Ferenc pápa:
Ismét rá kell találnunk az irgalmasság forrására!
Az ökumenikus imahétre eső általános
kihallgatáson, január 20-án a keresztényeket összekötő keresztségről
elmélkedett a pápa. Hangsúlyozta: még ha mi, keresztények nem vagyunk is teljes
egységben, Isten irgalma erősebb megosztottságunknál. Az irgalom befogadása
növelni fogja a köztünk lévő egységet.
A Szentatya katekézise előtt az ökumenikus imahét
igéjét olvasták fel:
„Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nép
vagytok, melyet Isten tulajdonába vett, hogy hirdessétek annak nagy tetteit,
aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket. Akik egykor nem
voltatok nép, most Isten népe vagytok, s akik számára nem volt irgalom, most
irgalomra találtatok” (1Pét 2,9–10).
Ezután mondta el Ferenc pápa katekézisét:
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Meghallgattuk azt a szentírási szakaszt, amely
reflexiónkat vezeti a keresztények egységéért tartott idei imahéten. Ezt január
18-tól 25-ig tartjuk, vagyis ezen a héten. Szent Péter első levelének ezt a
részletét egy lettországi ökumenikus csoport választotta, melyet az Egyházak
Ökumenikus Tanácsa és a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács bízott meg.
A rigai evangélikus székesegyház közepén van egy 12.
századi keresztelőkút, abból az időből, amikor az evangélium hirdetésével Szent
Meinhard egész Lettországot keresztény hitre térítette. Az a kút beszédes jele
a Lettország összes keresztényei, katolikusok, lutheránusok és ortodoxok által
elismert hit eredetének. Ez az eredet pedig a mi közös keresztségünk. A II. Vatikáni
Zsinat kijelenti: „A keresztség létrehozza az egység szentségi kötelékét, mely
mindazok között érvényesül, akik általa újjászülettek” (Unitatis
redintegratio, 22). Szent Péter első levele az első keresztény nemzedékhez
szól, hogy tudatosítsa bennük a keresztségben kapott ajándékot és a vele járó
kötelezettségeket. Ezen az imahéten nekünk is az a feladatunk, hogy mindezt
felfedezzük, és hogy felülemelkedve megoszlásainkon ezt együtt tegyük.
A keresztségen való közös osztozás mindenekelőtt azt
jelenti, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, és rászorulunk arra, hogy Isten
megváltson, megmentsen a rossztól. Ezt a negatív aspektust hívja Szent Péter
első levele „sötétségnek”, amikor kijelenti: „a sötétségből csodálatos
világosságára hívott meg titeket”. Ez a halál megtapasztalása, melyet Krisztus
magáévá tett, és amelyet a keresztségben az szimbolizál, hogy alámerülünk a
vízbe, és amelyet a vízből való kiemelkedés követ, a Krisztusban való új életre
való feltámadás szimbóluma. Amikor mi, keresztények azt mondjuk, hogy egyetlen
keresztségben részesedünk, ezzel azt állítjuk, hogy mi, mindannyian –
katolikusok, protestánsok és ortodoxok – osztozunk abban a tapasztalatban, hogy
kihívattunk az irgalmat nem ismerő és elidegenítő sötétségből az élő és
irgalommal teli Istennel való találkozásra. Sajnos ugyanis mindannyian
megtapasztaljuk az önzést, amely megoszlást, magunkba zárkózást szül, és mások
megvetését eredményezi. A keresztségtől való újraindulást az jelenti, hogy
ismét rátalálunk az irgalmasság forrására, a remény forrására mindenki számára,
hiszen senki sincs kizárva Isten irgalmából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése