2015. november 17., kedd

Zsolozsma CCCLII.



Zakariás próféta könyvéből 
 9, 1 – 10, 2
Ígéret Sion megszabadulására 
 
Jövendölés. 
 
Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkuszon és lakóhelyén; mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei. Hamat is az övé, amely szomszédos vele, Tirusz és Szidon is, bár nagyon bölcsnek tartja magát. Erődöt épített magának Tirusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint utcán a sár. De lám, tulajdonába veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja. Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik, és Asdódban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom, kiragadom a vért a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták. Házam mellé rendelem őrnek a csavargók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert lám, most tekintetbe vettem nyomorúságát. Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes; alázatos ő, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig. Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, amelyben víz sem volt. Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza. Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; meglengetem a fiadat, Sion, (a te fiad ellen, Jáván,) s mint a hősök kardja, olyanná teszlek. Az Úr, az Isten megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében. A Seregek Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai. Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, (mint a ragyogó drágakövek a fejéken) a saját földjén. Ó, milyen jó lesz! Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól. Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek, és füvet a juhoknak. A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése