Évközi második hét vasárnapja

Évközi második hét vasárnapja

Csoda Kánában

 
Álomesküvő. Azért vannak az álmok, hogy valóra váltsuk őket. Álmodja meg esküvőjét, mondja el nekünk elképzeléseit, és mi megvalósítjuk azokat. Ne szabjon határt álmainak, mert ilyen nap csak egyszer van az életében! Bízza profikra esküvője megszervezését! Segítünk, hogy az öné valóban álomesküvő legyen! – Ilyen és hasonló kijelentésekkel hirdetik szolgáltatásaikat manapság az esküvőszervező cégek, s akinek a lehetőségei megengedik, az rájuk bízza álmai megvalósítását. Akinek viszont vékonyabb a pénztárcája az maga igyekszik mindennek utánajárni.
Ha annak idején lettek volna esküvőszervező cégek és a Kánában házasságot kötő ifjú pár egy ilyenre bízta volna a lakodalom szervezését, aligha fordulhatott volna elő olyan helyzet, hogy a mulatság közben elfogy a bor. Márpedig ez egy rendkívül kellemetlen helyzet, mert ha nincs bor, akkor az ünneplésnek vége. Jézus korában a zsidó szokások szerint ha a menyasszony leány volt és első esküvőjét tartotta, akkor a lakodalom hét napig tartott, megözvegyült asszonyok esetén pedig három napig. A hét során a vendégek folyamatosan jöttek és mentek, étellel való ellátásukról folyamatosan gondoskodni kellett. Előfordulhatott, hogy pár nap múlva a bor vagy az étel hiánya megszakította az egy hétig tartó ünneplést. Úgy tűnik, hogy a kánai lakodalomban is ez történt. Az új házaspár feltehetően észre sem vette, hogy fogytán van a bor, mert nem az ő feladatuk volt a vendégek kiszolgálása. Minden bizonnyal a lakodalomban részt vevők kezdtek el egymás között erről beszélni, így jutott tudomására Máriának, aki rögtön szólt is Jézusnak. Mi lehetett Jézus anyjának a szándéka? Nem állíthatjuk, hogy valamilyen csodát, különleges közbelépést várt volna, hiszen még csak Jézus nyilvános működése kezdeténél járunk, korábban egyetlen csodát sem tett. János evangélista külön is hangsúlyozza, hogy ez volt Jézus első csodája. Szűz Mária egyszerűen csak közli a tényt Jézussal, de valamiféle remény élhetett benne, hogy fia segíteni fog. Jézus nem sokat késlekedik, megtölteti a hatalmas kőkorsókat vízzel. Az elbeszélésben nem szerepel, hogy miként történt a csoda, hogyan változtatta át a vizet Jézus borrá, csupán a végeredményt közli az evangélista. A szolgák már bort merítenek a korsókból, amely a násznagy véleménye szerint kiváló minőségű. A veszély elmúlt, az ünnepség nyugodtan folytatódhat.
Az elbeszélés sorai között olvasva felfedezhetjük János evangélista szándékát. Egyrészt tanítást ad arról, hogy Jézus szívesen részt vesz az emberek ünnepségein, Isten jelen van hétköznapjainkban és velünk van ünnepeinken. A mi Urunk nem vonul el a világtól, hanem osztozik az emberek, jelen esetben az ifjú házasok és családjuk örömében. Másrészt kiemelésre kerül Mária közbenjáró szerepe, aki a szükséghelyzet tényét ismerteti Jézussal. Ő bátorítja a szolgákat arra, hogy tegyék meg azt, amit majd Jézus kérni fog tőlük. Harmadszor azt kell megemlítenünk, hogy e csodával, a víz borrá változtatásával Jézus megmutatta isteni erejét, „kinyilatkoztatta dicsőségét.” Isten Fia tehát már itt van az emberek között és megkezdi csodatételeit. Negyedszerre pedig a csodára adott reakciót kell megemlítenünk: „tanítványai hittek Jézusban,” bár ez még csak az első csodája volt. Jézus egyetlen csodája sem öncélú, hanem képesek felébreszteni az emberek hitét. Ha hittel fordulok hozzá, számomra is megmutatja isteni dicsőségét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kánai házaspár ünnepén kinyilvánítottad isteni erődet az emberek előtt. Csodával segítettél a nehéz helyzetben lévőkön. Közelségedet, csendes jelenlétedet csodák igazolják, de azok nélkül is érezhetjük azt, ha hit él a szívünkben. Édesanyád, Szűz Mária közbenjárásával fordulunk hozzád: mutasd meg nekünk isteni dicsőségedet, hogy kövessünk téged, tanítványaid legyünk, higgyünk benned és követéseddel eljussunk az irgalmas Atyához! A legnagyobb csoda számunkra az, hogy Isten irgalmas és mindig megbocsát