér el ma szívünkhöz, mint amit
Isten az ember teremtésekor mondott: „Kelj föl!” Isten talpra állítva teremtett
minket: „Kelj föl!”.
A
megbocsátás vágya legyen erősebb az emberi szabályoknál
Ma
sokkal inkább, mint valaha – főleg a lelkipásztoroknak az a feladatuk, hogy
meghallják azoknak a kiáltását (még ha rejtett is), akik szeretnének találkozni
az Úrral. Felül kell vizsgálnunk azokat a viselkedésmódokat, amelyek olykor nem
segítenek másoknak közeledni Jézushoz. Felülvizsgálni azokat az időbeosztásokat
és programokat, amelyek nem találkoznak azoknak a valós szükségleteivel, akik
gyónni szeretnének. Felül kell vizsgálnunk az emberi szabályokat, hogy többet
nyomnak-e a latban a megbocsátás vágyánál; felülvizsgálni saját merevségeinket,
amelyek távol tarthatnak Isten gyöngédségétől.
Csak
Isten működik az emberekben. A papok csupán eszközök az Atyával való
találkozáshoz
Mindez
nem jelentheti azt, hogy leszállítjuk az evangélium követelményeit, ugyanakkor
nem kockáztathatjuk, hogy meghiúsítsuk az Atyával való kiengesztelődés vágyát.
Az Atya ugyanis mindenekelőtt azt várja, hogy a gyermek hazataláljon Őhozzá –
fejtette ki homíliájában a pápa. Bátorságot kell öntenünk az emberekbe,
támogatnunk kell és Jézushoz kell vezetnünk őket. A mi hivatásunk az elkísérés
szolgálata, hogy az Úrral való találkozás személyes legyen és meghitt, és a
szív őszintén és félelem nélkül megnyíljon az Üdvözítő előtt.
A
gyóntatószékben találkozhassunk a megbocsátó Atyával és ünnepeljünk
Ne
feledjük, hogy csak Isten működik minden egyes emberben. Az evangéliumban Ő az,
aki megáll és a vak után érdeklődik; Ő rendeli el, hogy odavigyék Hozzá, és Ő
hallgatja, majd gyógyítja meg a vakot. A pásztorokat azért választotta ki, hogy
felébresszék az emberekben a megtérés vágyát, hogy eszközként könnyítsék meg a
találkozást, hogy kinyújtsák a kezüket és feloldozzanak, láthatóvá és működővé
téve az isteni irgalmasságot. Hogy minden férfi és nő, aki a gyóntatószékhez
járul, egy atyát találjon ott, aki várja őt. Hogy megtalálja az Atyát, aki
megbocsát.
Aki hisz, lát, és reménnyel telve halad előre, mert tudja, hogy az Úr
jelen van, támogat és vezet minket. Az Atya ölelése, az Atya megbocsátása után
pedig ünnepeljünk a szívünkben, mert Isten ünnepel! – zárta homíliáját Ferenc
pápa a nagyböjti bűnbánati szertartáson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése